A Kúria Mfv.10464/2012/8. számú precedensképes határozata felmondás jogellenességének megállapítása (RENDKÍVÜLI felmondás jogellenességének megállapítása) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 206. §, 221. §, 275. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 80. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 96. §] Bírók: Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna, Sztojkoné dr. Hajdu Edit, Tallián Blanka

A határozat elvi tartalma:

Rendkívüli felmondás alapjául szolgálhatott, ha a felperes a túlszámlázás tényét nem vitatta és nem bizonyította, hogy ez a munkáltató részéről eltűrt gyakorlat volt. 1992. XXII. Tv. 96. § (1) a)

***********

Mfv.I.10.464/2012/8.

A Kúria a dr. Pálvölgyi Miklós ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Rásó Hajnalka jogtanácsos által képviselt alperes ellen rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítása iránt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságnál 22.M.2684/2009. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Törvényszék 55.Mf.640.229/2010/9. számú közbenső ítéletével jogerősen elbírált perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Kúria a Fővárosi Törvényszék 55.Mf.640.229/2010/9. számú közbenső ítéletét hatályon kívül helyezi és a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 22.M.2684/2009/14. számú ítéletét helybenhagyja.Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - tizenöt nap alatt - 50.000 (ötvenezer) forint együttes fellebbezési valamint felülvizsgálati eljárási költséget.A le nem rótt fellebbezési és felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

