A Legfelsőbb Bíróság Pfv.21814/2010/9. számú határozata végrehajtás megszüntetése tárgyában. Bírók: Csentericsné dr. Ágh Bíró Ágnes, Harter Mária, Szűcs József

Kapcsolódó határozatok:

Sárbogárdi Járásbíróság P.20285/2009/27., Székesfehérvári Törvényszék Pf.20777/2010/3., *Kúria Pfv.21814/2010/9.* (BH 2012.4.92)

***********

Pfv.I.21.814/2010/9. szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Gál Zoltán ügyvéd által képviselt I. rendű és II. rendű felpereseknek a dr. Kazai Viktor ügyvéd által képviselt alperes ellen végrehajtás megszüntetése iránt a Sárbogárdi Városi Bíróság előtt 3.P.20.285/2009. számon folytatott és másodfokon a Fejér Megyei Bíróság 1.Pf.20.777/2010/3. számú ítéletével befejezett perében, az említett számú jogerős ítélet ellen a felperesek által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - a 2011. november 30. napján megtartott tárgyalás alapján - meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi a felpereseket, hogy 15 nap alatt egyetemlegesen fizessenek meg az alperesnek 250.000 (Kétszázötvenezer) forint felülvizsgálati költséget, továbbá felhívásra az államnak 1.584.000 (Egymillió-ötszáznyolcvannégyezer) forint le nem rótt felülvizsgálati illetéket.

Indokolás

A felperesek tulajdonában és használatában álló földterületeken az alperes a perbeli időszakban, azaz a 2006. és a 2070. évben különféle mezőgazdasági munkákat és szolgáltatásokat végzett. Miután jogviszonyuk 2007-ben megszűnt, a felek megkísérelték kölcsönös követeléseik elszámolását. A felperesek 2008. április 8-án közjegyzői okiratba foglalt tartozáselismerő nyilatkozatot írtak alá, amelyben elismerték, hogy egyrészt a 2006. és 2007. években végzett munkák fejében - az általános forgalmi adóval együtt - 20.400.000 forinttal, másrészt 184 tonna kukorica eladása kapcsán az általános forgalmi adót is magában foglaló vételárral: 6.000.000 forinttal tartoznak az alperesnek. A közjegyzői okiratban a felperesek kötelezettséget vállaltak arra, hogy a tartozásból 15.600.000 forintot 2008. október 20-ig, 10.800.000 forintot pedig 2009. október 20-ig kiegyenlítenek azzal, hogy az első részlet megfizetésének elmulasztása esetén a teljes tartozás egy összegben, a törvényes mértékű késedelmi kamatokkal együtt esedékessé válik. Mivel a felperesek nem fizették meg az első részletet, az alperes kérelmére az elsőfokú bíróság 2008. november 5-én a közjegyzői okirat záradékolásával elrendelte a végrehajtást a felperesek ellen. A felek 2009. január 9-én adásvételi szerződést kötöttek, amelyben a felperesek 20 millió forint vételár ellenében át kívánták ruházni az alperesre egyes ingatlanaik tulajdonjogát, mégpedig akként, hogy a nekik járó vételárat beszámítják a közjegyzői okiratba foglalt 26.400.000 forint tartozásukba. Ugyanezen a napon a felek egy további, "Megállapodás tartozás rendezéséről" megnevezésű okiratot is kiállítottak, amelyben megerősítették a közokiratba foglalt tartozáselismerő nyilatkozatukat, s kötelezettséget vállaltak arra, hogy az adásvételi szerződésben megjelölt ingatlanokon kívül egy további ingatlant is el fognak adni az alperesnek. Az előbb említett okiratokat szerkesztő ügyvéd 2009. március 23-án "Tartozás rendezéséről szóló megállapodás kiegészítése" címzésű okiratot készített, amelyben a felperesek - megismételve korábbi tartozáselismerő nyilatkozataikat - kijelentették, hogy az alperesnek 26.400.000 forinttal tartoznak és ígéretet tettek további két földterület alperesnek történő értékesítésére, az alperes pedig hozzájárult végrehajtási jogának törléséhez, annak érdekében, hogy a felperesek a jelzálogjogosultak hozzájárulását beszerezhessék a jelzálogjog törléséhez. A felperesek az ingatlanokat nem tudták tehermentesíteni, ezért az adásvételi szerződések nem mentek foganatba.

