A Fővárosi Törvényszék Bf.10830/2021/21. számú határozata testi sértés bűntette tárgyában. [2017. évi XC. törvény (Be.) 210. §] Bírók: Csekéné dr. Szegedi Mónika, Hegedűs Péter, Schwarcz Dóra

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék B.233/2004/57., Fővárosi Ítélőtábla Bf.146/2007/11., Pesti Központi Kerületi Bíróság Bk.44870/2008., Fővárosi Törvényszék B.1210/2011/173., Fővárosi Ítélőtábla Bf.64/2014/87., Fővárosi Törvényszék Beü.791/2015/2., Fővárosi Ítélőtábla Beüf.11123/2015/5., Kúria Bfv.201/2016. (BH 2016.10.275), Fővárosi Törvényszék B.1009/2016/36., Fővárosi Ítélőtábla Bf.188/2017/13., Kúria Bhar.200/2018/8., Pesti Központi Kerületi Bíróság Bpk.60902/2018/3., Pesti Központi Kerületi Bíróság B.31576/2019/54., *Fővárosi Törvényszék Bf.10830/2021/21.*, Kúria Bfv.1216/2022/10.

***********

Fővárosi Törvényszék

mint másodfokú bíróság

20.Bf.10.830/2021/21.

A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság Budapesten, 2022. március 22. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

végzést:

A testi sértés bűntette miatt Terhelt1 és társa ellen indult büntető ügyben a Pesti Központi Kerületi Bíróság 2021. június 3. napján kihirdetett 15.B.31.576/2019/54. számú ítéletét helybenhagyja azzal, hogy a bűncselekmény törvényhelyében feltünteti a Btk. 164. § (3) bekezdését is.

Terhelt2 II. rendű vádlott tartózkodási helye a Tököli Országos Büntetés-végrehajtási Intézet.

Indokolás

[1] Az elsőfokú bíróság ítéletében bűnösnek mondta ki Terhelt1 I. r. és Terhelt2 II. r. vádlottat a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 164. § (1) bekezdésében meghatározott és a (6) bekezdés d) pont II. fordulata szerint minősülő, társtettesként elkövetett testi sértés bűntettében. Ezért az I. r. vádlottat 2 év 6 hónap szabadságvesztésre és 3 év közügyektől eltiltásra, a II. r. vádlottat, mint visszaesőt 3 év 6 hónap szabadságvesztésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát mindkét vádlott esetében börtönben határozta meg. Megállapította, hogy az I. r. vádlott legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra, míg a II. r. vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. Terhelt1 I. r. vádlott tekintetében elrendelte a Pesti Központi Kerületi Bíróság 24.Bpk.60.902/2018/3. számú végzésével kiszabott 1 év börtön fokozatú szabadságvesztés végrehajtását. Terhelt2 II. r. vádlott vonatkozásában elrendelte a Szegedi Járásbíróság 31.B.1098/2015/30. számú ítéletével kiszabott 1 év börtön fokozatú szabadságvesztés végrehajtását, és megszüntette a Fővárosi Törvényszék 15.B.1210/2011/173. számú ítéletével kiszabott 3 év 8 hónap szabadságvesztésből engedélyezett feltételes szabadságot. Továbbá egyetemlegesen kötelezte a vádlottakat az eljárás során felmerült 253.188 Ft bűnügyi költség megfizetésére.

[2] Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben a kerületi ügyészség mindkét vádlott terhére súlyosításért, a szabadságvesztés tartamának felemelése és a polgári jogi igény elbírálása érdekében fellebbezett. Az I. r. vádlott és védője téves minősítés miatt enyhítés érdekében, míg a II. r. vádlott és védője felmentés végett jelentett be fellebbezést.

