BH+ 2004.9.412 Az ajándék visszakövetelésére alapot adó súlyos jogsértés egyszeri, indulatos szóváltással nem valósul meg [Ptk. 582. § (3) bek.].

A perbeli öröklakás a felperes és az alperes 1/2-1/2 arányú tulajdonát képezte. A felperest az alperes tulajdoni illetőségére haszonélvezeti jog illeti.

Az alperes a felperes keresztfia, közöttük éveken át szoros, szeretetteljes kapcsolat állt fenn. 1997. január 26-án a felek adásvételi szerződést kötöttek, amelynek tartalma szerint a felperes az ingatlanban lévő 1/2 tulajdoni hányadát 800 000 forint vételár felvételének elismerése mellett az alperesre ruházta át és hozzájárult a tulajdonváltozás ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzéséhez. A felperest a szerződéskötésre az indította, hogy a v.-i papi otthonba költözik, az alperestől a korábbiakhoz hasonló segítségnyújtást remélhet és lehetősége lesz a későbbiekben is az ingatlant igénybe vennie, ha B.-re látogat. A szerződés alapján vételár-kifizetés nem történt. A lakás egy ideig üresen állt, majd az alperes 1998. januárjától havi 20 000 forint és rezsiköltség viselése ellenében azt bérbe adta. A bérleti díjból 1998. elejétől havi 10 000 forintért gondozónőt fogadott a felperes mellé, a felperest az otthonba rendszeresen látogatta, enni-innivalót vitt részére. 1999. augusztus 20-án egy látogatás során a felek közötti szóváltás során az alperes haragjában megragadta a felperes gallérját, majd eltávozott.

1999 szeptemberében a felperes levelet intézett az ügyészséghez, abban az alperes részéről megvalósított csalást állítva kérte az adásvételi szerződés semmisségének megállapításával az eredeti állapot helyreállítását, majd 2000. február 1-jén keresetet terjesztett elő az alperessel szemben.

Az eljárás során módosított keresetében a felperes elsődlegesen a Ptk. 200. § (2) bekezdése alapján a szerződés semmisségének megállapítását kérte, állítva, hogy tulajdonátruházási szándéka nem volt, és a szerződés a jó erkölcsbe ütközik. Másodlagosan színleltségre hivatkozott azzal, hogy az adásvételi szerződés ajándékozási, illetve tartási szerződést leplez. Arra az esetre, ha a bíróság a leplezett ajándékozási szerződés létrejöttét állapítaná meg, a Ptk. 582. § (2) és (3) bekezdése alapján az ajándékot is visszakövetelte súlyos jogsértésre és az ajándékozásra vezető feltétel végleges meghiúsulására hivatkozva, amennyiben pedig a leplezett szerződés tartási szerződés, annak felbontását kérte. Harmadsorban a szerződést tévedésre és megtévesztésre hivatkozva is támadta azzal, hogy a megtámadási határidő nem járt le, továbbá kérte az alperest az általa felvett bérleti díj: 182 500 forint megfizetésére is kötelezni. Az alperes az utóbbi keresetet 91 250 forint összegben elismerte, ezt meghaladóan a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 182 500 forintot, az ítéletet 91 250 forint erejéig előzetesen végrehajthatónak nyilvánította, ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

Az ítélet indokolásában - egyebek között - megállapította, hogy mindkét fél akarata a felperes 1/2 tulajdoni hányadának az alperes tulajdonába juttatására irányult. Amennyiben ez a felperesnek ténylegesen nem állt szándékában, az részéről titkos fenntartásnak minősülne, ami a szerződés érvényessége szempontjából közömbös. A valóságban a felek között nem adásvételre irányult a felek szándéka, hanem arra, hogy a felperes tulajdoni illetőségét az alperesnek ajándékozza a korábban nyújtott juttatásai gondozása és ellátása fejében és annak reményében, hogy a későbbiekben is rá számíthat, ha valamire szüksége van. A felperes szándéka nem tartásra, illetve járadékszerű pénzszolgáltatásra irányult, mert gondozása, ellátása az otthonban biztosított volt és jövedelemmel is rendelkezett. Az ajándék nyújtása mellett igénye volt arra is, hogy a perbeli ingatlant rövidebb időre igénybe vehesse budapesti látogatásai során. Az alperes vételárat nem fizetett. A felek ilyen megállapodása a jó erkölcsbe nem ütközik, az adásvételi szerződést azonban mindkét fél színlelte. Az adásvételi szerződés semmis, a leplezett szerződés pedig ajándékozási szerződés. Az ajándék visszakövetelésének a feltételei nem álltak fenn, mert a felperesnek a kifogásolt magatartása súlyos jogsértésnek nem minősül, az ajándékozásra vezető feltevések pedig megvalósultak, illetve az ingatlan felperesi használatának lehetősége véglegesen nem hiúsult meg. A szerződés megtámadására nyitvaálló határidő a szerződés aláírásakor kezdődött, a felperes tudatában volt annak, hogy milyen tartalmú szerződést írt alá, keresetét pedig az egyéves megtámadási határidőn túl terjesztette elő.

Az ítélet részbeni megváltoztatása iránt a felperes fellebbezett.

A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részét megváltoztatva megállapította, hogy a peres felek között 1997. január 26-án létrejött adásvételi szerződés érvénytelen, az ajándékozási szerződést leplez, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállással és jogi döntéssel egyetértett, a fellebbezett rendelkezésekkel kapcsolatban annak helyes indokaira visszautalt, a helyesen elbírált szerződés érvénytelenség és leplezett ajándékozási szerződés létrejöttére vonatkozóan az ítélet rendelkező részét csupán kiegészítette.

A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. A jogerős ítélet részbeni hatályon kívül helyezésével elsődlegesen a szerződés semmisségének megállapítását, másodlagosan pedig ajándék visszakövetelése iránti keresetének történő helytadást kért.