BH 2004.11.471 A felek közötti szerződésnek a felek kérelmében foglaltaktól eltérő minősítése nem jelenti a kereseti kérelmen való túlterjeszkedést [Pp. 215. §].

1999 októberében a felperes ajánlatot tett egy DKK vízrendszer szabályzóköri elemeinek szállítására 1 282 250 forint ellenében. A szállításra a szerződéskötéstől számított kb. négy hetet jelölte meg, fizetés módjaként pedig "áruátvételkor átutalással előre". Október 28-án kelt megrendelésében az alperes a felperesi ajánlatot azzal a kiegészítéssel fogadta el, hogy a szerződés 7. pontjánál az üzembe helyezésen kívül a szabályzó használatának betanítását és a teljes vezetékezés részletes ellenőrzését kérte 130 000 forint ellenében. A felperes a kiegészítést elfogadta.

A felperes 1999. december 3-án kelt levélben közölte az alperessel, hogy a szabályzóköri elemek szállítására vonatkozó megrendelésre a készülékek megérkeztek, amelyek a levél mellékleteként küldött számla alapján történt átutalás banki terhelésének igazolása ellenében telephelyén átvehetők. A felperes ezzel egyidejűleg megküldte 1 578 930 forint összegű számláját december 13-i fizetési határidővel. Az alperes 1999. december 22-én írásban azt közölte a felperessel, hogy számláját teljesítetlenül visszaküldi, mivel a készrejelentést a szállítási határidőn túl kapta meg, így a szerződést érvénytelennek tekinti, az árut nem kívánja átvenni. A felek későbbi levélváltásai eredményre nem vezettek, ezért a felperes bírósághoz fordult.

Kereseti kérelmében 1 578 930 forint, ennek 1999. december 13. napjától járó évi 20%-os kamata, valamint perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az alperes arra hivatkozással kérte a kereset elutasítását, hogy a felperes a szerződéses határidőben nem teljesített, ezért a felperes késedelme miatt a szerződéstől elállt; a későbbiekben hivatkozott a Ptk. 381. § (1) bekezdésében biztosított általános elállási jogára is.

Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes keresetét elutasította.

A másodfokú bíróság a felperes fellebbezése folytán meghozott jogerős ítéletében a kereseti kérelemnek teljes egészében helyt adott, egyben kötelezte a felperest az eszközök kiadására. A becsatolt okiratok alapján tényként megállapította, hogy a felek közötti szerződés a Ptk. 205. § (1) és (2) bekezdése értelmében létrejött, a felek a lényegesnek minősített kérdésekben megállapodtak. Kimondta, hogy az elsőfokú bíróság tévesen tekintette a felek szerződését szállítási szerződésnek. A felperes a berendezéseket németországi cégtől saját nevében rendelte meg és fizette ki, a felek már a szerződésben is utaltak az elvámolásra, az esetleges árváltozási lehetőségre. A bíróság megítélése szerint a megállapodás tartalmából az állapítható meg, hogy a felek között nem szállítási, hanem a Ptk. 507. §-a szerinti bizományi szerződés jött létre. Miután a felperes külföldi szállítótól vásárolta a berendezéseket, a felek közötti jogviszony külkereskedelmi bizományi megállapodás. Az a tény, hogy a felek külön díjat nem kötöttek ki, nem teszi a szerződést érvénytelenné, ugyanis a bizományos díja lehet a beszerzési ár és az eladási ár közötti különbözet is.

A másodfokú bíróság alkalmazta a Ptk. 512. § (1) bekezdését, és megállapította, hogy az alperest a berendezések külföldről történő beszerzését követően az azonnali hatályú felmondás joga nem illette meg. A szerződés létrejöttének időpontját 1999. november 8-ában állapította meg, ehhez képest pedig a december 3-i készrejelentés teljesítési határidőn belül történt; az alperes tehát késedelemre hivatkozással sem gyakorolhatta elállási jogát. Az ítélet indokolása szerint az alperes a teljesítést jogos ok nélkül megtagadta, a felperes a késedelem jogkövetkezményeit választotta, és kérte az ellenérték megfizetését. Miután a szerződésben előrefizetés volt kikötve, ezért a felperes csupán a számla kiegyenlítését követően köteles a berendezéseket kiadni. A bíróság megjegyezte, hogy a felperes a 130 000 forint üzembe helyezési díjat nem számlázta le.

Az alperes a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezése, és az elsőfokú ítélet helybenhagyása érdekében terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság megsértette a Pp. 164. §, 201. § és 215. §-ában foglaltakat, mert bizonyítási eljárás lefolytatása nélkül helyezkedett arra az álláspontra, hogy a felek között nem szállítási, hanem külkereskedelmi bizományi szerződés jött létre. A felperes a fellebbezési tárgyaláson valóban azt adta elő, hogy a berendezés alkatrészeit külföldről vásárolta, de ez szerinte nem jelenti azt, hogy a felperes maga semmilyen tevékenységet nem végzett. A perben mindkét fél egybehangzóan nyilatkozta, hogy közöttük szállítási szerződés jött létre, ezt tartalmazta a felperesi fellebbezés is. Hangsúlyozta, hogy a berendezés elkészítése mellett a szerződés felperesi kötelezettségként előírta az üzembe helyezést is. Szerinte a másodfokú bíróság törvénysértő módon az érdekelt fél helyett vizsgálta a per eldöntéséhez szükséges tényeket, bizonyítási eljárás nélkül hozott ítéletet, továbbá a felek által nem kért kérdéskörben hozott döntést a szerződéstípus "átminősítésével".