A Fővárosi Törvényszék Pf.630064/2017/4. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 4. §, 78. §, 163. §, 239. §, 253. §, 254. §] Bírók: Horváth Ildikó, Keserű Tamás, Lugosi Erika

Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság

56.Pf.630.064/2017/4.

A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság

a Ügyvédi Iroda, képviseli: által képviselt

Kkt. felperesnek

a Ügyvédi Iroda, ügyintéző: által képviselt

alperes ellen

kártérítés megfizetése iránt indított perében a Budai Központi Kerületi Bíróság 18.P.I.21.520/2016/7. számú, 2016. november 8. napján kelt ítélete ellen a felperes 8. sorszám alatti fellebbezése folytán meghozta a következő

Í T É L E T E T

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 69.850,-(hatvankilencezer-nyolcszázötven) Ft másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I N D O K O L Á S :

A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest kártérítés címén 7.728.000,- Ft tőke, továbbá abból 6.728.000,- Ft résztőke után 2015. március 20. napjától a kifizetés napjáig járó törvényes késedelmi kamata, valamint perköltség megfizetésére. A keresetét akként számszerűsítette, hogy abból 6.728.000,- Ft-ot elsődlegesen a választottbírósági eljárásban a szakértő részére kifizetett költség visszatérítéseként igényelt, másodlagosan szerződésen kívül okozott kár megtérítése címén követelte. A felperes 1.000.000,- Ft-ot üzleti titoksértéssel kapcsolatos sérelemdíj címén követelt az alperestől. Perköltséget igényelt.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását és a felperes perköltségben marasztalását kérte.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 635.000,- Ft perköltséget.

Az ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, amelyben kérte elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a keresetének történő helyt adást. Másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítását kérte. A harmadlagos fellebbezési kérelme az elsőfokú ítélet megváltoztatására és az alperesi perköltség 295.000,- Ft + áfa összegben történő megállapítására irányult. Perköltségigénye volt.

A felperes fellebbezési hivatkozása szerint az elsőfokú bíróság a felperes keresetét az alperes szakértői eljárásának vizsgálata nélkül utasította el. A felperes nézete szerint az elsőfokú bíróság ezzel azt az álláspontot foglalta el, hogy a választottbírósági és bírósági eljárásokban kirendelt szakértő nem visel magánjogi felelősséget a tevékenységéért, még az azért kapott díj erejéig sem. A felperes szerint a szakértők magánjogi immunitásának kimondása a magyar jogrendszert tekintve illogikus és indokolatlan lenne, mivel az igazságszolgáltatás más szereplői nem mentesek a magánjogi felelősség alól.

A felperes kifejtette, hogy a jelen perben nem tett vitássá már elbírált jogot a Zrt-vel szemben. Hangsúlyozta, hogy a jelen per tárgya, hogy az alperes a jogellenes eljárásából fakadó felperesi kár megtérítésére kötelezhető-e. A választottbíróság a felperes alperessel szembeni kártérítési igényét nem vizsgálta, így az alperesi tevékenység jogszerűségére nézve tényeket nem állapított meg. A felperes lényegesnek tartotta, hogy nem azon feltételezés mentén indította a jelen pert, hogy ha az alperes jogszerűen jár el, akkor a felperes teljesen megnyerte volna a pert és így a felperesnek az alperes a választottbírósághoz benyújtott kereseti kérelmében megjelölt összeg elvesztésével kárt okozott. Ehhez képest a felperes arra a feltételezésre építette a keresetét, hogy az alperes szakértői tevékenysége alkalmatlan volt arra, hogy a jogvita eldöntését segítse, ez pedig egy jogellenesség, mely bizonyítható és ennek tényét maga az elsőfokú bíróság is elismerte. A felperes hangsúlyozta, hogy tény, hogy a vagyona az alperes szakértői díjával csökkent, azt ugyanis a felperes megfizette, így a kára bekövetkezett, ezért alaptalan arra hivatkozni, hogy a felperesnek nem volt kára. Utalt arra a felperes, hogy az elsőfokú bíróság által hivatkozott idő előttiség egyébként is fogalmilag kizárt. E körben hivatkozott a BDT 2013.2856. szám alatt közzétett eseti döntésben foglaltakra. Hozzáfűzte a felperes, hogy az időelőttiségre való hivatkozás azért is alaptalan, mert a Kúria a 2016. december 13. napján tartott tárgyaláson hatályában fenntartotta a Fővárosi Törvényszék azon ítéletét, mellyel elutasította a felperesnek a VB/13159. számú választottbírósági eljárás érvénytelenítése iránt benyújtott keresetét.

A felperes érvelése szerint a szakértő két módon kerülhette volna el a károkozást: vagy visszautasítja a megbízást ha nem kívánja a megfelelő gondosságot tanúsítani, illetve kompetenciái nem teszik lehetővé, hogy hiba és hiány nélkül adjon szakvéleményt, vagy ha és miután észlelte, hogy a tevékenysége hibás és hiányos volt, nem terjeszt elő díjigényt. Az alperes mivel nem így járt el, előre láthatta, hogy amennyiben a bíróság az állított munka mennyiséget elfogadhatónak találja, valamelyik felet kötelezni fogja a díjának viselésére. Annak konzekvenciáit pedig, hogy a szakértő megszegte a törvény által rá rótt gondossági kötelmet a jelen perben lehetséges levonni.

A felperes továbbra is fenntartotta azt az álláspontját, hogy a felek megbízták a szakértőt, hogy a jogvitájuk rendezése érdekében segítse a választottbíróságot.