A Legfelsőbb Bíróság Kfv.37291/2009/9. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (VERSENYÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 164. §, 206. §] Bírók: Fehérné dr. Tóth Kincső, Kalas Tibor, Kaszainé dr. Mezey Katalin

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék K.35010/2006/29., Fővárosi Ítélőtábla Kf.27057/2008/15. (ÍH 2009.10), 94/B/2007. AB határozat, *Kúria Kfv.37291/2009/9.*, 1/2024. (I. 9.) AB határozat

***********

Kfv.II.37.291/2009/9.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Bárdos Péter ügyvéd által képviselt I.r. és dr. Szántó Tibor ügyvéd által képviselt II.r. felpereseknek a dr. László Ildikó Katalin ügyvéd által képviselt Gazdasági Versenyhivatal alperes ellen versenyügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Fővárosi Bíróságon 2.K.35.010/2006. számon indult perben a Fővárosi Ítélőtábla 2008. november 27. napján kelt 2.Kf.27.057/2008/15. számú jogerős ítélete ellen az I.r. felperes által 39. sorszámon benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.27.057/2008/15. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi az I. r. felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 50.000 (azaz ötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

Kötelezi az I. r. felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 36.000 (azaz harminchatezer) forint felülvizsgálati illetéket.

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.

I n d o k o l á s

Az alperes a 2006. szeptember 7-én kelt Vj-45/2006/27. számú határozatában megállapította, hogy az I.r. és a II.r. felperes 2000. szeptember 19-től 2002. május 31-ig az elnevezésű biztosítási termékhez kapcsolódó hitellehetőség tekintetében a fogyasztók megtévesztésére alkalmas magatartást tanúsított, mert a vizsgált időszakban a felperesek egyike sem állt szerződésben a Zrt-vel, sem más bankkal, így a nevezett életbiztosítási szerződést megkötő ügyfelek részére az ígéretek szerinti célt szolgáló hitelkonstrukció nem állt rendelkezésre. Az alperes határozatát a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) 8.§ (2) bekezdés a) pontjára alapította és I.r. felperessel szemben 72.000.000 forint, II.r. felperessel szemben 24.000.000 forint, míg a perben nem álló III. r. eljárás alá vonttal (továbbiakban: bank) szemben 3.000.000 forint bírságot szabott ki a Tpvt. 78.§ (1) és (3) bekezdése alapján. A bírság megállapítása során figyelembe vette a vizsgálattal érintett termék sajátos bizalmi jellegét, a jogsértéssel érintett időszak hosszát (több év), a jogsértéssel elért fogyasztói kör nagyságát, azt a körülményt, hogy a biztosítási szerződés megkötése hosszú távú (20 év) elköteleződést és évekre vonatkozó díjfizetési kötelezettséget jelent, mellyel jelentősen korlátozottá válik az újabb szerződés megkötése, így a jogsértő magatartás piaci hatása időben elhúzódó volt. Az I.r. felperes vonatkozásában tekintettel volt arra is, hogy igen magas összegű jutalékban részesült, továbbá nyomatékos súlyosító körülményként értékelte azt is, hogy az I.r. felperest korábban, rövid időn belül két esetben is hasonló magatartás tanúsítása miatt elmarasztalta, és az I.r. felperesnek a megelőző két versenyfelügyeleti eljárás miatt már ismernie kellett a versenyjogi követelményeket. Az alperes mindhárom eljárás alá vont kapcsán - így I.r. felperes tekintetében is - enyhítő körülményként értékelte, hogy a termék csak egyik lényeges tulajdonságaként került ismertetésre a kedvezményes hitelelehetőség, és ez nem az összes fogyasztót befolyásolta a versenyjogilag releváns döntésének meghozatalában; továbbá azt is, hogy a Legfelsőbb Bíróság egyedi ügyben hozott jogerős ítéletének megállapítása szerint az I.r. és a II.r. felperes sem tanúsított szándékos, megtévesztő magatartást. A bírság összegének meghatározásakor az alperes értékelte, hogy a bírság alkalmazásának célját akkor éri el, ha a versenyjogsértést megvalósító vállalkozóknak az érezhető megterhelést, jelentős anyagi hátrányt okoz, mert csak ez a bírság alkalmas arra, hogy a vállalkozást a hasonló magatartás tanúsításától visszatartsa.

