1283/B/1995. AB határozat
a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény 65. § (4) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény 65. § (4) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt elutasítja.
INDOKOLÁS
I.
1. A Polgári Törvénykönyv (1959. évi IV. törvény, a továbbiakban: Ptk.) 65. §-a, melyet az annak módosításáról szóló 1993. évi XCII. törvény 3. §-a állapított meg 1994. január 1-i hatállyal, a köztestületekre vonatkozó szabályokat tartalmaz. Az indítványozó kifogásolja, hogy a köztestületekre vonatkozóan törvény, a Ptk. szabályokat állapít meg, holott az Alkotmányban e jogi kategória nem szerepel. Érvelése szerint mivel az Alkotmányban nem találni utalást a szakmai önkormányzatokra, illetve a köztestületekre, azokat törvény önmagában nem szabályozhatja.
2. Az indítványozó részleteiben is támadja a Ptk-nak a köztestületekről szóló 65. § (4) bekezdését. Úgy véli, hogy az több alkotmányos jogot is sért.
A Ptk. kifogásolt rendelkezése szerint:
"(4) Törvény előírhatja, hogy valamely közfeladatot kizárólag köztestület láthat el, illetve, hogy meghatározott tevékenység csak köztestület tagjaként folytatható."
E rendelkezés az indítványozó szerint ellentétben áll az Alkotmány 63. §-ban foglalt egyesülési szabadsággal, a 70/C. § (1) bekezdésében foglalt szabad érdekvédelmi szervezet alakítás jogával, továbbá sérti az Alkotmány 70/B. § (1) bekezdésében biztosított a munka és a foglalkozás szabad megválasztásának jogát, és a 70. § (4) bekezdése (az indítványban tévesen 70/B. §) szerinti jogot ahhoz, hogy mindenki képzettségének és szakmai tudásának megfelelően közhivatalt viseljen.
II.
1. Az indítványozó szerint a köztestületekről szóló általános szabályozásnak, de legalább az arra való utalásnak nem a Ptk-ban, tehát nem törvényi szinten, hanem az Alkotmányban kellene megjelennie.
Ezzel kapcsolatban az Alkotmánybíróság a következőket állapította meg: a Magyar Köztársaság Alkotmányában nincs olyan szabály, mely előírná, hogy milyen kérdéseket kell az Alkotmányban szabályozni. A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 2. § a) pontja szerint az Országgyűlés törvényben állapítja meg a társadalom meghatározó jelentőségű intézményeire, a b) pont szerint pedig a gazdaság jogintézményeire vonatkozó alapvető szabályokat.
Az indítványozó álláspontja tehát téves: az, hogy valamely állami, önkormányzati szerv, szervezet, jogintézmény stb. az Alkotmányban nem szerepel, nem akadálya annak, hogy azt a jogalkotó annak alapvető jellege, illetve valamely alapjogra vonatkozása miatt törvényben, egyéb esetben akár alacsonyabb szintű jogszabályban szabályozza.
2.1. Az Alkotmánybíróság megvizsgálta a köztestület, mint jogintézmény kialakulásának történetét, továbbá alapvető jellegzetességeit. Megállapította, hogy a köztestületek a testületi önkormányzatok közé tartozó közjogi személyek.
A köztestületek jellemzően közfeladatot látnak el, és ehhez közhatalmi jogosítványokkal rendelkezhetnek. Közfeladatnak az olyan tevékenység minősül, amelyet egyébként, ha köztestület nem lenne, az államnak vagy a helyi önkormányzatnak kellene elvégeznie.
