BH 1995.5.311 A felszámoló a lízingszerződést akkor is jogosult - azonnali hatállyal - felmondani, ha a felek a szerződésben a felmondás jogát kizárták [1991. évi IL. tv.* 47. §].

A felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet és a kifogásoló 1989. december 29-én lízingszerződést kötöttek, amelynek 16. pontjában a felmondás jogát kizárták. Az adós felszámolója az 1992. december 11-én kelt 213/1992. számú határozatával a lízingszerződést azonnal hatállyal felmondta. A felszámoló ezen intézkedése ellen az I. B. Rt. kifogást terjesztett elő.

Az elsőfokú bíróság végzésével a kifogást elutasította. Álláspontja szerint a szerződés 16. pontjában kikötött kizáró rendelkezés csak a felszámolási eljárás közzétételéig volt irányadó, és a mindkét félre nézve kötelező kizáró rendelkezés a felszámolási eljárás közzétételét követően a felszámolót nem köti. A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény (Csftv.) 47. §-ának (1) bekezdése biztosítja a felszámoló azonnali hatályú felmondási jogát a Csftv. 47. §-ának (2), (3) és (4) bekezdésében írt feltételek mellett. Minthogy az adott lízingszerződés nem vonható a Csftv. 47. §-ának (3) bekezdésében megfogalmazott szerződéstípusok körébe, ezért a lízingszerződést nem lehet olyan szerződésnek tekinteni, amellyel kapcsolatosan a felszámoló az azonnali hatályú felmondási jogát nem gyakorolhatná. A felszámolónak jogában áll megfontolás tárgyává tenni, hogy a lízingszerződést továbbra is fenntartja-e, vagy pedig - ha az adós gazdasági érdeke azt kívánja meg -, e korlátozó rendelkezést figyelmen kívül hagyva, felmondja-e a lízingszerződést. A jelen eljárásban a felszámoló az adós cég gazdasági érdekét megfontolva ez utóbbi megoldást választotta, amelyhez a felhívott jogszabályok szerint joga volt. Erre tekintettel az elsőfokú bíróság a kifogást a Csftv. 5 I. §-ának (3) bekezdése alapján elutasította.

A végzés ellen benyújtott fellebbezésében a kifogásoló az elsőfokú bíróság végzésének hatályon kívül helyezését kérte. A fellebbezés indoka szerint a felszámolási eljárás lényege, hogy a fizetésképtelen adós megszüntetése során a hitelezők kielégítést nyerjenek. E cél érdekében kell a felszámolónak minden ésszerű és gazdaságos tevékenységet ellátnia. Ehhez kapta meg a törvényben az azonnali felmondási jogot. A lízingszerződés felmondásával a felszámoló semmiféle előnyt a felszámolási eljárás menetében, vagy a hitelezők javára nem érhet el. A szerződésben kikötött felmondási tilalom nem erőfölénnyel való visszaélés az I. B. Rt. részéről, hanem a szerződés lényegéből fakadó sajátosság. A lízingszerződés ún. pénzügyi lízingszerződés volt, melynek lényege a kölcsönnyújtás, és csak a speciális biztosíték miatt társul hozzá a bérlet néhány eleme. Az ügylet lényeges feltételei a kölcsön szabályait követik. A kölcsönszerződést pedig az adós azt követően, hogy a kölcsön összegét felvette, már nem szüntetheti meg, csak egy módon, mert a szerződésből ezt követően kizárólag kötelezettségei vannak. Ez az egy mód, amivel az adós részéről a kölcsönszerződés megszüntethető: a lejárat előtti visszafizetés. A jelen esetben a felszámoló az azonnali visszafizetést nem ajánlotta fel, ezért - álláspontja szerint - a szerződés típusa és lényeges feltételei miatt a szerződés azonnali felmondásának a felszámolási eljárás során sincs meg a lehetősége.

A fellebbezésre az adós észrevételeket nem terjesztett elő. A fellebbezés alaptalan.

Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg és helyes az abból levont jogi következtetése is az ott felhívott jogszabályok alapján. Az 1991. év IL. törvény rendelkezései szerint nincs jogszabályi akadálya az adott típusú szerződés felszámoló részéről történő felmondásának. A Csftv. 47. §-a olyan rendelkezést nem tartalmaz, amely a lízingszerződés azonnal hatályú felmondását tilalmazná. A lízingszerződéssel a felek között tartós jogviszony jön létre, e tartós jogviszonyt - jogszabályi tilalom hiányában - a felszámoló megszüntetheti, a feleknek a szerződésben foglalt kikötése ellenére is.