I n d o k o l á s

A felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint a felperes 1999. május 1-jétől állt az alperes alkalmazásában, 2005. április 1-jétől az E.O.-n csoportvezetőként végezte a munkáját, az osztály vezetője a perbeli időszakban T.J. volt. A felek által nem vitatottan a felperes munkakörébe tartozott a S.D.-vel kötött vállalkozási szerződés alapján foglalkoztatott személyek munkaidő nyilvántartása, a teljesítésük igazolása.Az alperesnél történt átszervezést követően az É.K.O. és az E.O. összevonásával 2009. január 1-jén létrejött az L.O., amelynek vezetője az É.K.O. korábbi vezetője, K.GY. lett. Az átszervezést követően az osztályvezető több esetben felhívta a munkatársak figyelmét a munkaidő pontos és valósághű dokumentálására, a munkaügyi szabályzatban foglaltak betartására. Az s.-k esetében a munkaidő nyilvántartás során a fél órára történő kerekítést engedélyezte.Az alperes 2009. március 18-án a munkaidő nyilvántartás pontos vezetésére vonatkozó írásbeli emlékeztetőt adott ki, amelyet a felperes is megkapott.Tekintettel arra, hogy a 2009. márciusára vonatkozó ellenőrzés során azt tapasztalta, hogy a felperes által irányított területen ebben a hónapban sem az általa közölt elvárásoknak megfelelően került sor a diákmunkavállalók munkaidejének a nyilvántartására (túlszámlázás történt) vizsgálatot rendelt el.Ennek során a felperes 2009. április 14-én írásban úgy nyilatkozott, hogy a többletórák igazolására motivációs célból került sor, és mindig is ez volt a szokás, amióta az alperes diákokat alkalmaz, mivel más eszközök a diákok jobb munkavégzésre történő ösztönzésére nem áll rendelkezésre.Ezt követően 2009. április 15-én K.É. igazgató kért e tárgykörben igazoló jelentést a felperestől, május 4-én pedig az alperes vezérigazgatója hallgatta meg, majd 2009. május 6-án rendkívüli felmondással megszüntette a munkaviszonyát.A rendkívüli felmondás indokolása szerint a felperes által irányított expedíciós szakterületen a S.D. részére rendszeres túlszámlázás történt, mivel motivációs célzattal a tényleges teljesítménynél nagyobb óramennyiséget igazoltak, ami a munkáltatónak kárt okozott. A valóságtól eltérő teljesítmények igazolása a dokumentáció tényszerű vezetésére vonatkozó lényeges kötelezettség jelentős mértékű, szándékos megszegését valósítja meg.A rendkívüli felmondás közlését követően a felperes kérte a döntés felülvizsgálatát a vezérigazgatótól, az alperes vezérigazgatója belső ellenőrzési vizsgálatot rendelt el. A belsőellenőri jelentés szerint 2008. decembere és 2009. februárja között 1.309.392 forint értékű teljesítmény nélküli kifizetésre került sor az S.D. felé. A belső ellenőrzés során meghallgatott tanúk nyilatkoztak arról, hogy a munkaidő igazolást a felperes utasításának megfelelően végezték, a túlszámlázásra ennek következtében került sor.A felperessel szemben e tárgykörben csalás bűntette miatt folytatott nyomozást a Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztálya megszüntette tekintettel arra, hogy a nyomozás adatai alapján nem volt megállapítható bűncselekmény elkövetése.A felperes a keresetében a rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását, és jogkövetkezményeinek alkalmazását kérte. Hivatkozott arra, hogy a rendkívüli felmondás indoka nem valós, mivel évtizedek óta fennálló gyakorlatot követett a munkaórák igazolása során, amelyről az alperesnek tudomása volt. Ezen túlmenően nem okszerű az indokolás, mert a terhére rótt kötelezettségszegés nem olyan súlyú, amely arányban áll a rendkívüli felmondással.A Fővárosi Munkaügyi Bíróság a 22.M.2684/2009/14. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította és kötelezte perköltség megfizetésére.Az ítélet indokolása szerint a rendkívüli felmondás indoka valós, hiszen a felperes maga is elismerte, hogy az S.D. részére rendszeres túlszámlázás történt a tényleges teljesítményt meghaladó óramennyiség igazolásával. A felperes ezt a tényt sem a személyes meghallgatásakor, sem a munkaviszonya megszüntetését követően az igazgatóhoz intézett levelében nem vitatta, sőt kifejtette, hogy ezt a gyakorlatot miért tartja indokoltnak. Tény, hogy a túlszámlázással a munkáltatót kár érte, és valós a felmondásnak az az indoka is, hogy a felperes a munkaidő nyilvántartására szolgáló dokumentum nem tényszerű vezetésével a munkaviszonyból származó kötelezettségét megszegte.A felperes ugyan az alperesnél e területen folytatott gyakorlatra hivatkozott, azonban nem tudta bizonyítani, hogy ezt a döntési jogkörrel felruházott vezető rendelte el, illetve azt, hogy az alperes ilyen rendszert elismert és eltűrt volna.Az elsőfokú bíróság a kialakult gyakorlatra vonatkozó felperesi bizonyítási indítványokat elutasította, mert ennek csak abban az esetben van jelentősége, ha ezt a munkáltató döntésre jogosult vezetői ismerik és ilyen módon eltűrik.A felperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Törvényszék az 55.Mf.640.229/2010/9. számú közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és megállapította, hogy az alperes a 2009. május 6-án kelt rendkívüli felmondásával jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát, amely 2012. március 30-án szűnt meg.Az ítélet indokolása szerint a másodfokú bíróság a másodfokú eljárás során elétárt felperesi bizonyítékok ismeretében vizsgálta felül az elsőfokú határozatot tekintettel arra, hogy a felperes valószínűsítette, hogy az általa felhasználni kívánt büntető eljárásbeli iratokat az elsőfokú eljárást követően ismerte meg a felperes. A büntető eljárásban meghallgatott tanúk igazolták azt a felperesi előadást, amely az s.-k alperesnél lévő munkaidő nyilvántartási gyakorlatára vonatkozott. A belső ellenőrzés során a tanúk előadásáról nem vettek fel jegyzőkönyvet, így az általuk előadottak nem rekonstruálhatók. Az ellenőri jelentés a 2008. december és 2009. február közötti időszakot vizsgálta, az ezt követő időszakot figyelmen kívül hagyta.Az s.-k munkaidő nyilvántartására vonatkozó figyelmeztetést legelőször a 2009. március 18-ai emlékeztető rögzíti. Azt az alperesi álláspontot a perben semmi nem támasztotta alá, hogy a felperes az írásbeli felhívást követően is folytatta volna a korábbi gyakorlatot. A rendkívüli felmondás nem különítette el a március 18. előtti és az azt követő időszakot, a felperes sikerrel bizonyította, hogy az emlékeztető kiadása után már nem folytatta a korábbi gyakorlatot. Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor azt állapította meg, hogy a felperes nem jelölt meg olyan döntési jogkörrel felruházott vezetőt, akinek személyéhez a szabálytalan gyakorlat köthető volt. A felperes ugyanis a jegyzőkönyv 4. oldalán hivatkozott K.M. igazgató-helyettes utasítására. A felperes nem kérte K.M. tanú meghallgatását, de az alperes a felperes erre vonatkozó előadását nem vitatta. K.GY. ugyancsak a jegyzőkönyv szerint tudomásul vette a korábbi helytelen gyakorlat létét, tanúvallomásában maga adta elő, hogy ismerte a munkaidő nyilvántartással kapcsolatos kerekítési módot. Az elsőfokú ítélet indokolásával ellentétben tehát az alperesi vezetők előtt a munkaidő nyilvántartás szabálytalansága nem volt ismeretlen, hiszen erre tekintettel volt szükséges a munkavállalók külön felhívása a nyilvántartás pontos vezetésére. A felperes nem tette vitássá, hogy 2008. december 29-én munkavégzés nélkül igazolta le a munkanapot a diákok számára, azonban erre a "korabeli gyakorlaton alapuló életszerű magyarázatot adott". Megállapította a másodfokú bíróság, hogy a rendkívüli felmondás indoka valós volt, azonban abból - az alperesi ismert gyakorlatra figyelemmel - nem következett a felperesi munkaviszony megszüntetésének szükségessége. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős közbenső ítélet hatályon kívül helyezését, valamint az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását.Álláspontja szerint a valós indokok alapján álló és okszerű felmondás nem lehet jogellenes, a szükségesség kérdése pedig a munkáltató mérlegelési jogkörébe tartozik. Nem érthető a másodfokú bíróságnak az az álláspontja, hogy miért kellett volna elkülöníteni a rendkívüli felmondásban a március 18. előtti és utáni időszakot, hiszen a felperes általánosságban ismerte el a felmondás előtti időszakra vonatkozóan a túlszámlázás tényét. A másodfokú bíróság eljárása során súlyosan sérült a pártatlanság és tisztességes eljárás követelménye, mivel a kétséget kizáróan bizonyított tényekről is megállapítja a bíróság, hogy azok nem nyertek bizonyítást. K.M. tanúkénti meghallgatásával összefüggésben nem valós az a megállapítás, hogy az alperes a felperes ehhez kapcsolódó előadását nem vitatta. A 2009. október 12-én megtartott tárgyaláson az alperes úgy nyilatkozott, hogy a felperesnek kell bizonyítania azt, hogy a túlszámlázás az alperesnél bevett gyakorlat volt. K.M. munkaviszonya egyébként 2003. márciusában megszűnt. A felperes egyetlen munkahelyi vezetőjének a tanúkénti meghallgatását sem kérte, azok meghallgatására az alperes indítványára került sor. K.GY. a jegyzőkönyvben elmondta azt is, hogy ragaszkodott ahhoz a felperessel történt megbeszélés során, hogy az órák elszámolásakor legfeljebb fél órás kerekítésre kerülhet sor, a felperes azonban még a második tájékoztatót követően is alkalmazott több mint fél órás kompenzációt.