A felperesek keresetükben a végrehajtási eljárások megszüntetését kérték. Arra hivatkoztak, hogy a tartozáselismerő nyilatkozat megtételekor nem tudtak arról, hogy az A. Rt.-vel szemben fennálló, alperesre engedményezett követelésüket a kötelezett már teljesítette, ezért a tartozáselismerő nyilatkozat részben érvénytelen. Állították azt is, hogy az sz-i A. Zrt.-vel szemben fennálló 18.000.000 forintos követelésüket a kötelezett átutalta az engedményes alperesnek, ugyanakkor ők is fizettek az alperesnek 18.000.000 forintot, amit a javukra nem számolt el. 6.342.000 forint, illetve további 6.850.000 forint összegben kártérítés iránti követelést kívántak beszámítani a végrehajtandó követelésbe.

Az elsőfokú bíróság a keresetnek helyt adott és megszüntette a felperesek ellen folytatott végrehajtást. Az ítélet indokolása szerint a tartozáselismerő nyilatkozat megtételének időpontjában a felperesek tévedésben voltak: egyeztetésük nem terjedt ki arra a tényre, hogy a 23.532.505 forint megfizetésre került, ezen összegnek a tényleges, alpereshez megérkezése megtörtént-e vagy sem. E tévedésük egészen 2009. júliusáig fennállott, amikor a felperesek megkeresték az A. Rt. jogutódját, a C. Zrt.-t, aki igazolta, hogy a kérdéses összeg átutalása az alperes részére megtörtént. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában tényként állapította meg, hogy az alperes 2005. évben 29.640.000 forint, 2006. évben 29.646.394 forint, 2007. évben 957.949 forint értékű mezőgazdasági munkát végzett a felperesek részére; mindemellett a felperesek 2006. évben az alperestől 184.834 kg-mal több kukoricát szállítottak el (a többletet 5.545.020 forint értékben számolva), mint amennyi megillette őket. Ezzel szemben a felperesek a munkálatok díjának kiegyenlítésére a 2005. évben 10.000.000 forint értékű kukoricát hagytak az alperesnél, 2005. december 12-én 6.534.000 forintot fizettek a részére, az A. Rt.-vel szemben fennálló 23.532.505 forintos követelésüket valamint az sz-i A. Zrt.-vel szemben fennálló 18.000.000 forintos követelésüket az alperesre engedményezték (az engedményezett követeléseket az A. Rt. 2006. október 24-én, az sz-i A. Zrt. 2007. február 13-án teljesítette). A tartozáselismerés a 2006. és a 2007. évi elszámolást rendezte, amely két évben az alperes összesen 36.149.398 forint szolgáltatást teljesített, viszont az engedményezések eredményeként összesen 41.532.505 forintot kapott, a felperesnek tehát nem tartoznak az alperesnek, hanem 2.383.107 forint túlfizetésük van.

Az elsőfokú ítélet ellen mind a felperesek, mind az alperes fellebbezett.

A felperesek fellebbezése az elsőfokú ítélet indokolása ellen irányult, az alperes az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. A felperesek arra hivatkozással támadták az elsőfokú ítélet indokolását, hogy az sz-i M. Rt.-vel szemben fennálló, és az alperesre engedményezett követelésüket készpénzzel is kiegyenlítették, a közokiratban 5.542.020 forint értékben szereplő kukorica pedig csupán 4.152.600 forint értéken számolható el. Az alperes fellebbezésében azzal érvelt, hogy a felperesek a végrehajtás megszüntetését a Pp.369.§-ának a) pontja alapján, tehát arra hivatkozással kérhették volna, hogy a végrehajtandó követelés érvényesen nem jött létre, hiszen elmulasztották a Ptk. 236.§-ának (1) bekezdésében megszabott igényérvényesítési határidőket, s a II. rendű felperes csak a 2009. november 5-i tárgyaláson hivatkozott arra, hogy a tartozáselismerő nyilatkozatot tévedésben tették meg. A jognyilatkozatok tévedés jogcímén történő megtámadásának a Ptk. 210.§-ában előírt feltételei egyébként sem állnak fenn, így a keresetet az esetben is el kellene utasítani, ha a tévedésre alapított kereset érdemben elbírálható lenne.