PK 86. szám

A végrendelkező személyazonosságának tanúsítására nemcsak az a végrendeleti tanú alkalmas, aki az örökhagyót előzőleg személyesen ismerte, hanem az is, aki a személyazonosságát kétségtelen bizonyossággal, tehát hitelt érdemlő módon megállapította.

A Ptk. 631. §-ának a) pontja úgy rendelkezik, hogy az írásbeli magánvégrendelet érvénytelen, ha a tanú a végrendelkező személyazonosságának tanúsítására nem képes. A Ptk. 635. §-ának (2) bekezdése szerint ez a rendelkezés irányadó a szóbeli végrendelet tanújára is.

A törvény tehát csak azt kívánja meg, hogy a tanú a végrendelkező személyazonosságának tanúsítására képes legyen, arra nézve azonban, hogy a tanút erre milyen körülmény teszi képessé, külön előírást nem tartalmaz, feltételt nem szab. Ennélfogva a tanúzási képességnek nem feltétele az, hogy a tanú a végrendelkezőt•előzőleg személyesen ismerje, hanem elegendő, ha az azonosságot más alapon - pl. személyi igazolvány alapján - egyidejűleg vagy akár utóbb kétségtelen bizonyosság megállapíthatta, és meg is állapította.

Ez annál is inkább így van, mert a jogszabály - szövegének világos értelme szerint - elsődlegesen nem a végrendelkező és a tanú korábbi ismeretségi vagy egyéb viszonyát tartja követelményként szem előtt, hanem a tanúnak a személyében rejlő azt az adottságot, képességet, hogy a végrendelkező személyazonosságát hitelt érdemlően meg tudja állapítani.