Az I.r. felperes kereseti kérelmében az alperes határozatának megváltoztatásával a jogsértés hiányának, illetve csekély jelentőségének megállapítását és a bírság törlését, illetve mérséklését, a résztvevő vállalkozásokkal szemben alkalmazott szankcióhoz való arányosítását kérte.

A II.r. felperes keresetében az alperes határozatának megváltoztatását és az eljárás megszüntetését, másodsorban a bírság kiszabásának mellőzését vagy összegének mérséklését kérte.

Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát akként változtatta meg, hogy az I.r. felperes terhére megállapított bírságot 10.000.000 forintra mérsékelte, a II.r. felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy a felperesek a versenyjogsértést elkövették. Az alperes által számba vett enyhítő és súlyosító körülményeket részben megváltoztatva arra a következtetésre jutott, hogy a felperesek azonos felelősségének deklarálása mellett a súlyosító és enyhítő körülmények értékelését az alperes tévesen végezte el, mert nem értékelte az I.r. felperes javára, hogy - a II.r. felpereséhez hasonlóan - a piaci részesedése alacsony volt, és az alperes nem bizonyította, hogy I. r. felperes 2002. május 27-e után is folytatta jogsértő tevékenységét, így a jogsértés elkövetésének tartama a II. r. felperesével megegyezett. Álláspontja szerint külön az I.r. felperes terhére értékelt körülmények - jutalék összeg és korábbi jogsértések - a megállapított bírságösszegek közötti jelentős eltérést nem indokolták, mely okszerűtlen belső aránytalanságot eredményezett. A maximális bírság kiszabását az I.r. felperes javára értékelt enyhítő körülmények miatt sem találta okszerűnek, ezért a megállapított bírság összegét 10.000.000 forintra mérsékelte.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, és kizárólag a bírságot mérséklő részében kérte az elsőfokú ítélet megváltoztatását.

Az I.r. felperes csatlakozó fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását kérte mind a jogalap, mind a bírság összegszerűsége körében. A Fővárosi Ítélőtábla az I.r. felperes csatlakozó fellebbezésének a jogsértés hiányára alapított - és ítélettel elutasított - kereseti kérelmével összefüggő részeit hivatalból elutasította, melyet a Legfelsőbb Bíróság Kpkf.IV.37.288/2008/2. számú végzésével helybenhagyott.

A Fővárosi Ítélőtábla a 2.Kf.27.057/2008/15. számú ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel nem támadott részét nem érintette, fellebbezéssel támadott rendelkezését megváltoztatta, és az I.r. felperes keresetét teljes egészében elutasította. A másodfokú bíróság az alperes fellebbezése és az I.r. felperes - bírság további mérséklésére vonatkozó - csatlakozó fellebbezése keretei között vizsgálta az elsőfokú bíróság ítéletének jogszerűségét. Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bírság kiszabás során értékelhető tényeket részben nem teljes körűen, részben pedig helytelenül tárta fel, így azok helyesbítését, illetve kiegészítését tartotta szükségesnek, továbbá a helyesen feltárt körülmények súlyuk és nyomatékuk szerinti értékelését végezte el. Tévesnek tartotta, hogy a bírság kiszabás során kiindulási pont a Tpvt. 78.§ (1) bekezdésében meghatározott maximális összeg; hogy az azonos mértékű versenyjogi felelősség azonos arányú bírságot eredményezhet. Kiemelte, hogy az együttműködési láncolatban az I.r. felperes magatartása volt meghatározó, hiszen ügynökei révén ő állt közvetlen kapcsolatban a fogyasztókkal, és legutolsó láncszemként lehetősége volt arra, hogy a fogyasztóknak igaz, pontos, valós tájékoztatást adjon, ezt azonban elmulasztotta. Rámutatott arra, hogy a belső arányosság az eljárás alá vontak által elkövetett cselekménnyel, a jogsértésben való közrehatással és az értékelt enyhítő és súlyosító körülményekkel való arányosságot jelenti. Álláspontja szerint az I.r. felperes sem az alacsony piaci részesedését, sem a jogsértő magatartása megváltoztatását nem bizonyította, ezért az javára nem értékelhető. Kiemelte, hogy az I.r. felperes a feltártakon kívüli egyéb enyhítő körülményre nem hivatkozott, azokat nem is bizonyította, így a bírság további mérséklésére okot adó körülmény nem volt.