BH 1998.3.111 Az emberölés elkövetője részéről nyomban az ölési cselekmény végrehajtása után annak a kilátásba helyezése, hogy az ölési cselekménynél jelen levő fiatalkorú személyt is megöli, ha az a bűncselekmény nyomait nem tünteti el: olyan fenyegetés, amely kizárja a fiatalkorú büntethetőségét az emberöléssel kapcsolatban elkövetett bűnpártolás bűntette vonatkozásában [Btk. 26. § (1) és (2) bek., 244. § (1) bek. b) pont, (3) bek. a) pont].

A megyei bíróság az I. r. vádlottat nyereségvágyból elkövetett emberölés bűntette miatt, mint többszörös visszaesőt 15 évi fegyházbüntetésre és 10 évre a közügyektől eltiltásra ítélte;

a fk. II. r. vádlottat pedig emberöléssel kapcsolatban elkövetett bűnpártolás bűntette miatt 2 évre próbára bocsátotta.

A tényállás szerint a 29 éves, erőteljes testalkatú I. r. vádlott a 82 éves sértett unokája. Az I. r. vádlott a sértettel - a nagyanyjával - a kapcsolatot rendszertelenül tartotta. Látogatásaikor a sértett kisebb-nagyobb pénzösszeget adott neki. Az I. r. vádlottnak tudomása volt arról, hogy a nagyanyjának van kb. 200.000 forint megtakarított pénze.

Az I. r. vádlott felkereste a sértettet, aki a látogatás alkalmával 1000 forintot adott át neki.

Ezt követően néhány nap múlva járt az I. r. vádlott a nagyanyjánál, az éjszakai órákban azonban a sértett nem nyitott ajtót. Az I. r. vádlott másnap, 1996. szeptember 22-én arra kérte II. r. fk. vádlottat, hogy menjen el vele a nagyanyjához, ahol őt, mint élettársát, illetve feleségét fogja bemutatni azzal a céllal, hogy így a sértett inkább fog részére pénzt adni. Ekkor az I. r. vádlott közölte a fk. II. r. vádlottal, hogy neki nincs pénze, és a látogatásnak az a célja, hogy a nagyanyjától pénzt szerezzenek.

A fk. II. r. vádlott ebbe beleegyezett.

Az I. r. vádlott és a fk. II. r. vádlott kb. 13 óra körül érkeztek a sértett házához, ahol a sértett mindkettőjüket a lakásba beengedte. Még az utazás előtt a vádlottak megbeszélték, hogy úgy fog az I. r. vádlott pénzt kérni a nagyanyjától, hogy ekkor a fk. II. r. vádlott ne legyen jelen; ezt az I. r. vádlott jelezni fogja, és ekkor a fk. II. r. vádlott kimegy a lakásból.

A lakásba érve beszélgetni kezdtek, az I. r. vádlott több esetben jelzett a II. r. fk. vádlottnak, aki ekkor kiment cigarettázni. Mivel a sértett nem volt hajlandó pénzt adni az I. r. vádlottnak, ezért a II. r. fk. vádlott javasolta, hogy menjenek haza.

Az I. r. vádlott ekkor azt közölte a fk. II. r. vádlottal, hogy még egyszer próbálják meg.

Ekkor mindketten újra a konyhába mentek, és a sértett ágyára leültek úgy, hogy a II. r. fk. vádlott a sértett bal oldalán, míg az I. r. vádlott a sértett jobb oldalán ült. Ekkor az I. r. vádlott a nagyanyját a könyökével nyakon ütötte, amitől a sértett az ágyon hanyatt esett. Az I. r. vádlott ezt követően a sértett hasára térdelve, a párnát a fejére szorítva megfojtotta. Ekkor a II. r. fk. félelmében az előszobába szaladt, miközben az I. r. vádlott a lakásban kutatni kezdett. A sértett közben a lábát megmozdította, amit észlelve a II. r. fk. sikított egyet. Erre az I. r. vádlott ismét odament a sértetthez, és a párnát ismételten a fejére szorította. Ezt követően felszólította a fk. II. r. vádlottat, hogy a földön talált zoknival az ujjlenyomatokat törölje le. Mivel erre a II. r. vádlott nem volt hajlandó, az I. r. vádlott az előszobából a konyhába rángatta, és közölte vele "Ne rinyálj, öltem már embert, te is így járhatsz".

A fk. II. r. vádlott félelmében a nyomokat a lakásban letörölgette. Az I. r. vádlott a kisszobában levő ágy matracából magához vett 40.000 forintot, amely egy borítékban volt elhelyezve, a sértettet az ágyra visszafektette, kezeit a mellkasán összekulcsolva betakarta, és az otthonkájából kivett kiskapu kulcsával a lakásból eltávoztak úgy, hogy a kiskaput ismételten kulcsra zárta. A kulcsot az I. r. vádlott egy közeli bozótos részen eldobta.

Ezek után autóbusszal mindketten Gy.-re utaztak. Útközben megálltak, és az I. r. vádlott cigarettát és italt vásárolt. A fk. II. r. vádlott azon kérdésére, hogy miért csinálta az I. r. vádlott, azt válaszolta, hogy "nem adott pénzt a vén kurva, meg kellett halnia".

Az I. r. vádlott közben megfenyegette a fk. II. r. vádlottat, hogy a dologról senkinek ne szóljon.

Másnap, 1996. szeptember 23. napján B. I. - a II. r. vádlott édesapja - tudomást szerzett a lányától a történtekről, és ezt másoknak is elmondta.