A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20454/2017/1. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 130. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 226. §, 301. §, 339. §, 2014. évi XL. törvény (DH2. törvény) 37. §, 2014. évi XXXVIII. törvény (DH1. törvény) 16. §] Bírók: Egriné dr. Salamon Emma, Hőbl Katalin, Örkényi László

Fővárosi Ítélőtábla

9.Pf.20.454/2017/4/II.

A Fővárosi Ítélőtábla a pártfogó ügyvéd neve pártfogó ügyvéd (felperesi pártfogó ügyvéd címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a Lajer Ügyvédi Iroda (I. rendű alperesi képviselő címe, ügyintéző: dr. Lajer Zsolt ügyvéd) által képviselt I.rendű alperes neve (I.rendű alperes címe) I. rendű, a Moldován és Társai Ügyvédi Iroda (fél címe 4, ügyintéző: dr. Moldován András ügyvéd) által képviselt II.rendű alperes neve (II. rendű alperes címe) II. rendű és III. rendű alperes neve(III. rendű alperes címe) III. rendű alperesek ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indult perében a Fővárosi Törvényszék 2016. december 1. napján meghozott 2.P.20.693/2016/17. számú - 18. sorszám alatt kijavított - ítélete ellen a felperes 19. sorszámon előterjesztett és 22. sorszámon kiegészített fellebbezése folytán meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla a felperes és az I. rendű alperes között 2007. július 27-én megkötött kölcsönszerződés és annak 2009. szeptember 25-én létrejött módosítása semmisségének megállapítására és az érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonására irányuló elsődleges és másodlagos kereseti kérelmei tárgyában a pert megszünteti.

A felperesnek a Lakossági Üzletszabályzat tisztességtelenségére alapított keresete alapján megállapítja, hogy a Lakossági Üzletszabályzat III.18.1. pontjának a következő rendelkezései:

- az adós bármely, a bankkal szemben vállalt, bármely szerződésén alapuló kötelezettségét megszegi,

- az adós vagyoni helyzetében, illetve ezek várható alakulásában a szerződés aláírását követően lényeges negatív változás állt be a bank megítélése szerint,

- az adós más hitelintézettel, gazdálkodó szervezettel, vagy bármely hatósággal szemben fennálló kötelezettségeit - ideértve a köztartozásokat is - nem, vagy késedelmesen teljesíti,

továbbá a III.18.2. j) pontja, amely úgy szól hogy:

- a bank jogosult a kölcsönszerződést azonnali hatállyal felmondani, ha az adós a bankkal szemben fennálló bármely más kötelezettségét szerződés szerint nem teljesíti, és ezért a megszegett kötelezettség alapjául szolgáló szerződés a bank által felmondásra kerül,

semmisek.