[3] A Fővárosi Főügyészség Bfel.3949/2021/2. számú átiratában a kerületi ügyészség fellebbezését fenntartotta, a védelmi fellebbezéseket alaptalannak nevezte. Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság hiánytalanul lefolytatta a bizonyítási eljárást és kimerítő indokát adta annak, hogy miért alapította az ítéleti tényállást a sértett és a szemtanúk egymást kiegészítő tanúvallomásaira, a rendőri jelentésekre, az igazságügyi orvosszakértői véleményekre és az I. r. vádlott részbeni beismerésére, és miért vetette el teljes egészében a II. r. vádlott védekezését. Hangsúlyozta, hogy a tanúk szavahihetősége, észlelésük helyessége iránt észszerű kétely nem merült fel, így aggály nélkül megállapítható volt a vádlottak cselekvősége és kizárható Terhelt2 II. r. terhelt vonatkozásában a más általi elkövetés lehetősége. Megalapozottnak tartotta az I. r. vádlott és védője által az orvosszakértő tárgyaláson való meghallgatására irányuló indítvány elutasítását is. Ezért álláspontja szerint az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlottak bűnösségére, a társtettesi elkövetésre, és a cselekmény jogi minősítése is törvényes.

[4] A kiszabott büntetést a főügyészség eltúlzottan enyhének, a büntetési célok elérésére alkalmatlannak értékelte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság nem tulajdonított kellő jelentőséget a cselekmény és az elkövetők társadalomra veszélyességének, az elkövetés módjának. Hangsúlyozta, hogy mindkét vádlott előéletében található erőszakos bűncselekmény, továbbá őket a velük szemben kiszabott szabadságvesztések sem tartották vissza a további bűnelkövetéstől, ami fokozott társadalomra veszélyességüket mutatja. A bűncselekményt számukra ismeretlen, véletlenül az útjukba kerülő sértett sérelmére öncélúan, túlerőben, éjszaka, a köznyugalom megzavarására alkalmas, megbotránkoztató módon követték el. A terheltek gátlástalanságára és a hasonló jellegű bűncselekmények elszaporodottságára az elsőfokú bíróság nem volt kellő figyelemmel. Mindezek alapján a főügyészség nem látta indokoltnak a középmértéktől az I. r. vádlott javára való eltérést, míg a II. r. vádlott esetében a felső büntetési tételkeretet megközelítő tartamú szabadságvesztést látott szükségesnek. Ezért azt indítványozta, hogy a másodfokú bíróság az ítéletet változtassa meg, a szabadságvesztés és a közügyektől eltiltás tartamát mindkét vádlott esetében emelje fel, egyebekben az ítéletet hagyja helyben.

[5] Az I. r. vádlott védője fellebbezésének írásbeli indokolásában és a nyilvános ülésen tartott perbeszédében rámutatott, hogy az elsőfokú bíróság ítélete tényállásában említés szintjén sem utalt arra, hogy a vádlottak a bűncselekményt közösen, szándékegységben követték volna el, és a társtettesség megállapíthatóságára - a vonatkozó jogszabályhely megjelölésén túl - az indokolásban sem tért ki. Ugyancsak nem részletezte a kerületi bíróság, hogy a sértett jogi minősítést megalapozó sérülése melyik vádlott bántalmazó magatartásával hozható összefüggésbe, és a másik terhelt miért vonható felelősségre a súlyosabb minősítés kapcsán. Álláspontja szerint a tényállásból és az ítélet indokolásából együttesen sem volt okszerű következtetés vonható arra, hogy a súlyosabb sérülés keletkezésében a vádlottak szándékegységben voltak. Részletesen értelmezte a társtettesség két konjunktív feltételének, a közös elkövetésnek és a szándékegységnek a fogalmát, mely utóbbi szerint a társtettesek ugyanazt a bűncselekményt kívánják együtt megvalósítani. Kiemelte, hogy ha a tettestársak valamelyikének a szándéka elkövetés közben megváltozik, és azt a másik fél nem ismeri fel, felmerül a túllépés lehetősége, amikor a szándékegység megtörik. Hangsúlyozta, hogy védence és társa cselekménye időben egymástól elkülönült, hiszen Terhelt1 I. r. vádlott már befejezte a sértett bántalmazását, amikor a sértettet a másik bántalmazó személy rúgásokkal bántalmazni kezdte. Megismételte azt a vádlotti védekezést, hogy védence aznap nem Terhelt2dal ment szórakozni, a másik bántalmazó személy kilétéről nincs tudomása, emiatt is fogalmilag kizártnak tartotta a szándékegységet, hiszen a sértettel is csak az I. r. vádlottnak volt vitája. Ezért védence tekintetében megállapíthatónak látta a túllépést, a minősítő eredményt Terhelt1nek a gondatlansága sem fogta át.