BH 2001.6.292 I. Annak elbírálása, hogy a felszámoló valamely hitelezői igényt nyilvántartásba vesz-e, vagy azt elutasítja, a felszámoló kizárólagos jogkörébe tartozik. A felszámoló csak az általa vitatottnak minősített igényeket köteles elbírálás végett a bíróságnak megküldeni [1993. évi LXXXI. tv.-nyel és az 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (a továbbiakban: többször módosított Cstv.) 46. § (6) bek., 51. §].

II. A felszámoló a hitelezői igény nyilvántartásba vételével kapcsolatos intézkedéseit az adott helyzetben általában elvárható gondossággal köteles megtenni. Eljárások megindítására azonban a felszámoló nem kötelezhető [1993. évi LXXXI. tv-nyel és 1997. évi XXVII. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv (a továbbiakban: többször mód. Cstv.) 46. § (6) bek., 51. § (1) és (3) bek., 54. §].

Az adós felszámolását az elsőfokú bíróság az 1998. május 9-én jogerőre emelkedett végzésével rendelte el, ezért a felszámolási eljárás lefolytatására az 1993. évi LXXXI. és az 1997. évi XXVII. törvényekkel módosított 1991. évi IL. törvény (többször módosított Cstv.) alkalmazandó. A bíróság felszámolóként az ÁFI Felszámoló és Vagyonkezelő Rt.-t jelölte ki.

A megindított felszámolási eljárás közzétételére a Cégközlöny 1998. évi 24. számában, 1998. június 11-én került sor.

1998. június 18-i dátummal dr. P. Gy. ügyvéd mint M. S. S., Kossuth Lajos u. 51. szám alatti lakos jogi képviselője levelet intézett a felszámolóhoz, amelyben közölte, hogy 1997. november 1-je óta az adós ügyvezetője M. S., azt megelőzően pedig K. Sz. volt. Levelében állította, hogy ügyfeleinek csak "a közelmúltban, a felszámolási eljárás befejeztével jutott birtokába" az az okirat, amelyre alapozva a felszámolási eljárás megindításra került, nevezetesen az M. K. Bank részére aláírt készfizető kezesi nyilatkozat. Erről M. S. és K. Sz. megállapították, hogy a nyilatkozat aláírása "nem cégszerű", mert azt egyik ügyvezető sem írta alá, K. Sz. aláírása pedig hamisított, az nem tőle származik. E bejelentés alapján dr. P. Gy. azt kérte a felszámolótól, hogy "esetleges igénybejelentések elbírálásánál a bejelentésében foglaltakat mérlegelve utasítsa el a bank ez irányú bejelentését" a felszámoló, illetőleg a felszámolás alapjául szolgáló ok hiányában a felszámolási eljárás megszüntetése érdekében lehetséges lépéseket tegye meg.

A felszámoló 1998. július 15-i dátummal M. S.-t arról tájékoztatta, hogy a dr. P. Gy. ügyvéd útján előterjesztett bejelentését nem áll módjában figyelembe venni. Álláspontja szerint az abban foglaltaknak jogi jelentősége nincs, ezért sem a banki igénybejelentés elutasítására, sem a felszámolási eljárás megszüntetésére nincs mód. Felhívta M. S.-t mint ügyvezetőt, hogy a továbbiakban a "vonatkozó jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően tegyen eleget kötelezettségeinek".

M. S. és K. Sz. 1998. október 22-én kifogást nyújtottak be az elsőfokú bírósághoz, amelyben a bíróságtól azt kérték, hogy az adós felszámolójával szemben "a szükséges intézkedéseket" tegye meg, kötelezze M. S. és K. Sz. bejelentésének kivizsgálására, és ennek alapján "a szükséges hivatalos eljárások megindítására".

Az elsőfokú bíróság a kifogást elutasította. Végzésében hivatkozott arra, hogy a többször módosított Cstv. 51. §-ának (1) bekezdése szerint a felszámoló jogszabálysértő intézkedése vagy mulasztása ellen a sérelmet szenvedő fél 8 napon belül élhet kifogással. Az adós nevében a kifogást a többször módosított Cstv. 8. §-ának (1) bekezdésében meghatározott szervek képviselője nyújthatja be. Az elsőfokú bíróság megállapítása szerint a kifogást előterjesztők kifogásukat a 8 napos határidőn túl nyújtották be, ezért azt az elsőfokú bíróság mint elkésettet elutasította. A kifogás érdemét illetően az elsőfokú bíróság utalt arra, hogy a felszámolónak nincs hatásköre a felszámolási eljárás megszüntetésére, ezért a kifogás e tekintetben eleve alaptalan lenne.

A végzés ellen a kifogás előterjesztői nyújtottak be fellebbezést, melyben az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatását és azt kérték, hogy a Legfelsőbb Bíróság a kifogásukban írt kérelemnek adjon helyt. Állították, hogy a kifogásuk nem késett el, mert a felszámoló az 1998. július 15-i dátumú intézkedését csak 1998 októberében küldte meg a címzettnek. A kézbesítéstől számított 8 napos határidőn belül pedig a kifogásukat benyújtották.

Fellebbezésükben már nem kérték a felszámolót a felszámolási eljárás megszüntetésére kötelezni, elismerve, hogy arra a felszámolónak nincs hatásköre. Azonban hivatkoztak arra, hogy a felszámoló hatáskörébe tartozik, és kötelezettsége is mindent megtenni annak érdekében, hogy "a céggel szemben érvényesített esetlegesen valótlan, alaptalan követelés alapján társaságunk felszámolására ne kerüljön sor. Ezért minimálisan a felszámolónak mint a társaság pillanatnyilag egyedüli törvényes képviselőjének nemcsak módja, hanem kötelessége is lenne a bank ellen az érvénytelenségi per megindítása, különös tekintettel arra is, hogy ezen per a felszámoló mivoltára figyelemmel illetékmentes". Hivatkoztak arra, hogy amennyiben a felszámoló a tőle "minimálisan elvárható", fentiekben megjelölt követelménynek eleget tett volna, úgy "ez esetben egy eredményes perindításnál az általa a bíróság felé eszközölt jelzés alapján" a megyei bíróság a felszámolási eljárás megszüntetésével kapcsolatos intézkedéseket meg tudná tenni. Hivatkoztak továbbá arra, hogy álláspontjuk szerint az a helyzet állt elő, hogy egy olyan hitelező által kezdeményezett felszámolási eljárás indult meg, amelyben a hitelező magát nem regisztráltatta, tehát "ténylegesen jogilag nem létező követelés kielégítése iránt folyik a felszámolási eljárás". Abból a körülményből, hogy a bank - állításuk szerint - nem fizette meg a nyilvántartásbavételi díjat - megítélésük szerint az a következtetés vonható le, hogy a bank tudatában van a kezességvállasra vonatkozó szerződés érvénytelenségének.

A felszámoló a fellebbezésre nem tett észrevételt.