A Legfelsőbb Bíróság Pfv.21057/2009/2. számú határozata közös vagyon megosztása (HÁZASTÁRSI közös vagyon megosztása) tárgyában. [1952. évi IV. törvény (Csjt.) 31. §]

Pfv.II.21.057/2009/4.

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a személyesen eljárt felperesnek az ügyvéd által képviselt alperes ellen házastársi közös vagyon megosztása, lakáshasználati díj iránt a Váci Városi Bíróságon 8.P.20.227/2004. szám alatt folyamatba tett és a Pest Megyei Bíróság 4.Pf.20.202/2009/4. számú ítéletével befejezett perében az említett számú jogerős ítélet ellen az alperes által 111. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelme folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Az alperes személyes költségmentessége folytán le nem rótt 97.600 (kilencvenhétezer-hatszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

I n d o k o l á s

A felek 2002. május 8-án kötöttek házasságot. Házasságukból gyermek nem származott. A házastársi közös lakásuk a felperes N. lévő különvagyoni ingatlanában volt. Az alperes B. rendelkezett egy társasházi öröklakás 1/2 tulajdonával, amelyet a házasság megkötését megelőző három nappal értékesített és )a tulajdoni arányának megfelelően) az eladási árból 4.675.000 forint bevétele származott. Ebből 4.000.000 forintot 2002. május 13-én lekötött.

A házasságkötést követő három hónapban a házastársi közös lakásul szolgáló felperesi különvagyoni ingatlanon különféle felújítási munkálatokat végeztettek a felek. A perben kirendelt szakértői vélemény szerint a felújítási munkák műszaki értéke 1.496.131 forint volt, de a felújítás az ingatlan forgalmi értékében a 2002-es állapothoz és árszinthez viszonyítva csupán 375.000 forintos értéknövekedést eredményezett. Az értéknövekedés és ráfordítás között megállapítható jelentős különbségnek az az oka, hogy a munkálatokat szakszerűtlenül végezték. Az épület alapvető hibája, a vizesedés nem lett megoldva, csak időlegesen elfedve. A szakszerűtlen és részben felesleges karbantartási-felújítási tevékenység miatt a 2002-es értékemelkedés évenként 20%-kal csökken. A 2002-es évre érvényes 375.000 forintos értékemelkedésen felül stabil értékemelő hatású volt viszont 59.000 forintban a lakás nagyszobájába felszerelt "plusz" konvektor.

2003-ra a felek házassága már olyan mértékig megromlott, hogy ettől kezdve a jövedelmeiket külön kezelték. A felperesnek a korábban általa kezelt alperesi bankszámlához "hozzáférése" 2003-tól kezdődően nem volt, bár még az életközösség 2004. februárjában történt megszűnését követően is történtek az alperes számlájáról a házastársi közös lakás használatához fűződő olyan átutalások, amelyeket "hozzáférése" idején a felperes rendelt el.

2004. márciusától, amikortól a felperes ingatlanának hátsó, 31 m2-es lakrészében idegen bérlő lakott, az alperes a házastársi közös lakás használatával felmerült költségekből már semmit sem fizetett, azt a felperes teljesítette.

A felek házasságának a teljes megromlását, a viszonyuk tettlegességig fajuló kiélesedését követően 2004. augusztus végén az alperes különvagyoni ingatlanából az édesanyjához költözött. Napközben azonban a házába vissza-visszajárt. Egy ilyen alkalommal 2004. őszén a bojlert használhatatlanná tette, de azt az alperes megjavíttatta. 2005-ben viszont a felperes a bojlert le is szereltette.

2005. januárjáig az alperes használta a felperes ingatlanát lakás céljára, majd 2005. januárjától sem a bérlő, sem az alperes nem lakott ott, ám az egyik szobát az alperes a maga számára - ingóságai elhelyezésére - lezárta. Majd 2005. május 27-én a korábban használt szobáját is kiürítette, és bútorait elszállította. Szobáját három hét múlva a felperes nyitotta fel.

