A Fővárosi Ítélőtábla Bf.265/2011/9. számú határozata kábítószerrel visszaélés bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 18. §, 20. §, 42. §, 45. §, 47. §, 73. §, 83. §, 99. §, 282. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 75. §, 178. §, 193. §, 258. §, 348. §, 351. §, 352. §, 361. §, 370. §, 371. §, 372. §, 386. §, 568. §] Bírók: Nehrer Péter, Sárecz Szabina Martina, Sebe Mária

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, 2013. év április hó 17. napján tartott nyilvános ülés alapján meghozta és kihirdette a következő

í t é l e t e t:

A kábítószerrel visszaélés bűntette miatt I. r. vádlott és társa ellen indult büntetőügyben a Nógrád Megyei Bíróság 2011. június 08. napján kelt 13.B.31/2010/78. számú ítéletét m e g v á l t o z t a t j a.

I. r. és II. r. vádlottak cselekményeit társtettesként elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntettének (Btk. 282. § (1) bekezdés, (2) bekezdés b.) pont) minősíti.

I. r. vádlott főbüntetését 5 (Öt) év 6 (Hat) hónap börtönbüntetésre, a közügyektől eltiltás mellékbüntetést 6 (Hat) évre súlyosítja.

II. r. vádlott a börtönbüntetés fele részének letöltése után feltételes szabadságra bocsátható.

A házi őrizet összesen kiszámított napjainak a megállapítását az elsőfokú ítéletből mellőzi.

A vádlottak által egyedül fizetendő bűnügyi költség összegét akként helyesbíti, hogy I. r. vádlott 150.000,- (Egyszázötvenezer) Ft-ot, II. r. vádlott 153.825,- (Egyszázötvenháromezer-nyolcszázhuszonöt) Ft-ot köteles megfizetni az államnak.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét mindkét vádlottal szemben helybenhagyja.

Felhívja az elsőfokú bíróságot, hogy I. r. vádlottal szemben a Be. 568. § (3) bekezdése szerinti különleges eljárást folytassa le.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S

Az elsőfokú bíróság ítéletében

I. r. vádlottat átadással, jelentős mennyiségű kábítószerre elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntette [Btk. 282/A. § (1) és (3) bekezdés] miatt 3 év 6 hónap börtönbüntetésre és 4 év közügyektől eltiltásra;

II. r. vádlottat tartással, jelentős mennyiségű kábítószerre elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntette [Btk. 282. § (1) és (2) bekezdés b.) pont] miatt 3 év börtönbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte.

Az ítélet ellen az ügyész mindkét vádlott terhére, a fő- és mellékbüntetés súlyosítása érdekében; I. r. vádlott és védője, valamint II. r. vádlott és védője felmentés érdekében jelentettek be fellebbezést.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség Bf.166/2010/5. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta, a felmentésért bejelentett védelmi fellebbezéseket nem tartotta alaposnak.

Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok megtartásával járt el. A tényállást a rendelkezésre álló bizonyítékok mérlegelésével, a Be. 351. § (2) bekezdésben írt hibáktól és hiányosságoktól mentesen állapította meg. Bizonyítékokat értékelő tevékenysége mindenben megfelel az iratok tartalmának és az ésszerű gondolkodás követelményeinek.

A megállapított tényállásból az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlottak bűnösségére, a cselekmény minősítése is törvényes.

A büntetés nemének és mértékének meghatározásakor az elsőfokú bíróság helyesen vette számba a büntetést befolyásoló körülményeket, de azokat nem a súlyuknak megfelelően értékelte. A súlyosító körülmények nagyobb nyomatékára figyelemmel mindkét vádlottal szemben lényegesen hosszabb, az enyhítő rendelkezések alkalmazása nélküli tartamban kiszabott és a Btk. 42. § (2) bekezdés 3. pont értelmében fegyház fokozatú szabadságvesztés szükséges a büntetési célok eléréséhez.

Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, I. r. és II. r. vádlottakkal szemben lényegesen hosszabb tartamú fegyházbüntetés és közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabását indítványozta.

Az I. r. vádlott védője a fellebbezés indokolásában kifejtette, hogy vádlott tagadásával szemben kizárólag II. r. vádlott vallomása áll, az egyéb bizonyítékok - így a szakértői vélemények, a híváslisták, tanúvallomások és az a tény, hogy az I. r. vádlottnak volt Romániában vállalkozása, illetve román személyekkel is tartott kapcsolatot - még közvetett módon sem alkalmasak bűnösségének bizonyítására.

Az elsőfokú bíróság jelentős súlyt tulajdonított II. r. vádlott szavahihetőségének, azonban azt nem vette figyelembe, hogy I. r. vádlott vallomásának valóságtartalma sem kérdőjeleződött meg az eljárás során.

II. r. vádlott nyilatkozata nem következetes és nem is teljesen egyező a tekintetben, hogy mikor és hogyan beszélték meg a ketamin Romániából történő behozatalát. Életszerűtlen, hogy II.r.vádlott nem tudja megmondani, hogy pontosan milyen összeget adott át a vádlott társának, melyik parkolóban vette át tőle a kábítószert, illetve, hogy a közös értékesítésben való megállapodás ellenére 2-3 hónapig az eladásra semmilyen kísérletet nem tettek. Erre figyelemmel II.r. vádlott vallomása több tény tekintetében megkérdőjelezhető, nem alkalmas I.r. vádlott bűnösségének bizonyítására. Ezért elsődlegesen az I. r. vádlott bizonyítottság hiányában történő felmentését indítványozta.

Másodlagosan ténybeli tévedésre hivatkozott, ugyanis - ha elfogadjuk az ítéleti tényállást - I. r. vádlott nem lehetett tisztában azzal, hogy kábítószert vásárolt, mivel a ketamin közvetlenül nem használható kábítószerként.

A nyilvános ülésen az I. r. vádlott védője az írásbeli beadványában foglaltakkal egyező indítványt tett.

A II. r. vádlott védője megismételte az elsőfokú eljárásban tett álláspontját, mely szerint II. r. vádlott abban a téves feltevésben követte el a bűncselekményt, hogy a ketamin birtoklása nem bűncselekmény, hiszen nem szerepel a kábítószerek listáján Romániában és azt ígérte I.r. vádlott, hogy a beszerzésről számlát hoz. II.r. vádlott a ketaminnal nem akart feketén kereskedni, Szlovákiában haszonnal kívánta továbbadni. Mindezekre tekintettel álláspontja szerint a vádlott felmentésének van helye.

Másodlagosan, a bűnösség megállapítása esetén, az ügyész - súlyosításra irányuló - fellebbezésének elutasítását indítványozta arra hivatkozással, hogy védence büntetlen előéletű, egy gyermek eltartásáról gondoskodik és 3,5 éve áll büntetőeljárás hatálya alatt.

I. r. vádlott a nyilvános ülésen személyi körülményeire nyilatkozott, illetve felszólalásában továbbra is tagadta a bűncselekmény elkövetését.

II. r. vádlott személyi körülményei tekintetében nyilatkozott, egyébként megismételte az elsőfokú eljárásban előadott védekezését, miszerint nem tudta, hogy a ketamin kábítószernek minősül.

Az ügyészi fellebbezés részben alapos, a felmentésre irányuló fellebbezések eredményre nem vezettek.

A másodfokú bíróság a fellebbezéssel megtámadott ítéletet a Be. 348. § (1) bekezdés alapján az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül.

Ennek eredményeként azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság a részletes, minden körülményre kiterjedő bizonyítási eljárást nagyrészt a perrendi szabályok szerint, az eljárási szabályokat betartva, kellő alapossággal és körültekintéssel folytatta le.