BH 1996.3.155 Amennyiben az érvényesíteni kívánt kár a büntetőbíróság által kiszabott pénzbüntetésből és bűnügyi költségből áll, úgy az ennek megtérítésére irányuló kereseti kérelmet a polgári bíróságnak érdemi vizsgálat nélkül kell elutasítania [Pp. 9. § (1) bek., Ptk. 349. § (1) és (3) bek., 339. § (1) bek.].

A városi bíróság ítéletében a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján megállapította, hogy a felperes a kezében tartott lapáttal B. J.-né szomszédját meglökte, aki a telkeket elválasztó barázdába esett. Egyúttal a lapátjával a földön fekvő B. J.-nét több esetben megütötte, és bele is rúgott. A B. J.-né segítségére siető F. I.-t több alkalommal ágyékon rúgta. Ezért a bíróság a felperest két rendbeli könnyű testi sértés vétségében mondta ki bűnösnek és 6000 forint pénzbüntetésre ítélte, továbbá 3200 forint bűnügyi költség megfizetésére kötelezte. Ugyanakkor B. J.-nét a felperes által emelt, könnyű testi sértés vétsége kísérletének vádja alól, F. I.-t pedig a rágalmazás vétségének vádja és a könnyű testi sértés vétsége kísérletének vádja alól felmentette, mert a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján bűnösségük nem volt megállapítható.

Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, a bíróság azonban végzésével az első fokú ítéletet helybenhagyta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást a rendelkezésre álló bizonyítékok okszerű mérlegelése alapján helyesen és hiánytalanul állapította meg, a tényállásból pedig okszerűen következtetett a felperes bűnösségére, B. J.-nét és F. I.-t pedig bizonyítottság hiányában a törvénynek megfelelően mentette fel. A felperes perújítási kérelmeit - új tény, illetve bizonyíték hiányában - a büntetőbíróságok első és másodfokon egyaránt megalapozatlannak tartották, és elutasították.

A felperes keresetében a 6000 forint pénzbüntetés, a 3200 forint bűnügyi költség és a védői díj, összesen 12 000 forint megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Állítása szerint a büntetőbíróságok nem folytatták le megfelelően a bizonyítási eljárást, tudatosan egyoldalúan értékelték a meghallgatott tanúk vallomását, és ezért kerülhetett sor az elítélésére, valamint B. J.-né és F. I. felmentésére. Az emiatt elszenvedett anyagi hátrányt kárként kívánta az alperes megyei bírósággal szemben érvényesíteni.

Az alperes a kereset elutasítását kérte, mert álláspontja szerint a büntetőbíróságok a büntetőeljárás szabályai szerint folytatták le a bizonyítást, semmiféle olyan mulasztást vagy jogsértést nem követtek el, amely a felperesi igényt megalapozná.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában utalt arra, hogy az eljárt bíróságok a meghallgatott tanúk vallomása, az orvosi látleletek és a felperes részbeni beismerő vallomása alapján állapították meg a bűnösséget. A büntetőeljárással kapcsolatban sem jogellenes, sem felróható bírói magatartás nem volt megállapítható, ezért a Ptk. 349. §-ának (1) és (3) bekezdése, illetve a 339. §-ának (1) bekezdése értelmében az alperes kárfelelőssége nem áll fenn.

Az első fokú ítélet elleni fellebbezésében a felperes az ítélet megváltoztatásával kárának megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Vitatta a büntetőbíróság által elfogadott tényeket, álláspontja szerint jogos védelmi helyzetben cselekedett. Sérelmezte, hogy a büntetőbíróság a valótlan tényeket előadó tanúk vallomását fogadta el. Véleménye szerint mindezért a bíróság felelősséggel tartozik.