2004. április 4-én az alperes aláírt egy okiratot, amelyben a felperes javára 364.743 forint "követelést" ismert el (nagyrészt kölcsönként) és vállalta 2004. februárjától az ott tartózkodása végéig a rezsi fele részének a megtérítését. A felperes pedig ugyanebben az okiratban 2.500.000 forintot ismert el az alperes javára, amelyből 1.300.000 forint volt a lakás felújítására fordított alperesi különvagyon, 1.200.000 forint pedig az alperestől ajándékba kapott dohány áruda értéke volt. 2004. március 1-jén a felperes 140.000 forinttal segítette ki az alperest, amely összeget az okirat nem tartalmazott. A felek vállalásai nagyrészt nem mentek teljesedésbe.

A Váci Városi Bíróság a felek házasságát jelen perben hozott részítéletével felbontotta és az alperes lakáshasználati jog ellenérték iránti igényét - a másodfokú bíróság helybenhagyó rendelkezése folytán - jogerősen elutasította. A házastársi közös vagyonhoz tartozó ingóságaikat a felek természetben megosztották. Az alperes 1.100.000 forint ajándék visszakövetelése iránti viszontkeresetet terjesztett elő, amely igényét az elsőfokú bíróság újabb részítéletével elutasította. Fellebbezés hiányában ez a részítélet 2006. december 13-án emelkedett jogerőre.

Többször módosított keresetében a felperes a házastársi közös vagyon megosztásaként a házastársi közös lakás rezsijének fizetésével összefüggésben 222.650 forint, a házastársi közös lakás egyedüli alperesi használata miatt 2004. szeptember 1-jétől 2005. február végéig havi 60.000 forint használati díj, az alperes részére nyújtott kölcsön megtérítéseként 364.743 forint, az alperes számlájára utalt támogatás visszafizetéseként 140.000 forint megtérítését igényelte az alperestől.

Az alperes viszontkeresetében - azt a szakvélemény adatai alapján felemelve - 1.796.631 forint és ennek 2003. január 1-jétől számított kamatai megfizetésére kérte a felperest kötelezni. Ellenkérelme a rezsikövetelés és a használati díj tekintetében a felperesi igény elutasítására irányult.

Az elsőfokú bíróság kijavított ítéletében az alperest a felperes javára 15 nap alatt 674.009 forint értékkiegyenlítés és lakáshasználati díj megfizetésére kötelezte. Ezt meghaladóan a felperes keresetét és az alperes viszontkeresetét elutasította. Az alperest a felperes javára 80.000 forint perköltségben marasztalta.

Ítéletének az indokolása szerint a felek 2004. április 4-i keletű - egymással szembeni - okiratba foglalt elszámolását a felek házastársi közös vagyon megosztására irányuló kísérletének kell tekinteni. Ebből is adódóan a bíróság (levonva a 2003. szeptembere és 2004. februárja közötti "kifizetéseket", mint a házassági vagyonközösség idejére eső, így el nem számolható pénzmozgást) az alperes részére a felperes által történt 339.000 forint + 140.000 forintos teljesítést, mint a közös vagyon megosztásaként adott "előleget" számolt el, 95.409 forintot pedig a házastársi közös lakást alperest terhelő rezsi hátralékaként. Határozott a felperesnek a lakáshasználati díj követeléséről is. A vonatkozó tényállásában megállapította, hogy az alperes által tanúsított összeférhetetlen magatartás a közös lakáshasználatot lehetetlenné tette. Ezért a Ptk. 99. §-a alapján a tulajdonos használati díjkövetelését az alperes életvitelszerű ottlakásának az idejére, 2005. februárjáig, a szakértő által megállapított összeget némileg csökkentve 6 x 60.000 forintig, mindösszesen 360.000 forint erejéig alaposnak ítélte.