BH+ 2000.1.70 Házassági vagyonjogi szerződés érvénytelenségének elbírálásánál jelentőséggel bíró körülmények [Csjt. 27. §, 28. §, 31. § (5) bek., Ptk. 200. § (1) bek., 207. § (1) bek., 234-235. §-ok]

Az elsőfokú bíróság a közbenső ítéletével megállapította, hogy a peres felek között 1993. június 28. napján létrejött házassági szerződésnek nevezett okirat a jó erkölcsbe ütközik, ennek alapján semmis.

Az elsőfokú közbenső ítélet ellen az alperes fellebbezéssel élt.

A másodfokú bíróság a közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét helybenhagyta.

A döntését azzal indokolta, hogy házassági vagyonközösségi szerződésben a felek szabadon rendezhetik ugyan a vagyoni viszonyaikat, ez azonban nem vezethet odáig, hogy a jogügylet az egyik házastárs kisemmizésének forrásává váljon. A perbeli szerződés elismerésével a felperest olyan jogsérelem érné, amely ellentétes a házasság intézményének rendeltetésével a hozzáfűződő társadalmi érdekekkel, mert a többi között értékelés nélkül maradna a közös háztartásban, a gyermekek ellátásával kapcsolatban végzett munkájának eredménye.

A jogerős közbenső ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelemmel élt a másodfokú bíróság közbenső ítéletének a hatályon kívül helyezése, valamint az elsőfokú bíróság közbenső ítéletének a megváltoztatása és a házassági szerződés érvénytelenségének a megállapítására irányuló kereset elutasítása iránt. A felülvizsgálati kérelmét azzal indokolta, hogy a perben eljárt bíróságok nem ismerték és nem is ismerhették a felek jövedelmi és vagyoni viszonyait, hiszen erre vonatkozó bizonyítási eljárást nem folytattak le. Vizsgálódás tárgyát azonban egyébként sem az képezi, hogy mi a szerződés tartalma, hiszen azt a felek szabadon állapíthatják meg, hanem az, hogy milyen körülmények között került sor a szerződés megkötésére. A felperes szabadon, minden kényszertől mentesen nyilatkozott úgy, hogy a házasság alatt szerzett vagyon az ő különvagyonát képezi és nyilvánvalóan joga is volt ilyen tartalmú nyilatkozatot tenni. A szerződésben foglalt nyilatkozatot a felperes dr. Zaicz Gáborné ügyvéd előtt tette meg, annak tartalmát nem kifogásolta és a szerződést alá is írta. Nincs ugyan akadálya annak, hogy a felperes a saját nyilatkozatát a Ptk. szabályai szerint megtámadja, erre azonban nem kerülhetett sor, mert a jogerős közbenső ítélet a szerződést semmisnek nyilvánította. A bírói gyakorlat szerint gondosan kell vizsgálni azt, hogy a jó erkölcsbe ütközés nyilvánvaló-e és a szerződést csak akkor lehet semmisnek tekinteni, ha ez megállapítható, a perbeli esetben azonban ennek vizsgálata elmaradt.

A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős közbenső ítélet hatályban tartására irányult.

A jogerős közbenső ítélet jogszabálysértő, a jogvita érdemi elbírálásához szükséges adatok azonban nem állnak rendelkezésre.

I. Alaptalanul hivatkozik az alperes a felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a szerződés alperes általi megtámadása folytán nem a szerződés tartalma, hanem kizárólag a szerződéskötés körülményei képezhetnék vizsgálat tárgyát.

A Csjt. házassági vagyonjogi szabályainak a diszpozitív jellegéből az következik, hogy a házastársi közös vagyon körének a meghatározása és annak a megosztása a Csjt. szabályai szerint csak akkor történhet, ha a házasulók, illetve a házasfelek a házassági vagyoni viszonyaikat a házassági életközösség tartamára a Csjt. szabályaitól eltérő módon szerződéssel nem rendezték, illetőleg a házastársi közös vagyonuk megosztása tárgyában egymással szerződést nem kötöttek, vagy ha az említett szerződések érvénytelenek. A Csjt. 31. §-ának (5) bekezdése alapján alkalmazandó Ptk. 234. §-235. §-ai viszont a szerződés érvénytelenségének két formáját ismerik: a semmisséget és a megtámadhatóságot. Míg a semmisség megállapításához külön eljárásra nincs szükség, arra bárki határidő nélkül hivatkozhat és azt a bíróság is hivatalból veszi figyelembe, addig a megtámadhatóság esetében a szerződés érvénytelenné válásához külön eljárást kell lefolytatni és az eljárás kezdeményezésére csak meghatározott személyek jogosultak.

A felperes a szerződést arra való hivatkozással támadta meg, hogy azt kényszer, illetve fenyegetés hatására írta alá és az abban kikötött szolgáltatás, illetve ellenszolgáltatás között a szerződés megkötésekor feltűnően nagy értékkülönbség állott fenn. Az előbb említett érvénytelenségi okok fennállásának az érdemi elbírálása valóban csupán a szerződéskötés körülményeinek a vizsgálatát feltételezi, az utóbbi érvénytelenségi ok mikénti megítélése viszont a szerződés tartalmának a vizsgálatát is nélkülözhetetlenné teszi, és nem mellőzhető a szerződés tartalmának a vizsgálata akkor sem, ha a bíróság a szerződés semmisségét hivatalból észleli.