A Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.27297/2017/12. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 67. §, 217. §, 339. §, 340. §, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 1. §, 2. §, 97. §, 100. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §]

... KÖZIGAZGATÁSI ÉS

MUNKAÜGYI BÍRÓSÁG

10.K.27.297/2017/12.

A ... Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a dr. Gulyás Ildikó ügyvéd által képviselt felperesnek - jogtanácsos által képviselt NAV Fellebbviteli Igazgatósága alperes ellen adó tárgyában hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt folyamatban lévő perében meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

A bíróság a felperes keresetét elutasítja.

A bíróság kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az állam javára a székhelye szerint illetékes adó- és vámhatóság felhívásában megjelölt módon és számlára 732.200.- (hétszázharminckétezer-kettőszáz) Ft le nem rótt illeték megfizetésére.

A bíróság kötelezi a felperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg az alperes részére 40.000.- (negyvenezer) Ft perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s

A bíróság a közigazgatási és a peres eljárás során keletkezett iratok alapján az alábbi tényállást állapított meg:

Az elsőfokú adóhatóság ... iktatószámú 2016. november 21. napján kelt határozatával áfa adónemben 2013. első negyedév, 2013. július, augusztus, szeptember és december hónapokra összesen 12.203.000 Ft adóhiányt állapított meg, amely után adóbírságot és késedelmi pótlékot szabott ki.

A határozat indokolása szerint a felperes 2013. évben az E. Kft. nevében kibocsátott kéziszerszámok, polcrendszerek értékesítéséről szóló számlák alapján számolta el költségét, valamint helyezett levonásba áfát, a számlák összege összesen bruttó 48.725.635 Ft volt. Megállapította az adóhatóság, hogy a számlákhoz kapcsolódóan a felperes szerződést, megrendeléseket, raktári bizonylatokat, szállítási dokumentumokat, szállítóleveleket nem adott át, az E. Kft. csupán "papíron" létezett, ténylegesen semmilyen gazdasági tevékenységet nem végzett.

A határozatban rögzítésre került, hogy Sz.J., aki a vizsgált időszakban a felperes alkalmazottjaként a beszerzéseket bonyolította, 2016. szeptember 13-án akként nyilatkozott, hogy az E. Kft.-vel egy üzletkötőn keresztül tartotta a kapcsolatot (akit megnevezni nem tudott), és ez az üzletkötő ment el a D. település, ... utcai telephelyre, ahol a magával vitt különböző színes prospektusokból rendelt a felperes, az E. Kft. és a felperes szerződést nem kötött, a szerszámokhoz garanciális kötelezettség nem kapcsolódott, az E. Kft. tulajdonosával, ügyvezetőjével soha nem találkozott és a cég székhelyén sem járt.

A határozat rögzítette, hogy a felperes a T. Kft. nevében kibocsátott kéziszerszámok, szerszámtartó fal értékesítéséről szóló számlák alapján számolt el költséget, valamint helyezett levonásba áfát 2013. január hónapban összesen bruttó 8.672.030 Ft összegben. Az adóhatóság megállapította, hogy a T. Kft. 2013. január és június hónapokban kizárólag olajterméket vásárolt, és mivel a T. Kft. sem bejelentett telephellyel, raktárral, személyi, tárgyi feltételekkel nem rendelkezett, belföldi beszerzései pedig nem nyertek igazolást az ellenőrzés során, ezért a felperes részére a számlákon feltüntetett kéziszerszámok, szerszámtartó falak nem kerülhettek értékesítésre, ugyanis a T. Kft. ilyen beszerzéssel nem rendelkezett. Sz.J. az E. Kft.-hez hasonló nyilatkozatot tett a T. Kft. ügyében is.

A hatóság azt állapította meg, hogy a számlákon feltüntetett gazdasági események nem a számlán szállítóként, illetve vevőként feltüntetett felek között valósultak meg, a számlákon szereplő gazdasági események a felek között a valóságban nem mentek végbe.

Rögzítette, hogy a felperes nem járt el kellő körültekintéssel a számlák befogadása során, mivel nem ellenőrizte az E. Kft. tevékenységét, székhelyét, a nevében üzletkötőként eljáró személlyel meglévő kapcsolatát, annak ellenére, hogy a cég csak egy fél évvel azelőtt alakult, hogy nagyértékű számlákat kezdett kibocsátani a felperes felé. Az E. Kft. nem tette közzé május 31-ig (és azt követően sem) az éves beszámolóját. A felperes a számlán kívül semmilyen iratot nem kapott a leszállított áruhoz, szerződést nem kötött, a cégek vezetőit nem ismerte, székhelyükön sosem járt és a felperes még a számlakibocsátó cégek nevében eljáró ember személyazonosságáról sem győződött meg, továbbá úgy rendelte meg az igen nagyértékű berendezéseket, hogy - állítása szerint - csak egy prospektus állt a rendelkezésére és a terméket forgalmazó cégekről semmiféle információval nem rendelkezett, azoktól referenciát nem kért, azaz nem tanúsította a gazdálkodó szervezetektől elvárható kellő körültekintést.

A határozat indokolása rögzítette, hogy a revízió nem azt állapította meg, hogy a számlákon feltüntetett szerszámok nem kerültek leszállításra, hanem azt, hogy a gazdasági esemény nem a számlákon feltüntetett felek között jött létre, és a felperes nem igazolta, hogy a számlák befogadásakor minden tőle telhetőt megtett azért, hogy az adókijátszást elkerülje, a revízió által feltárt körülmények indokolttá tették volna, hogy a felperes lépéseket tegyen annak érdekében, hogy meggyőződjön a számlakibocsátó cég megbízhatóságáról, melyet nem tett meg.

A felperes fellebbezést terjesztett elő, hivatkozva arra, hogy az E. Kft.-től beszerzett eszközök még jelenleg is készleten vannak, azok megtekinthetők, a felperesnek nem volt arra az adóhatóság által megállapított tényre rálátása, hogy az E. Kft. 2012. évtől a bevallási, adófizetési kötelezettségének nem tett eleget, és e tekintetben ellenőrzési lehetősége sem állt fenn, és ugyan az adószámot már 2013. év nyarán törölték, a bíróság kényszertörlési eljárás megindítását elrendelő végzése csak 2015. június 16. napján emelkedett jogerőre, mely nem a felperes terhe.

A felperes meggyőződött arról, amikor az E. Kft.-vel, mint új partnerrel gazdasági kapcsolatba került, hogy bejegyzett működő legális vállalkozás-e, egyebekben nem szokványos mélyreható információt szerezni az üzletkötő kiléte vonatkozásában, és a vevő megelégszik azzal, ha a számlakiállító szerepel a cégnyilvántartásban, az áru mennyiségi és minőségi szempontból megfelel, a számlán szereplő adatok egyezőséget mutatnak és helyesen tüntették fel az előzetesen megállapodott árat.

Indítványozta, hogy az Art. 100. § (3) bekezdése alapján az E. Kft. importjával kapcsolatos vámáru határozatokat az adóhatóság szerezze be, amelyek igazolják, hogy a Kft. rendelkezett a értékesítéshez szükséges árualappal. A T. Kft. a cégnyilvántartás adatai alapján bejegyzett vállalkozás volt, és mivel az adóhatóság csak a Bevándorlási és Állampolgársági Hivataltól kért tájékoztatást az ügyvezető elérhetőségére, aki egyébként romániai, N. települési lakhellyel rendelkező személy, így a revízió nem tett meg minden elvárható intézkedést arra nézve, hogy a képviselőt megnyilatkoztassa.