BH 1992.6.379 Ha a vádlott a tárgyaláson a vallomástételt a Be. 87. §-ának (2) bekezdésére hivatkozással megtagadja, a korábbi vallomását fel kell olvasni; ennek elmulasztása eljárási szabálysértést valósít meg, mely az ítélet megalapozatlanságát eredményezheti [Be. 83. § (3) bek., 87. § (2) bek., 203. § (1) bek., 239. § (2) bek.].

A megyei bíróság ítéletével az I. r. és a II. r. vádlottakat bűnösnek mondta ki különösen nagy vagyoni hátrányt okozó, folytatólagosan elkövetett hűtlen kezelés büntettében, amelyet az I. r. vádlott részben mint bűnsegéd, részben mint felbujtó, a II. r. vádlott pedig részben mint társtettes, részben mint felbujtó követett el.

Ezért a bíróság az I. r. vádlottat 1 év 2 hónapi börtönbüntetésre és az államigazgatási ügyintézői foglalkozástól 3 évi eltiltásra; a II. r. vádlottat 1 évi 6 hónapi börtönbüntetésre és az államigazgatási ügyintézői foglalkozástól 3 évi eltiltásra ítélte. A börtönbüntetés végrehajtását mindkét vádlott esetében 3 évi próbaidőre felfüggesztette, egyben megállapította, hogy közkegyelem folytán a börtönbüntetés felfüggesztésének a próbaidejére megszűnt. A bíróság a folytatólagosan, részben tettesként, részben bűnsegédként elkövetett hivatali visszaélés bűntettének vádja alól mindkét vádlottat felmentette.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész - részben a vádlottak terhére, részben a javára - a folytatólagosan elkövetett hivatali visszaélés bűntettének vádja alól történt felmentés miatt és a minősítés megváltoztatása végett; az I. és II. r. vádlottak és védőik a tényállás téves megállapítása miatt, valamint felmentés érdekében jelentettek be fellebbezést.

A legfelsőbb ügyész a fellebbezést módosítva tartotta fenn: megalapozatlanságot eredményező eljárási szabálysértés miatt az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését indítványozta.

Az ügyészi fellebbezés alapos. Az elsőfokú bíróság ítélete felülbírálatra alkalmatlan.

Eljárási szabályt sértett az elsőfokú bíróság, amikor a tárgyaláson a vallomástételt megtagadó vádlottak nyomozás során és a városi bíróság előtt tett korábbi vallomásait a Be. 203. §-a (1) bekezdésének keretei között, a Be. 83. §-ának (3) bekezdése alapján nem tette a tárgyalás anyagává és bizonyítékként nem értékelte. Az elsőfokú bírósága tanúvallomásoknál biztosított mentességi jogot azonosítva a vádlottnak a Be. 87. §-a (2) bekezdésében szabályozott jogával - hibás érvekkel helyezkedett arra az álláspontra, hogy a vallomás megtagadása esetén a korábbi vallomást rögzítő okirat bizonyítékként nem vehető figyelembe.