BH 1994.7.356 A valóság bizonyításának nem csupán a tényállítás, hanem a híresztelés és a tényre közvetlenül utaló kifejezés használata esetén is helye van, feltéve, hogy azt a közérdek vagy a jogos magánérdek indokolttá teszi [Btk. 179. §, 182. §].

1. A városi bíróság előtt magánindítvány alapján indult büntetőeljárás V. J. és felesége feljelentése alapján.

A feljelentésben foglaltak szerint a terhelt - az önkormányzati választások folytán - a község polgármestere lett a feljelentéssel élő V. J.-né az említett község korábbi tanácselnöke, férje pedig az egyik politikai párt szervezetének az elnöke volt.

1990. év őszén - az önkormányzati választásokat megelőzően - a terhelt a helyi napilap számában a magánvádlókkal kapcsolatban újságcikket írt.

A választási harc jegyében és időszakában megjelentett újságcikk V. J.-vel kapcsolatban olyan megállapítást tett, hogy szeszes italtól befolyásolt állapotában "előfordul, hogy nem túl burkolt utalásokat tesz a helyi plébános megkéselésére; és nem mindig szondaképes, néha ingén hatalmas szakadásokkal vonul el a falu egy bizonyos vendéglátó-ipari egységéig";

V. J.-nére vonatkozóan pedig a cikk olyan megállapítást tett, mely szerint "mindenki előtt világos, hogy műveletlenségénél fogva fel sem fogja magát az eszmét, amellyel a legerősebb politikai párt stílusos és intelligens ellenzék kiépítését kezdte meg az országban".

A városi bíróság az ügyben 1990. december 10. napján tartott személyes meghallgatást, amelynek során a terhelt hajlandónak mutatkozott a sajnálkozását kifejezni, és ígéretet tenni arra, hogy a jövőben nem tesz hasonló kijelentéseket a magánvádlókra vonatkozóan, továbbá elismerte a cselekménnyel kapcsolatban a bűnösségét is, ugyanakkor azonban az esetleges valóság bizonyításának az elrendelése esetére megjelölte az általa kihallgatni kívánt tanúk neveit is.

A városi bíróság az 1992. január 31. napján kelt - tárgyalás mellőzésével hozott - végzésével a terhelttel szemben nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás vétsége miatt 80 napi tétel pénzbüntetést szabott ki, az egynapi tétel összegét 300 forintban határozta meg.

A végzés nyomán a terhelt tárgyalás kitűzését kérte.

2. A tárgyalás eredményeként a városi bíróság az 1992. november 27. napján kelt végzésében megállapította, hogy a terhelt megvalósította a nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás vétségét, valamint a becsületsértés vétségét, ezért őt 2 évi időtartamra próbára bocsátotta. A városi bíróság a magánvádlók által sérelmezett cikknek azzal a tényállításával kapcsolatban, hogy V. J. szeszes italtól befolyásolt állapotában a helyi plébános megkéselésére tett kijelentéseket, elrendelte a valóság bizonyítását, ez a tényállítás ugyanis - valósága esetén - legalábbis a veszélyes fenyegetés szabálysértése megállapítására, következésképpen a becsület csorbítására feltétlenül alkalmas, és ezt a közérdek is indokolta.

Az ezzel kapcsolatban lefolytatott bizonyítási eljárás során bizonyított tény volt, hogy V. J. magánvádló többek előtt a helyi pap megölésére, illetőleg megverésére tett - szeszes ital hatása alatt - kijelentéseket. Ebben a vonatkozásában a városi bíróság által lefolytatott bizonyítás eredményre vezetett, a kihallgatott tanúk ugyanis egyértelműen állították, hogy V. J. magánvádló a plébánossal kapcsolatban ilyen jellegű kijelentéseket tett. A városi bíróság ezért a terheltet a Btk. 22. §-ának i) pontjában foglalt büntethetőséget kizáró ok fennforgása folytán - figyelemmel a Btk. 182. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra - nem látott alapot a terhelt ezzel kapcsolatos büntetőjogi felelősségének a megállapítására.

A városi bíróság V. J. magánvádlóra vonatkozóan tett azzal a megállapítással kapcsolatban, hogy "nem mindig szondaképes, néha ingén nagy szakadásokkal vonul el a falu egy bizonyos vendéglátóipari egységéig", olyan megállapítást tett, mely a magánvádló italozó életmódjára utal és a becsület csorbítására alkalmas tényre közvetlenül utaló kifejezésként értékelhető. A városi bíróság ezzel kapcsolatban széles körű bizonyítási eljárást is lefolytatott a magánvádló jelzett életmódjával kapcsolatban, ezek a bizonyítékok alkalmasak is voltak abban a kérdésben történő állásfoglalásra, hogy az újságcikkben közöltek a valóságnak megfelelnek-e vagy sem, ennek ellenére - anélkül, hogy ennek a városi bíróság közelebbi indokolását adta volna - megállapította, hogy ezáltal a terhelt megvalósította a Btk. 179. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdésének b) pontja szerint minősülő rágalmazás vétségét.

A városi bíróság V. J.-né magánvádlót érintően, annak műveletlenségére vonatkozó kifejezés használatát a becsületérzést súlyosan sértő jellegűnek találta, amely feltétlenül alkalmas a Btk. 180. §-a (1) bekezdésének b) pontjában írt becsületsértés vétsége megállapítására, és

minthogy ebben az esetben nem tényállításról van szó, az adott esetben a valóság bizonyítására sem volt lehetőség. A megyei bíróság mint másodfokú bíróság az 1993. március 3. napján kelt végzésével az elsőfokú bíróság végzését a próbára bocsátással kapcsolatos részében hatályon kívül helyezte és a terhelttel szemben indított büntetőeljárást megszüntette, egyben a terheltet megrovásban részesítette.

A megyei bíróság végzésében megállapítottak szerint a sérelmezett újságcikkben azzal kapcsolatos megállapítás, hogy a V. J. magánvádló "nem mindig szondaképes" stb., időbelileg meghatározhatatlan, esetleges, és minthogy a valóság bizonyítása csak konkrét tényállítással kapcsolatban merülhet fel, ennélfogva ezt érintően a valóság bizonyításának a lehetősége nem áll fenn.