A Kúria Kfv.35358/2018/5. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [2003. évi XCII. törvény (Art.) 97. §, 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) 120. §, 127. §] Bírók: Heinemann Csilla, Huszárné dr. Oláh Éva, Sisák Péter

A határozat elvi tartalma:

Nem lehet az adólevonási jog megtagadását olyan körülményekre alapítani, melyről az Európai Unió Bírósága már kimondta, hogy önmagukban nem képezhetik annak akadályát.

***********

A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

ítélete

Az ügy száma: Kfv.I.35.358/2018/5.

A tanács tagjai: Dr. Sisák Péter a tanács elnöke, Dr. Heinemann Csilla előadó bíró, Huszárné dr. Oláh Éva bíró

A felperes: felperes neve

A felperes képviselője: Dr. Gulyás Ildikó ügyvéd

Az alperes: Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatóság

Az alperes képviselője: Dr. Alvári Diána kamarai jogtanácsos

A per tárgya: adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálata

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes 15. szám alatt

A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 10.K.27.297/2017/12.

Rendelkező rész

A Kúria a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 10.K.27.297/2017/12. számú ítéletét, valamint az alperes 2187936917 számú határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezi.

Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 250.000 (kétszázötvenezer) forint együttes elsőfokú és felülvizsgálati perköltséget.

A kereseti és a felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

Indokolás

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperesnél az adóhatóság valamennyi adónemre és költségvetési támogatásra, bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott le 2013 évre vonatkozóan. Az adózó terhére általános forgalmi adó adónemben 12.203.000 Ft adókülönbözetet állapított meg, melyet adóhiánynak minősített, az adóhiány után 6.101.000 Ft adóbírságot szabott ki és 1.451.000 Ft késedelmi pótlékot számított fel. Az adóhiány megállapításának alapját az E. Kft. kta. (a továbbiakban: Kft1.), valamint a T. Kft.(továbbiakban: Kft2.) társaságok által kibocsátott számlák képezték, melyek után a felperes adólevonási jogát gyakorolta.

[2] Az adóhatóság nem vitatta a számlákon feltüntetett termékek beszerzését, de azt állapította meg, hogy azok bizonyára nem a fenti két gazdasági társaságtól kerültek beszerzésre miután mindkét Kft. fantomjegyekkel rendelkező társaság. Valós gazdasági tevékenységet nem végeztek, a társaságokat számlázási láncolatba történő beiktatás céljából hozták létre, ekként a termékek értékesítését nem végezhették el.

[3] Az adóhatóság vizsgálta a felperesi képviselő, üzletkötő gondos magatartását és ezzel kapcsolatban azt rögzítette, hogy a felperes tudta vagy tudnia kellett arról, hogy beszerzésével áfakijátszást megvalósító ügyletben vesz részt. A felperes elismerte, hogy a társaságok törvényes működéséről nem győződött meg, gazdasági tevékenységükkel kapcsolatban nem érdeklődött. A felperesi üzletkötő a gazdasági társaságok képviselői után nem érdeklődött, üzletkötőknek adott le rendelést úgy, hogy a személyazonosságukat nem ellenőrizte.

[4] A számlakibocsátó társaságok iratanyagainak teljes hiánya, bevallási és áfafizetési kötelezettségének elmulasztása, illetve az a tény, hogy szerszámáru kereskedelmi tevékenység végzéséhez szükséges tárgyi eszközökkel, raktárhelyiségekkel egyáltalán nem rendelkeztek, alátámasztotta azt az adóhatósági megállapítást, hogy nem a két gazdasági társaságtól történt a beszerzés. A felperes úgy szerzett be termékeket, hogy nem tanúsította a tőle ésszerűen elvárható gondosságot, kellő körültekintést, hiszen ha az elvárásnak megfelelően járt volna el, akkor tudhatta volna, hogy a számlák hamisak - és aki hamis számlára alapít adólevonási jogot úgy, hogy az adóhatóság bizonyítja, hogy a számlák hiteltelenségét a tőle elvárható körülmények mellett felismerhette volna -, adókijátszást követ el, melyért adólevonási jogának elvesztésével felel.

[5] A Kft1. vámjogi képviselője a M. Kft. 2012. november 19. és 2013.június 10. között Tajvanból származó szerszám áru tekintetében 30 db vámkezelést végzett a számlakibocsátó nevében.

[6] A fenti körülmények alapján az elsőfokú adóhatóság határozatát a 2187936917 számú határozatával az alperes helybenhagyta.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[7] Az alperesi határozat ellen a felperes terjesztett elő keresetet, melyben az alperesi határozat hatályon kívül helyezését kérte az elsőfokú határozatra is kiterjedően. Arra hivatkozott, hogy a felperes cégnyilvántartásba bejegyzett működő és adóalanyisággal rendelkező cégektől szerezte be az árukat, rendelkezett a számlákkal, az adóhatóság pedig kizárólag a számlakibocsátók érdekkörében felmerült olyan hiányosságokra alapította a tényállást, amelyekre a leggondosabb eljárás során sem volt a felperesnek rálátása. A felperes kereskedelmi tevékenységet végez, bevált gyakorlata, hogy üzletkötőn keresztül köti meg üzletet, jön létre a gazdasági esemény. Az árut a felperes telephelyére szállították le, azt mennyiségileg, minőségileg átvette és az ellenértéket megfizette. Az, hogy a számlakibocsátók adócsalást követtek el és adófizetési kötelezettségüknek nem tettek eleget, nem jelenti azt, hogy a gazdasági esemény nem valósult meg. Hivatkozott az 5/2016. (IX.26.) KMK véleményben foglaltakra, mely szerint azt kell vizsgálni, hogy megtörtént-e a gazdasági esemény és ha megvalósult a számlákban szereplő felek között, akkor a számlabefogadó adókijátszásról való tudomását az adóhatóságnak kell bizonyítani.