BH 1995.1.31 A biztosítási díj fizetésének módja és a kockázatviselés összefüggése [Ptk. 539. § (1) és (2) bek.].

A felperes 1991. július 25-én vagyonbiztosítási szerződést kötött, és az alperes "befizetési bizonylatára" egyévi biztosítási díjként 15 810 forintot fizetett. Ezt az összeget az alperes fiókvezetője július 26-án fizette be a pénztárba; a káresemény ugyanezen a napon következett be. A felperes keresetében a vagyonbiztosítási szerződés alapján 2 500 000 forint megfizetését kérte.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Védekezése szerint a Ptk. rendelkezése és a biztosítási szabályzat értelmében a biztosítási esemény bekövetkezésekor a biztosítás joghatálya még nem következett be, mivel a biztosítási díj 1991. július 26-án érkezett a biztosító pénztárába.

Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Döntését a Ptk. 539. §-a (1) és (2) bekezdésének felhívásával azzal indokolta, hogy nem az üzletkötő kezéhez, hanem az alperes pénztárába való befizetést kell a kockázatviselés szempontjából figyelembe venni.

A másodfokú bíróság közbenső ítéletében az elsőfokú ítéletet megváltoztatva megállapította az alperes fizetési kötelezettségét az 1991. július 25-én megkötött általános vagyonbiztosítási szerződés alapján az 1991. július 26-án bekövetkezett biztosítási eseményből eredő károkért. Az összegszerűség elbírálása tárgyában az iratokat az elsőfokú bíróságnak rendelte megküldeni.

A másodfokú bíróság közbenső ítéletének indokolása szerint az alperes képviselője a biztosítási díjat olyan "befizetési bizonylat" ellenében vette át, amelyet az alperes készpénzfizetési számlaként, egyben pénztári bevételi bizonylatként használ. A felperes tehát 1991, július 25-én a biztosítási díjat közvetlenül az alperes számlájára fizette be, amiből az következik, hogy a szerződés az ezt követő nap 0 órájától, vagyis július 26-án 0 órától lépett hatályba. A másodfokú bíróság megállapította, hogy a káresemény a szerződés hatálybalépését követően következett be, amikor is az alperes kockázatviselése fennállt, ezért az alperes teljesíteni köteles.

A jogerős közbenső ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. A Ptk. 539. §-ának (2) bekezdésében szabályozott vélelem figyelmen kívül hagyását jelölte meg jogszabálysértés okaként.