A Kecskeméti Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.27385/2014/5. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 340. §, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 165. §, 170. §, 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) 131. §, 137. §] Bíró: Kispálné dr. Józsa Adrienn

Kapcsolódó határozatok:

*Kecskeméti Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.27385/2014/5.*, Kúria Kfv.35232/2015/4. (BH 2016.5.124)

***********

Kecskeméti Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

4.K.27.385/2014/5. szám

A Kecskeméti Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a Dr. Bendzsel-Zsebik Katalin (cím) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek,- a EF fogalmazó által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal WW Regionális Főigazgatósága (cím) szám alatti alperes ellen,- adóügyben hozott határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében meghozta a következő

ÍTÉLETET:

A bíróság a felperes kereseti kérelmét elutasítja.

A bíróság kötelezi a felperest, hogy az illetékes adóhatóság külön felhívására a Magyar Állam részére fizessen meg 96.400,-Ft, azaz kilencvenhatezer-négyszáz forint eljárási illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S :

A bíróság a felperes módosított kereseti kérelme, az alperes ellenkérelme, a csatolt közigazgatási iratok, valamint a peres felek által az első tárgyaláson előadottak alapján a következő tényállást állapította meg:

A felperesi társaság 1990. december 1-jén kezdte meg tevékenységét, főtevékenysége a 7214-es TEÁOR kóddal jelzett "egyéb természettudományi, műszaki kutatás, fejlesztés".

Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal YY Regionális Igazgatósága 2010. június 24. napján kelt SZÁM1. ügyszámú határozatával a felperesi társaság adószámának alkalmazásának felfüggesztéséről határozott a felperes bevallási kötelezettségének teljesítéséig, határozatlan időtartamra. A határozat indokolásában foglaltak szerint a felperes 2008. és 2009. évi időszakban az állami adóhatósághoz teljesítendő bevallási kötelezettségének a törvényi határidőtől, illetve az esedékességtől számított 365 napon belül nem tett eleget a '01 "bevallás az egyes adókötelezettségekről az államháztartással szemben" bevallás típust illetően.

Az adóhatóság az adószám alkalmazásának felfüggesztéséről rendelkező határozatot a felperessel hirdetményi úton közölte. Miután a felperes a közléstől számított 15 napon belül az APEH YY Regionális Igazgatósága Adóalany Nyilvántartó Osztályához fellebbezést nem terjesztett elő, az adószám felfüggesztéséről rendelkező határozat jogerőre emelkedett, 2010. augusztus 4-i kezdő időponttal a felperes adószáma felfüggesztésre került. Ezen tényről az APEH YY Regionális Igazgatósága 2010. augusztus 4. napján a Fővárosi Bíróság Cégbíróságát is értesítette.

Miután a felperes bevallási kötelezettségét teljesítette, és 2011. február 23-án erre tekintettel kérte az adószám alkalmazásának felfüggesztésének megszüntetését, a Nemzeti-Adó és Vámhivatal ZZ Adóigazgatósága 2011. március 7. napján kelt SZÁM2. ügyiratszámú határozatával a felperes adószáma alkalmazásának felfüggesztését megszüntette.

A NAV QQ Megyei Adóigazgatósága Magánszemélyek, Egyéni Vállalkozók és Operatív Ellenőrzések Főosztálya Magánszemélyek és Egyéni Vállalkozók Ellenőrzési Osztálya 1. elnöki engedély alapján a SZÁM3. számú megbízólevéllel bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett 2010 július-szeptember hónapokra vonatkozóan a felperesi társaságnál általános forgalmi adónemben.

Az ellenőrzés eredményeként megállapításra került, hogy a felperes a vizsgált időszaki bevallását 2010. október 20-án nyújtotta be az 1065 számú bizonylaton. A felperes a vizsgált időszaki bevallásában az adómentes belföldi termékbeszerzés adóalapjaként 300.000,- Ft-ot szerepeltetett. A 25%-os kulcs alá tartozó belföldi termékbeszerzés, szolgáltatás után 6.424 ezer Ft adóalapra jutó 1.606 ezer forint adót tüntetett fel. A termékbeszerzés összesen 6.724 ezer forint adóalap után 1.606 ezer forint az adózó bevallásában. A felperes a vizsgált időszaki, 2010. III. negyedéves bevallásában összesen 6.724 ezer forint adóalap után 1.606 ezer forint levonható általános forgalmi adót szerepeltetett.

