BH 2003.1.16 A szerződő feleket terhelő együttműködési kötelezettség vizsgálata a szabadalmi oltalomnak díjfizetés elmulasztása miatt történt megszűnésével kapcsolatban érvényesített kárigény elbírálása során [Ptk. 277. § (3) bek., Pp. 164. § (1) bek.].

A felperesek feltalálói a "Variálható játéktábla" elnevezésű találmánynak. A szabadalmi oltalom megszerzése érdekében 1990. március 23. napján tettek bejelentést az Országos Találmányi Hivatalnál, amikor az első három évre szóló fenntartási díjat is megfizették. A következő negyedik évre járó fenntartási díj 1993. március 23-án vált esedékessé, majd a befizetésre szolgáló ún. türelmi idő 1993. szeptember 23. napján eredménytelenül lejárt. Emiatt a szabadalmi oltalom 1993. március 24. napjával megszűnt. A peres felek között 1993. július 21. napján "Találmány- és szerzőimű- átruházási szerződés" jött létre, amellyel az alperes (és perben nem álló társa) egy összegben 200 000 Ft és a nettó termelői ár 10%-ának megfizetése ellenében megvásárolták a felperesek szabadalmi igényét a hozzá tartozó vagyoni jogokkal együtt. A vevők vállalták, hogy minden részükről elvárható szervezési és gazdálkodási lépést megtesznek a megszerzett műszaki megoldás hasznosítására, és kötelezték magukat, hogy annak harmadik személy részére történő átruházása esetén a licenciadíj 20%-át a felpereseknek megfizetik. Ezt követően az alperesek vállalkozási szerződést kötöttek a C. GMK.-val a termék gyártásának kifejlesztésére és 20 000 db tábla legyártására. A vállalkozó azonban kötelezettségeinek nem tett eleget, ezért az alperes a vállalkozási szerződést felbontotta, majd a felperesektől szerzett jogokat 500 000 Ft ellenében a C. GMK.-ra ruházta. A felperesek keresetükben 20 000 000 Ft kártérítés megfizetése iránt támasztottak igényt az alperessel szemben. Követelésűket arra alapították, hogy az alperes nem tett eleget a találmány hasznosításával kapcsolatos kötelezettségének, továbbá elmulasztotta a negyedik évi fenntartási díj befizetését, amely a szabadalom megszűnéséhez vezetett. Állították, hogy e mulasztásokból őket az általuk megjelölt összegű kár érte.

A másodfokú bíróság a felperesek fellebbezése folytán meghozott jogerős ítéletével az elsőfokú bíróságnak a keresetet teljes terjedelmében elutasító döntését kis részben megváltoztatta, és kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felpereseknek fejenként 50 000-50 000 Ft-ot. A kereset ezt meghaladó részét elutasító ítéleti rendelkezést helybenhagyta. Úgy foglalt állást, hogy az 1993. július 21. napján kelt átruházási szerződés alapján az alperest nem terhelte a szabadalom minden körülmények között történő hasznosításának kötelezettsége. A lefolytatott bizonyítási eljárás adataiból arra a következtetésre jutott, hogy ennek érdekében az alperes úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Ebből arra a jogi következtetésre jutott, hogy a gyártás meghiúsulása miatt az alperes szerződésszegése és kártérítési felelőssége nem állapítható meg. A fenntartási díj megfizetésével kapcsolatos mulasztást a szerződő feleket terhelő együttműködési kötelezettség oldaláról vizsgálta, és ebben a körben sem talált az alperes kártérítési kötelezettségét megalapozó mulasztást.

A jogerős ítélet ellen az I. rendű felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet annak hatályon kívül helyezése, az elsőfokú ítélet megváltoztatása és a kereset elutasított részének teljesítése iránt. Elismerte, hogy a gyártás meghiúsulását a vállalkozó késlekedése okozta, de álláspontja szerint ebben a helyzetben az alperesnek megfelelő lépéseket kellett volna tennie új gyártó megbízása iránt. Álláspontja szerint a fenntartási díj megfizetésének kötelezettsége egyértelműen az alperest terhelte. Rámutatott, hogy ennek esedékessége a szabadalmi lajstromból is megismerhető lett volna. Hangsúlyozta, hogy a szabadalom piaci értéket képviselt, amelynek megszűnése az alperes felróható magatartásának következménye, amely kiváltja az alperes kártérítési felelősségét.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.

A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelem nem alapos.

Az I. rendű felperes a rendkívüli perorvoslatát megalapozó jogsértést az alperes hasznosítási és fenntartásidíj-fizetési kötelezettségének téves jogi megítélésében jelölte meg [Pp. 270. §-ának (1) bekezdése]. Ezért a jogerős ítélet kizárólag ebben a keretben volt felülbírálható [Pp. 275. §-ának (2) bekezdése].

A Ptk. 277. §-ának (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a kötelezettnek a szerződés teljesítése érdekében úgy kell eljárnia, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.