A felperest mentesíti az I. rendű alperes elsőfokú perköltségének megfizetése alól. A felperes által az államnak fizetendő kereseti illeték összegét 148.000 (száznegyvennyolcezer) forintra leszállítja, míg a meghaladó 118.900 (száztizennyolcezer-kilencszáz) forint kereseti illetéket az állam viseli. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a II. és III. rendű alpereseknek személyenként 50.000 (ötvenezer) forint + áfa másodfokú perköltséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak külön felhívásra 168.000 (százhatvannyolcezer) forint fellebbezési illetéket. Az ezt meghaladó 158.000 (százötvennyolcezer) forint fellebbezési illetéket az állam viseli. A felperes pártfogó ügyvédjének, míg az I. rendű alperes jogi képviselőjének másodfokú eljárásban felmerült munkadíját maga viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes az eljárás felfüggesztését követő [2014. évi XXXVIII. törvény (DH1. tv) 16. §] megváltoztatott keresetében elsődlegesen azt kérte, hogy a bíróság állapítsa meg a közte és az I. rendű alperes között 2007. július 24-én létrejött kölcsönszerződés, a 2007. augusztus 1-jén létrejött egyoldalú kötelezettségvállaló nyilatkozat, a 2009. szeptember 25-én megkötött kölcsönszerződés módosítás és a 2009. szeptember 28-án létrejött egyoldalú kötelezettségvállaló és tartozáselismerő nyilatkozat 1. számú módosításának semmisségét. A szerződés érvényessé nyilvánítását akként kérte, hogy a bíróság állapítsa meg: a tartozása az alperes felé 623.630 forint tőke, és ennek 2009. december 9-től a Ptk. 301. §-a szerinti kamata. Másodlagos kérelme arra irányult, hogy a bíróság állapítsa meg a kölcsönszerződés 4.2. pontja "a kamatláb módosításáról", 4.4. pontja 3. bekezdés "a hitelbírálati díjnak a kezelési költségbe való beszámítás módja" része, 5.1.-5.6. pontjai, 6.1. pont 2. bekezdése, 6.5. pont 2. mondata "illetve a kezelési költség" rész, és a 4. mondata, továbbá az egyoldalú kötelezettségvállaló és tartozáselismerő nyilatkozat 1. pont 4. és 5. bekezdése, 4. pont 3. bekezdése, 5. és 6. pontja, 7. pont 1. bekezdése, 8. pont, 10. pont 1. bekezdése "de annak esedékességével egyező időpontban 72 db havi részletben kezelési költséget" része, 11. pont 1. bekezdése és "a havi kezelési költség" rész, 15. pont 2. bekezdése, valamint a 26.-27. pontok, továbbá az ászf 2. mondata és 12.6. pontja a lakossági üzletszabályzat III. 10.1-10.3., III. 11.1.-11.2., III. 12.1., 12.2., 12.4., 12.9., III. 17.3., III. 18.1. és 18.2.j) pontjai, valamint a kondíciós lista díjra, költségre és jutalékra vonatkozó valamennyi rendelkezése, továbbá a kölcsönszerződés módosítás 2. pontja, a közjegyzői okirat 1. számú módosítás 3. és 5. pontja érvénytelenek, azok a felperest nem kötik. A szerződés érvényessé nyilvánítását kérte oly módon, hogy a bíróság állapítsa meg a tartozása az alperes felé 736.059 forint tőke és ennek 2009. december 9-től évi 17,5% kamata. Kérte, hogy a bíróság kötelezze a II. és III. rendű alpereseket 1.500.000 forint közhatalmi jogkörben okozott kár és járulékai egyetemleges megfizetésére.

Az alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Elutasította továbbá az I. rendű alperes permegszüntetés iránti kérelmét is. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. rendű alperesnek 201.252 forint, a II. rendű alperesnek 177.800 forint, a III. rendű alperesnek ugyancsak 177.800 forint perköltséget, továbbá a Magyar Állam javára az adóhivatal külön felhívására 273.900 forint eljárási illetéket. Úgy rendelkezett, hogy a felperes pártfogó ügyvédjének munkadíját a felperes viseli.