Az elsőfokú adóhatóság 2014. március 17. napján kelt SZÁM4. azonosítószámú határozatában megállapította, hogy a felperes a fenti bevallásában az adószám felfüggesztés miatt nem gyakorolhatta volna az adólevonási jogát az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) 137. § (1) bekezdése alapján, amire tekintettel az elsőfokú adóhatóság a felperes 2010. III. negyedévre benyújtott bevallásaiban szerepeltetett 1.606 ezer forintról 0,- Ft-ra módosította a beszerzést terhelő, előzetesen felszámított levonható adó összegét. Ennek eredményeképpen az elsőfokú adóhatóság a felperes terhére 1.606 ezer forint adókülönbözetet állapított meg a vizsgált időszakra vonatkozóan, melyet teljes egészében adóhiánynak minősített. Az adóhiány után 50%-os bírságmérték alkalmazásával 803.000,-Ft adóbírságot szabott ki, 495.000,-Ft késedelmi pótlékot állapított meg. Az adóbírság kiszabása vonatkozásában az elsőfokú adóhatóság megállapította, hogy a felperes nem az adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járt el, ezért az általános, 50%-os bírságmértéket alkalmazta. A késedelmi pótlék tekintetében az elsőfokú adóhatóság úgy ítélte meg, hogy Art. 165. § (3) bekezdése szerinti kivételes méltánylást érdemlő körülmény nem merült fel.

A felperes fellebbezése folytán eljárt Nemzeti Adó- és Vámhivatal PP Regionális Adó Főigazgatósága Hatósági Főosztály Hatósági Osztály 2. 2014. július 9. napján kelt SZÁM5. azonosító számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

Az alperes a másodfokú eljárás során megállapította, hogy helytálló az elsőfokú hatóság azon megállapítása, mely szerint a felperes adólevonási jogát az adószám felfüggesztésének hatálya alatt nem gyakorolhatta, erre tekintettel jogszerűen minősítette a bevallott, és az elsőfokú hatóság által megállapított ÁFA különbözetet adókülönbözetnek, továbbá az adókülönbözet összegét adóhiánynak. Az adóbírság kiszabása során a jogszabályok betartásával járt el, a késedelmi pótlékot az irányadó törvényi előírásoknak megfelelően számította fel.

A felperes fellebbezésében foglaltakra reagálva az alperes kifejtette, hogy a bevallást, melyre hivatkozással a felperes adószámának alkalmazásának felfüggesztésére került sor, a felperes saját bevallása szerint sem nyújtotta be, melyre tekintettel az illetékes adóhatóságnak nem volt mérlegelési lehetősége, az adószám felfüggesztéséről kellett rendelkeznie. Rámutatott, hogy az adóhatóságnak nem volt választási lehetősége a határozat közlési módját illetően, rámutatva arra, hogy az Art. 24/A. § (7) bekezdésének első mondatában foglaltan a határozat hirdetményi úton történő közlését írja elő. Rámutatott továbbá arra, hogy a felperesnek az önellenőrzési tilalom beálltáig lehetősége lett volna a vizsgált időszaki bevallásait önrevízióval módosítani, amit azonban nem tett meg annak ellenére, hogy 2011. február 23-án maga kérte az adószám felfüggesztésének megszüntetését, vagyis ezen időpontban nyilvánvalóan tudott a felfüggesztés tényéről. Az alperes az ÁFA törvény 137. § (1) bekezdésében foglaltakra hivatkozva kifejtette, hogy a felfüggesztés időtartama alatt a felperes nem állíthatott volna be levonható adót adóbevallásába, az adóhatóságnak ugyanakkor az Art. 106. § (1) bekezdése és a 178. § 3. pontja alapján az ellenőrzés során meg kellett állapítania a felperes által bevallott és a jogszabály szerint adó különbözetét. Az adóbírság mértéke vonatkozásában az alperes hangsúlyozta, hogy annak kiszabásáról kötelező érvénnyel rendelkezik a jogszabály, egyben maga is úgy ítélte meg, hogy a felperes nem az adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járt el, erre figyelemmel az adóbírság mellőzésére, illetve csökkentett mértékben való kiszabására az Art. 171. § (1) bekezdésének előírására tekintettel lehetőséget nem látott. Hasonlóan az elsőfokú hatósághoz az alperes is úgy foglalt állást, hogy kivételes méltánylást érdemlő körülmény a felperes adóügyében nem tapasztalható, így nem látott lehetőséget a pótlékfizetés kezdő napjának későbbi időpontban történő megállapítására. Az alperes nem találta alaposnak a felperes Art. 1. §-ában megfogalmazott alapelvek sérelmére való hivatkozását, és a Ptk. rendelkezéseire való hivatkozásait sem. Az alperes megállapította továbbá, hogy az elsőfokú hatóság jogszerűen járt el a jegyzőkönyv kézbesítése során, mivel a meghatalmazás szerint OZ jogosult volt a vizsgálaton a társaság képviseletében részt venni, ugyanakkor miután meghatalmazása csak az ellenőrzési eljárásra terjedt ki, az elsőfokú határozat kézbesítésére már az adózónak került sor.