A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21696/2011/8. számú határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [1952. évi IV. törvény (Csjt.) 92. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 75. §] Bírók: Csányi Terézia Katalin, Kincses Attila, Sághy Mária

Fővárosi Ítélőtábla

7.Pf.21.696/2011/8.

A Fővárosi Ítélőtábla a Dr. Zsögöny Ilona Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Zsögöny Ilona ügyvéd által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a Dr. Váczi Judit Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Váczi Judit ügyvéd által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen személyhez fűződő jogsértés megállapítása iránt indított perében a Fővárosi Bíróság 2011. június 15. napján kelt 18.P.22.919/2010/17. számú ítélete ellen az alperes részéről 18. és 19. sorszám alatt előterjesztett és Pf/4. sorszám alatt kiegészített, valamint a felperes részéről 21. és Pf/2. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, és megállapítja, hogy az alperes a felperesnek a gyermekei láthatásához fűződő személyiségi jogát megsértette azáltal, hogy 2003. november 21. napjától 2008. július 18. napjáig a karácsonyi, húsvéti és nyári szünidőkben ... és ... a jogerős ítélet által szabályozott kapcsolattartás keretében nem adta át ... a felperesnek.

A 2005. május 14-i, illetve a 2005. október 30-i láthatással kapcsolatos kereseti kérelmet és a kártérítési igényt teljes egészében elutasítja.

Ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy - 15 napon belül - fizessen meg az alperesnek 25.000 (Huszonötezer) forint plusz áfa összegű fellebbezési eljárási költséget.

A le nem rótt fellebbezési eljárási illetékből az alperes 18.000 (Tizennyolcezer) forint fellebbezési eljárási illetéket köteles - felhívásra - az államnak megfizetni, míg 102.900 (Egyszázkettőezer-kilencszáz) forint fellebbezési eljárási illetéket az állam visel.

Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

A peres felek 1984-ben kötött házasságát a bíróság 2000-ben bontotta fel, rendelkezett a házasságból 1990. március 9-én született ... utónevű és 1996. augusztus 16. napján született ... utónevű gyermekek elhelyezéséről, kapcsolattartásáról. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az apai kapcsolattartást bővítette. Az alperes 2001 nyarán a gyermekekkel ...ba távozott, onnan a mai napig nem tért vissza. A bíróság utóbb a gyermekek ...ba való letelepedését engedélyezte, a kapcsolattartást az új élethelyzetnek megfelelően rendezte. A szünidei kapcsolattartás a felperest ... illette meg, a gyermekek átadásának helye a felperes lakóhelye volt, a folyamatos kapcsolattartás ideje minden hónap utolsó hétvégéje, amikor a felperes ...i szálláshelyre vihette a gyermekeket. A felperes telefonon hetente egy alkalommal tarthatta a kapcsolatot gyermekeivel, minden hónapban egy alkalommal levelet és csomagot küldhetett gyermekeinek. A bíróság a 2002. január 7-én kelt jogerős ítéletével a felperest az ellene folytatólagosan elkövetett súlyos testi sértés bűntettének kísérlete miatt emelt vád alól felmentette. Az alperes 2003. november 21. és 2008. március 9. között nem hozta ...ra a gyermekeket a kapcsolattartás biztosítása érdekében.

A felperes többször módosított keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes megsértette személyhez fűződő jogát annak megakadályozásával, hogy gyermekeivel a kapcsolatot úgy ...en, mint ...ban fenntartsa. Másodlagosan annak megállapítását kérte, hogy az alperes a felperes jóhírnevét sértette azzal, hogy ellene büntető feljelentést tett, több szomszédnak és a felperes első feleségének is azt mondta, hogy a felperes őt üti-veri, a felperes üldözése miatt kellett elmenekülniük a közös lakásból, amelyek valótlan tényállítások, akárcsak az, hogy a felperes a gyermekek szeme láttára verte volna az alperest. A felperes kérte az alperes eltiltását e jogsértő magatartásoktól. Kérte továbbá, hogy a bíróság kötelezze az alperest 1.000.000 forint nem vagyoni és 261.946 forint vagyoni kára, valamint perköltsége megfizetésére, ugyanis az alperes rosszhiszemű magatartása jelentős összegű fordítási költséget is okozott. A felperes hivatkozása szerint több alkalommal próbálta a gyermekeivel a kapcsolatot felvenni, amely csak néhány percre korlátozódott, gyakorlatilag nem tudott velük találkozni, mert az alperes azt megakadályozta. Az alperes soha nem tett eleget azon kötelezettségének, hogy ...en találkozhasson a felperes a gyermekekkel, a gyermekek az ajándékaikat visszaküldték. Előadta, hogy a kapcsolattartást legutóbb szabályozó magyar bírósági ítéletet a Thüringiai Bíróság végrehajthatónak nyilvánította, így 2006-tól a telefonon való kapcsolattartás megtörtént. A nem vagyoni kártérítést az alperesi jogsértő magatartásra alapította. Vagyoni kárát a becsatolt vonatjegyek és szállásköltséget igazoló okiratok alapján kérte megítélni, ugyanis ezeket az utazásokat a jogerős bírósági ítéletnek megfelelően tette meg, azonban gyermekeivel csak korlátozottan, vagy egyáltalán nem tudott találkozni.

Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Állítása szerint nem akadályozta meg, hogy a felperes a gyermekekkel találkozzon, a gyerekek nem akartak néhány percnél tovább lenni a felperesnél, szándékuk ellenére nem hozhatta őket ...ra. Kifejtette: amennyiben a felperes sérelmet szenvedett azzal, hogy az alperes akadályozta őt a kapcsolattartásban, ez nem a Ptk. szerinti személyiségi jogi sérelem, hanem apai érdeksérelem, amelyre a családjogi szabályok biztosítanak védelmet. Tagadta, hogy a felperes jóhírnevét megsértette volna, így a jogsértő magatartástól történő eltiltására irányuló kérelem elutasítását kérte a felperes vagyoni és nem vagyoni kártérítésére irányuló igényével együtt.

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes azzal, hogy 2005. május 14. napján ... ... és ... ..., a peres felek lányai látogatására érkezett felperest a lakásába nem engedte be, se azt nem engedte meg, hogy a felperessel máshol találkozzanak, és ezért az alperes szomszédjai az ablakokban megjelentek, fényképeket készítettek, a felperes személyi jogait megsértette. Az elsőfokú bíróság az alperest a jövőre a fenti magatartástól eltiltotta. Megállapította továbbá, hogy az alperes azzal, hogy 2005. október 30. napján ... ... és ... ... lányok látogatására érkezett felperest se a lakásába nem engedte be, se azt nem engedte meg, hogy a felperessel máshol találkozzanak, és ezért a lépcsőházban több lakó is megjelent, valamint utána az alperes a rendőrséget is kihívta, ezzel a felperes személyiségi jogait megsértette. Az elsőfokú bíróság az alperest a jövőre e magatartástól eltiltotta. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 400.000 forint nem vagyoni és 261.946 forint vagyoni kártérítést. A keresetet ezt meghaladóan elutasította. Rendelkezése szerint a költségeiket a felek maguk viselik.

Megállapítása szerint az alperesnek az a magatartása, hogy a felperes kapcsolattartását gyermekeivel akadályozza, illetve kapcsolattartást rendező jogerős bírói ítéletet nem tartja be, nem alkalmas a felperes absztrakt személyhez fűződő joga sérelmének megállapítására, az alperes magatartása önmagában a személyhez fűződő jog megsértését nem jelenti. A felperes szubjektív érzete nem elégséges ahhoz, hogy a bíróság a személyhez fűződő jog megsértését az alperes magatartása folytán megállapítsa. Ugyanakkor az elsőfokú bíróság a 2005. május 14-én szombat délután történteket illetően megállapította, hogy a gyerekek ekkor tanúsított magatartása olyan színben tüntette fel a felperest, mint aki nem méltó, vagy nem jogosult a velük való kapcsolattartásra. Az alperes a felperest olyan helyzetbe hozta, hogy arra a házban lakók felfigyeltek, többen kinéztek, sőt fényképet is készítettek, ezzel a felperes Ptk. 77. § (1) bekezdésében meghatározott személyiségi joga sérelmet szenvedett. Az elsőfokú bíróság az alperest a további jogsértéstől a Ptk. 84. § (1) bekezdés a) és b) pontja alapján eltiltotta. Az elsőfokú bíróság a 2005. október 30-án, vasárnap történtek kapcsán is megállapította: az alperes ekkor megakadályozta, hogy a felperes a gyermekeivel a kapcsolatot fenntartsa, illetve ezt oly módon gyakorolta, hogy ezzel a házban lakó személyeket is megbotránkozásra késztette. A rendőrséget is kihívta, holott a felperesnek joga volt ahhoz, hogy a gyermekeket a jogerős ítélet alapján meglátogassa, így a felperes személyiségi jogait az alperes megsértette és a további jogsértéstől a bíróság ezen magatartás vonatkozásában is eltiltotta. Az elsőfokú bíróság a jogsértés súlyát, a felróható magatartás súlyosságát mérlegelve 400.000 forintban találta megállapíthatónak a felperes nem vagyoni kárát. Álláspontja szerint az a tény, hogy az alperes büntető feljelentést tett a felperes ellen, a jóhírnév megsértéseként nem értékelhető. A házassággal összefüggő különféle eljárásokban tett nyilatkozatok, kölcsönös vagy csak az egyik személy által tett sértő megjegyzések nem tekinthetők a jóhírnév megsértésének, ugyanis a házasságból eredő valamennyi jogvita, a gyermekekkel való kapcsolattartás vagy ennek hiánya nem teszi lehetővé, hogy az eljárások során a hatóságok ne vizsgálják a felek közötti kapcsolatot, az egymással szemben tanúsított magatartások milyenségét. Az elsőfokú bíróság a felperesnek a vagyoni kártérítés iránti igényét megalapozottnak találta, ugyanis a felperes az utazásai alkalmával a gyermekeivel nem, vagy csak korlátozottan tudott találkozni.