BH 1999.10.439 A terrorcselekmény bűntettét valósítja meg az az elkövető, aki a volt élettársát és annak a leányát - féltékenységétől motiváltan - megfosztja a személyi szabadságuktól, és a szabadon bocsátásukat a rendőrséghez intézett anyagi követelés teljesítésétől teszi függővé [Btk. 261. § (1) bek.].

A megyei bíróság az 1998. február 2-án kelt ítéletével a vádlottat terrorcselekménnyel elkövetett bűntett, súlyos testi sértés bűntette és könnyű testi sértés vétsége miatt halmazati büntetésül 6 évi fegyházbüntetésre, valamint 6 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.

A tényállás szerint a vádlott az általános iskola nyolc osztályát végezte el, szakképesítést nem szerzett. A letartóztatását megelőzően egy autómosónál dolgozott gépkezelőként, havi nettó jövedelme 30.000 forint volt. Nőtlen, gyermeke nincs, vagyonnal nem rendelkezik. Büntetlen előéletű. Nem szenved elmebetegségben, gyengeelméjűségben, szellemi leépülésben, személyiségzavarban, sem tudatzavarban.

A vádlott 1995 decemberétől 1997 tavaszáig élettársként élt együtt a sértettel, annak a lakásában. Jó kapcsolatot alakított ki a sértett velük élő ötéves kislányával is.

A kapcsolatuk megszakadása után több részletben vitte el a holmiját az élettársa lakásából. Ilyen célból járt a sértettnél 1997. július 22-én is. Pakolás közben a sértettet felkereste egy férfi ismerőse, a vádlott pedig röviddel ezután eltávozott. Az elhozott ruháit az édesanyja lakására vitte, majd egy sörözőben italozott az esti óráktól kezdve záróráig, július 23-án hajnai négy óráig. Ezután betért egy kocsmába, és ott folytatta az italozást. Reggel 7 órára súlyos fokú alkoholos befolyásoltság állapotába került: vérének etilalkohol-koncentrációja ekkor 3,17-3,39 ezrelék között lehetett.

Ilyen állapotban ment vissza 1997. július 23-án reggel 7 óra előtt ahhoz a házhoz, amelyben a sértett lakott. Azzal csengetett fel a kaputelefonon a sértetthez, hogy az előző nap magával vitt, a sértett által kölcsönadott táskát hozta el, visszatérésének a valódi indoka azonban az volt, hogy féltékeny volt, mivel az előző este jelen volt, amikor élettársát egy férfi meglátogatta. A sértett beengedte a vádlottat előbb a lépcsőházba, majd a lakásba is.

A lakásba lépve a vádlott nyomban bezárta a bejárati ajtót, és ütlegelni kezdte a sértettet, aki az ütésektől a földre került. A vádlott rátérdelt a földön fekvő sértett hátára, és úgy ütötte a fejét. Közben azt mondogatta, hogy "Ezt akartad?!", és kijelentette, hogy a sértettnél előző napon látott férfit megölte.

A sértett eközben jajgatott és segítségért kiabált. A zajokra felment a lakáshoz a sértett alatt lakó M. E., akit a vádlott trágár hangon elzavart a lakástól. M. E. közölte, hogy kihívja a rendőrséget, amire a vádlott azt felelte, hogy hívja csak nyugodtan.

Közben kiment az előszobába a sértett még pizsamában levő kislánya is, akit az anyja nyugtatni igyekezett, és őt visszaküldte a szobába. A vádlott ezután felrángatta a földről volt élettársát, és annak fejét a hóna alá szorítva bevitte a szobába. Ott behúzatta vele a függönyöket, közölve, hogy erre azért van szükség, nehogy a rendőrök majd be tudjanak lőni a lakásba. Ezután magával húzva a sértettet kiment a konyhába, és magához vett egy kenyérszeletelő kést, majd visszavitte a sértettet a szobába, és megfenyegette, hogy levágja az ujját. Mindez a sértett megrettent kislánya jelenlétében történt, akit az anyja továbbra is nyugtatni igyekezett.

Ekkor - nem sokkal M. E. távozása után - kopogott be a sértett lakásába a szomszédja, V. L., akit a vádlott ugyancsak trágár hangon küldött el a lakástól, de kijelentette, hogy két túsza van, akikért pénzt kér, továbbá hogy V. L. nyugodtan hívja ki a rendőrséget, ha akarja. V. L. a lakásába visszatérve ezt meg is tette.

A járőrszolgálatot ellátó két rendőr 7 óra tájban érkezett meg a sértett lakásához. Csengetésükre, kopogtatásukra, majd bekiabálásukra a vádlott részint azt közölte a rendőrökkel, hogy a túszaiért vigyenek 3 vagy 5 millió forint váltságdíjat, emellett szabad elvonulást követelt, részint felszólította a rendőröket, hogy távozzanak a lakástól, és küldjenek egy magasabb rangú rendőrtisztet. Közben tovább ütlegelte a segítségért kiabáló sértettet, és egy tárggyal a bejárati ajtót is verte. Mindezen túl a rendőröknek is azzal fenyegetőzött, hogy volt élettársának vagy a kislányának levágja az ujját vagy valamelyik testrészét. Az ajtót a rendőrök többszöri felszólítására sem volt hajlandó kinyitni, ezért a járőr egyik tagja erősítést kért.

Az erre kiérkező második járőr vezetője a vádlott kérdésére közölte a rendfokozatát, amire a vádlott azt a kijelentést tette, hogy "ilyen szemét kis őrmesterekkel nem tárgyalok, egy nagyfőnökkel akarok beszélni". Ugyanakkor megismételte a követelését, közölve, hogy 5 millió forintot kér a túszokért, továbbá hogy fél órán belül vigyék neki a pénzt. Ekkor is azzal fenyegetőzött, hogyha nem tesznek eleget a követelésének, akkor tízpercenként levágja valamelyik túsz ujját, illetve "kinyírja" a túszokat.

A járőr vezetője erre egy tisztet kért a helyszínre, így érkezett oda S. M. rendőrtiszt. A vádlott vele is közölte - trágár hangnemben -, hogyha fél órán belül nem visz oda 5 millió forintot, akkor levágja a túszok ujját. Közölte még azt a követelését is, hogy a bankjegyek sorszámai ne egymás után következők legyenek. S. M. arra hivatkozott időhúzás céljából, hogy a bankok nyitására hosszabb ideig várni kell. A vádlott eközben sem hagyott fel az élettársa bántalmazásával, S. M. pedig pszichológus helyszínre küldését, valamint a beavatkozó alosztály bevetését kérte a rendőrkapitányság ügyeletétől.

A vádlott közben úgy ítélte meg, hogy őt nem veszik komolyan a rendőrök, ezért - hogy nagyobb nyomatékot adjon a követeléseinek - felvette az ágyról a kislányt, és a kést annak a hasához tartva odavitte a bejárati ajtóhoz. Eközben a késsel 8 napon belül gyógyuló, karcolásos sérülést okozott a gyermek hasán.