A Fővárosi Ítélőtábla Mf.31121/2021/5. számú határozata munkaviszony megszüntetése (munkaviszony JOGELLENES megszüntetése) tárgyában. [1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 46. § (1) bek.] Bírók: Laczó Adrienn Lilla, Orosz Andrea, Szalai Beatrix

A határozat elvi tartalma:

A munkaviszony jogellenes megszüntetése jogkövetkezményei kérdésében elengedhetetlen a felek olyan tájékoztatása az anyagi pervezetés körében; amennyiben nem világos számukra a bizonyítási kötelezettség, a bizonyítás elmaradásának következménye.

***********

Fővárosi Ítélőtábla

mint másodfokú bíróság

2.Mf.31.121/2021/5.

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a Bakos-Horváth Ügyvédi Iroda (Cím3, ügyintéző: dr. Horváth Tamás Vilmos ügyvéd) által képviselt Felperes1 (Cím1) felperesnek - a Dr. Kiss D. Csaba ügyvéd (Cím5.) által képviselt Alperes neve (Cím2.) alperes ellen munkaviszony jogellenes megszüntetése tárgyában indult perében a Fővárosi Törvényszék 16.M.71.185/2020/8. számú ítéletével szemben az alperes által 11. sorszámon benyújtott fellebbezés folytán meghozta az alábbi

végzést:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét nem fellebbezett részében nem érinti, fellebbezett részében hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja.

A felek másodfokú perköltségét személyenként 20.000 (húszezer) forint + áfa összegben, a fellebbezési illeték összegét 50.300 (ötvenezer háromszáz) forintban állapítja meg.

A végzés ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

Az elsőfokú bíróság ítélete és az általa megállapított tényállás

[1] A Fővárosi Törvényszék a 2021. január 25. napján hozott 16.M.71.185/2020/8. számú ítéletével a munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményeként, elmaradt jövedelem címén járó kártérítésként 628.705 forint és a késedelmi kamat megfizetésére kötelezte az alperest, ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

[2] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2019. július 1-jétől fizikai alkalmazottként állt munkaviszonyban az alperessel, a felek írásbeli munkaszerződést nem kötöttek. 2020. július 10. napján az alperes indokolás nélkül, szóban, azonnali hatállyal megszüntette a felperes munkaviszonyát, amelyet Munkatárs1 közölt a felperessel. A munkáltatói jogkör gyakorlója az alperes ügyvezetője Ügyvezető1 volt. A felperes nem vette át az elmaradt munkabérét és a kilépő papírjait, amelyeket az alperes postai úton kézbesített a részére.

[3] Az elsőfokú bíróság a Munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 64.§ és 66. §-a alapján vizsgálta a munkáltatói intézkedés jogszerűségét. Nem vitatott tényként állapította meg, hogy az alperes szóban szüntette meg a munkaviszonyt és írásba foglalt felmondás nem készült. Ezzel kapcsolatosan kifejtette, hogy a munkaviszony megszüntetése, hasonlóan a munkaszerződés létesítéséhez, csak írásban érvényes, a kötelező alakiság mellőzése a felmondás jogellenességét eredményezi. Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság további körülmények értékelését nem találta szükségesnek, jogkérdésnek tekintette az ügy elbírálását és a felmondási indokokra nem folytatott le bizonyítást.

[4] A szóbeli felmondás jogellenességére tekintettel az elsőfokú bíróság alkalmazhatónak találta a munkáltatói jogellenes felmondáshoz kapcsolódó jogkövetkezményeket. Megállapította, hogy a felperes a kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget, mert a kilépő papírjainak az átvételét követően nem igényelt álláskeresési járadékot. Erre tekintettel a megszerezhető álláskeresési járadék összegével csökkentett, másodlagos kereseti kérelmet találta alaposnak, az ezt meghaladó keresetet elutasította. Az elsőfokú bíróság a munkaviszony munkáltató általi jogellenes megszüntetése jogkövetkezményeinek egyes kérdéseiről szóló 3/2014. (III. 31.) KMK véleménnyel, továbbá a munkaviszony jogellenes megszüntetése jogkövetkezményei egyes kérdéseiről szóló 6/2016. (XI. 28.) KMK véleménnyel kapcsolatos alperesi értelmezést tévesnek találta. Az alperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy a kár összegét a felperesnek kellett bizonyítania és e körben bizonyítást kellett felajánlania. Mindezekre tekintettel a felek által egyezően előadott bruttó 161.000 forint havi távolléti díj alapján találta megállapíthatónak a felperest elmaradt jövedelem címén ért kár összegét. A felperes által közölt számításokat az alperes nem vitatta, ezért az elsőfokú bíróság a másodlagos kereseti kérelem szerinti összeget tekintette irányadónak.

Az alperes fellebbezése

[5] Az alperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a keresetet elutasító érdemi döntés meghozatalát kérte. Érvelése szerint az elsőfokú bíróság az Mt. 82. § (1) és (2) bekezdése megsértésével a hivatkozott KMK vélemények téves értelmezésével megalapozatlan döntést hozott. Kifejtette továbbá, hogy a bíróság a Pp. 2. § (2) bekezdése alapján kötve van a felek által előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz, vagyis kizárólag ezek keretei között hozhat határozatot. A felperes a tárgyaláson módosította a keresetét és 7 havi távolléti díjnak megfelelő elmaradt jövedelem címén járó kárigényt terjesztett elő, azonban a kára összegét nem bizonyította. Az elsőfokú bíróság a bizonyítás szabályai és a KMK véleményben foglaltak ellenére nem találta szükségesnek bizonyítás lefolytatását és az ezzel ellentétes alperesi állásponttal nem értett egyet.

[6] A Kúria az elsőfokú bíróság álláspontjával ellentétesen foglalt állást, mert a KMK véleményekből az következik, hogy a munkavállalónak kell bizonyítania a jogellenes jogviszony megszüntetéssel összefüggésben őt ért kár összegét. A 3/2014. (III. 21.) KMK vélemény 3. pontja az Mt. 169. § (1), (2) bekezdése szerinti kártérítési szabályokra utalva azt tartalmazza, hogy a munkavállalót terheli a bizonyítás a kár egyes elemei és az összegszerűség körében. A munkaviszony munkáltató általi jogellenes megszüntetésével okozati összefüggésben keletkezett kár valamennyi elemét, tehát a munkavállalónak kell bizonyítania.

[7] A kárenyhítés körében is téves jogi álláspontot fejtett ki az elsőfokú bíróság, mivel a felperesnek kell bizonyítani azt az összeget, amelyet elvárhatóan megkereshetett volna. A ténylegesen elmaradt jövedelem csak bizonyítottság esetén állapítható meg, azonban erre a konkrét perben nem került sor. A felperes a bíróság jogszerűtlen eljárása következtében mentesült a bizonyítási kötelezettsége alól, kifejezetten el is zárkózott a bizonyítástól, amelyet az elsőfokú bíróság elfogadott. Ennek következtében a felperes a követelését nem bizonyította.