Ítéletének indokolása szerint az I. rendű alperes permegszüntetés iránti kérelme alaptalan volt, mert a Pp. 130. § (1) bekezdés i) pontja alapján az idézés kibocsátását követően már nem volt lehetőség a per megszüntetésére. Az elsőfokú bíróság tényként vette figyelembe, hogy a felperes és az I. rendű alperes között a felülvizsgált elszámolás megtörtént. Utalt a 2014. évi XL. törvény (DH2 tv.) 37. § (1)-(3) bekezdéseire. Álláspontja szerint a felperesnek az eljárás felfüggesztését követően előterjesztett kereseti kérelme nem felelt meg a DH2 tv.-ben írtaknak. A felperes ugyan formálisan megjelölte, hogy az érvénytelenség jogkövetkezményeként a szerződés érvényessé nyilvánítását kéri, tartalmában azonban a kérelme az eredeti állapot helyreállítására irányult. Az általa megjelölt összegről pedig nem lehetett megállapítani, hogy az a felek közötti elszámoláson alapul, és a számítása annak figyelembevételével történt. A felperes ugyanakkor nem terjesztett elő határozott kérelmet, hogy a kölcsönszerződés, illetve a módosítás valamely rendelkezése tekintetében mely érvénytelenségi okot, miként és hogyan kér kiküszöbölni, valamint hogy az érvényessé nyilvánítás iránti kérelme tartalmában mit jelent. A felperesnek tehát sem az elsődleges, sem a másodlagos keresete nem felelt meg a DH2 tv. 37. §-ában írtaknak, és a felülvizsgált elszámolást sem csatolta, az általa csatolt elszámolásból pedig nem lehetett megállapítani, hogy az milyen tényeken, adatokon alapul, milyen elszámolási elv alapján készült, az egyes érvénytelenségi okok kiküszöbölése abban miként jelenik meg, és az miként alapszik vagy viszonyul a felülvizsgált elszámolás adataihoz. Mindezekre tekintettel az így előterjesztett keresetet nem lehetett érdemben elbírálni a DH2 tv. szabályai alapján, ezért a bíróság úgy tekintette, hogy a kölcsönszerződés, annak módosítása, az ászf, a lakossági üzletszabályzat és a kondíciós lista tekintetében a felperesnek nincsen kereseti kérelme. Érdemben vizsgálta azonban a kötelezettségvállaló és tartozáselismerő nyilatkozatban, valamint annak módosításában foglaltakat. Arra a következtetésre jutott, hogy mivel a kölcsönszerződés és módosítása érvénytelenségét nem állapíthatja meg, ezen az alapon a felperes egyoldalú nyilatkozatai sem lehetnek érvénytelenek. Megállapította azonban, hogy a közjegyzői okiratba foglalt nyilatkozat a kölcsönösszeg feletti rendelkezés feltétele volt. A módosító szerződés hatályba lépésének valóban feltétele volt a felperes egyoldalú kötelezettségvállaló és tartozáselismerő nyilatkozatának írásba foglalása, de ez a szerződési feltétel nem ütközött jogszabályba. A közjegyzői okiratba foglalt felperesi nyilatkozat nem képezte sem az alapszerződés, sem a módosítás részét, az egyoldalú nyilatkozatok közokiratba foglalását pedig jogszabály nem tiltotta. A II. és III. rendű alperesekkel szembeni kereset elbírálása körében idézte a Ptk. 339. § (1), 349. § (1), 355. § (1), (4), 359. § (1) bekezdését, az 1991. évi XLI. törvény (Kjtv.) 1. § (2), 3. § (1), 5. § (1) bekezdését, utalt az 1952. évi III. törvény (Pp.) 164. § (1) bekezdésére. A felperes a kártérítési keresete alapjául azt adta elő, hogy a semmis szerződés alapján a közjegyzők nem foglalhatták volna közokiratba a tartozáselismerő nyilatkozatát a Kjtv. 3. § (3) bekezdése szerint. A Kjtv. 120. § (1) bekezdése szerint azonban a közjegyző a szerződés vagy nyilatkozat minden elemére kiterjedő részletes jogi ellenőrzést nem végez, és nem köteles arra sem, hogy az előtte megjelent ügyfél érdekeit képviselje. A felperes a szerződés aláírását követően jelent meg a II. és III. rendű alpereseknél, így a szerződések megkötésére irányuló akaratát a közjegyzők eljárása nem befolyásolta. A perbeli nyilatkozatok nem ütköztek jogszabályba, és nem irányultak jogszabály megkerülésére sem. Az egyoldalú szerződésmódosítás és az árfolyamrés utóbb a jogalkotó által vélelmezett tisztességtelenségét pedig a II. és III. rendű alpereseknek nem kellett felismerniük, hiszen az nem volt egyértelmű és nyilvánvaló, ezért arra a felperes figyelmét nem is kellett felhívniuk. Emellett pedig a felperes nem bizonyította a kára felmerültét sem, hiszen az általa kárként megjelölt, kölcsönügylet alapján folyósított pénzösszeg nem lehetett a felperes kára.