2.2. Az Alkotmánybíróság több határozatában, legkorábban a 22/1994. (IV. 16.) AB határozatában kimondta, hogy a köztestületként létrehozott szervezet nem az egyesülési szabadság alapján alapított szervezet, a kötelező kamarai tagság pedig nem sérti az egyesülési szabadságból folyó önkéntes csatlakozás jogát (ABH 1994, 129.). A Ptk. kifogásolt rendelkezése tehát nincs közvetlen összefüggésben az Alkotmány 63. §-ában deklarált egyesülési szabadság jogával, azt nem sérti. Az Alkotmánybíróság e határozatában azt is kifejtette, hogy álláspontja e tekintetben egybeesik az Európai Emberi Jogi Bíróság véleményével. Eszerint ugyanis az Emberi Jogok Európai Egyezménye 11. cikkében biztosított egyesülési szabadságnak a megsértése nem állapítható meg akkor, ha szakmai kamarai kötelező tagságot írnak elő. Az orvoskamara közjogi intézmény, amelyet a törvényhozó létesített és az államszervezetbe kapcsolt be; az orvosi hivatásgyakorlás tekintetében a kamara a közellenőrzést gyakorolja és jelentős jogosítványai vannak. Ezekre tekintettel a kamarát nem lehet egyesületnek tekinteni. ... A kamara és ennek szükségszerű velejárója (a kötelező kamarai tagság), valamint a kamara szerveinek való alárendelés sem tárgyukban, sem következményeikben nem érintik az egyesülési szabadságot. (Eur. Court H.R. Le Compte, Van Leuven and De Meyere judgment of 23 June 1981, Series A no.43)
2.3. Az Alkotmány 70/C. § (1) bekezdése értelmében mindenkinek joga van ahhoz, hogy gazdasági és társadalmi érdekeinek védelme céljából másokkal együtt szervezetet alakítson vagy ahhoz csatlakozzon. E jog nyilvánvalóan magában foglalja a szervezetalakítástól és a csatlakozástól való tartózkodás szabadságát is. E rendelkezés az Alkotmánybíróság értelmezése szerint szoros összefüggésben van az Alkotmány 63. § (1) bekezdésével, melynek értelmében az egyesülési jog alapján mindenkinek joga van a törvény által nem tiltott célra szervezeteket létrehozni, illetőleg ahhoz csatlakozni. A két alkotmányi rendelkezés együtt-értelmezése alapján megállapítható, hogy az Alkotmány 70/C. §-a a 63. § (1) bekezdés részletező, különös szabályaként tekintendő, s ekként szintén az egyesülési szabadság alapján nyugszik. Márpedig mint fentebb az Alkotmánybíróság kifejtette a köztestületek alapítása az egyesülési szabadság érvényesülését nem érinti. A Ptk-nak sem a kifogásolt 65. § (4) bekezdése, sem más rendelkezése nem tiltja az egyesülési jog alapján álló érdekvédelmi szervezet alakítását, és nem is tesz kötelezővé tagságot ilyen szervezetben.
2.4. Az indítványozó álláspontja szerint a Ptk. 65. § (4) bekezdése sérti az Alkotmány 70/B. § (1) bekezdésében biztosított, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásának jogát is. E joggal kapcsolatban az Alkotmánybíróság a 21/1994. (IV. 16.) AB határozatában megállapította, hogy a munkához (foglalkozáshoz, vállalkozáshoz) való alapjog a szabadságjogokhoz hasonló védelemben részesül az állami beavatkozások és korlátozások ellen. E korlátozások alkotmányossága azonban más-más mérce alapján minősítendő aszerint, hogy a foglalkozás gyakorlását vagy annak szabad megválasztását korlátozza-e az állam, s az utóbbin belül is különbözik a megítélés az adott foglalkozásba kerülés szubjektív, illetve objektív korlátokhoz kötésének megfelelően. (...) A munkához (foglalkozáshoz, vállalkozáshoz) való jogot az veszélyezteti a legsúlyosabban, ha az ember az illető tevékenységtől el van zárva, azt nem választhatja. (ABH 1994, 121.)
A Ptk. kifogásolt rendelkezése szerint törvény előírhatja, hogy meghatározott tevékenység csak köztestület tagjaként folytatható. E rendelkezés a foglalkozás megválasztását nem korlátozza, gyakorlását és a vállalkozóvá válást nem akadályozza, nem teszi lehetetlenné. Mindössze kifejezetten megállapítja a lehetőségét, hogy a köztestületek működése keretében törvénnyel e jogokat korlátozza oly módon, hogy meghatározott tevékenység gyakorlását köztestületi tagság feltételéhez kötheti. Az alapvető jog korlátozásának lehetősége azonban nem a Ptk-ból, hanem az Alkotmányból ered. Az Alkotmány 8. § (2) bekezdése szerint az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint alapjog korlátozása akkor nem alkotmányellenes, ha a kívánt cél eléréséhez szükséges, és annak súlya e célhoz képest nem aránytalan. A köztestületek jellemzően közfeladatot látnak el. E feladatok hatékony és sikeres elvégzéséhez esetenként szükséges, hogy az érintettek összessége a köztestület tagja legyen. Az, hogy meghatározott érintettek tekintetében ez a szabályozás valóban szükséges-e, csak az egyes köztestületek alapításáról szóló törvény vizsgálatával dönthető el, miként az is, hogy valamely köztestület meghatározott céljához képest a kötelező tagságot előíró rendelkezés valamely alapjog aránytalan korlátozása-e. A Ptk. e korlátozásra általában lehetőséget adó rendelkezése nem sérti a munka és a foglalkozás szabad megválasztásának jogát.
2.5. Az Alkotmány 70. § (4) bekezdése szerint minden magyar állampolgárnak joga van ahhoz, hogy rátermettségének, képzettségének és szakmai tudásának megfelelően közhivatalt viseljen. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Ptk. kifogásolt, a köztestületekre vonatkozó szabályai nincsenek összefüggésben ezzel az alkotmányi rendelkezéssel.
A fentiek alapján az Alkotmánybíróság a Ptk. 65. §-a alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt elutasította.
Budapest, 1997. május 20.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke, előadó alkotmánybíró
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János s. k.,
alkotmánybíró