A Győri Törvényszék Pf.20425/2013/3. számú határozata végrendelet érvényességének megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 623. §, 626. §, 636. §] Bírók: Bertha Andrea, Mosonyi Eleonóra, Stániczné dr. Imre Csilla

Kapcsolódó határozatok:

Győri Járásbíróság P.20054/2013/7., *Győri Törvényszék Pf.20425/2013/3.*, Kúria Pfv.20004/2014/4. (BH 2015.3.66)

***********

Győri Törvényszék

2.Pf.20.425/2013/3.szám

A Győri Törvényszék dr. Kaszap Gyula ügyvéd (...) által képviselt felperesnek (...) Szilvágyi Ügyvédi Iroda (képviseletében: dr. Szilvágyi Attila ügyvéd, ...) által képviselt I.rendű alperes (...) és II.rendű alperesek (...) ellen végrendelet érvényességének megállapítása iránt a Győri Járásbíróság előtt folyamatba tett perében Győrött, 2013. évi május hó 3. napján P.20.054/2013/7. sorszám alatt hozott ítélet ellen I-II.r. alperesek részéről 8. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:

A törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, a keresetet elutasítja.

A feljegyzett 419.800 (négyszáztizenkilencezer-nyolcszáz) Ft kereseti illetéket az állam viseli.

Kötelezi felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg I-II.r. alpereseknek fejenként 379.850 (háromszázhetvenkilencezer-nyolcszázötven) Ft első- és másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

Indokolás:

A járásbíróság ítéletével megállapította, hogy néhai személy szül. leánykori név örökhagyó Győrött, 2008. január 14. napján kelt írásbeli magánvégrendelete érvényesen létrejött végrendelet. Kötelezte alpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg az államnak 419.750 Ft le nem rótt eljárási illetéket, továbbá 15 napon belül felperes részére 30.000 Ft perköltséget.

Az ítélet a keresettel érintett magánvégrendelet érvényességét a Ptk. 629. § (1) bekezdésére, 636. § (1)-(2) bekezdéseire, 637. § (2) bekezdésére és a PK 85. számú állásfoglalás a)-b) pontjára utalással az alábbi jogi okfejtés szerint indokolta: A bíróságnak elsősorban azt kellett vizsgálnia, hogy az örökhagyó "végrendelet" megnevezésű okirata tartalmaz-e halál esetére szóló olyan nyilatkozatot, amelyből a végrendeleti minőség kitűnik, illetőleg ha tartalmaz ilyet, akkor az tekinthető-e olyan örökös nevezésnek, ami alapján felperes örökösi minősége megállapítható, figyelemmel arra, hogy a jogvitában a vita az örökös megnevezés léte vagy nem léte, illetve mikéntje körül alakult ki.

A bírói gyakorlat az örökös nevezéssel kapcsolatban egyrészt megfogalmazza, hogy az örökös személyét az örökhagyónak magának kell kijelölnie, másrészt, hogy egyértelmű utalással, kétséget kizáró módon azonosíthatóan kell meghatároznia az örökhagyónak - akár az örökhagyó akaratának vizsgálatával is. Az alperesi hivatkozás szerint az okiratban az örökhagyó nem jelöl ki örököst, hiszen csak annyit határoz meg, hogy vagyonát jótékony célra kell fordítani és ennek csak intézésével bízza meg a felperesi alapítványt vezetőjét. Az okirat valóban tartalmaz ilyen kitételt, de ezen felül más kitételeket is, melyeket nem lehetett figyelmen kívül hagyni a per eldöntése során. A perbeli végrendelet vonatkozásában az örökhagyó akaratát a benne foglalt rendelkezések egybevetésével, azok együttes értelmezésével lehetett csak felderíteni.

A végrendeletet mindig az akarati elv szem előtt tartásával, a "favor testamati" elvének érvényre juttatásával kell értelmezni úgy, hogy az örökhagyó akarata a lehetőség határai között a legmesszebbmenően érvényre jusson. A végrendelet összes intézkedésének és egész tartalmának összefüggéseiben történő feltárása alapján kell a végrendelkező valódi akaratát felderíteni. Kiolvasható az okiratból, hogy a felperesi alapítvány mindenkori vezetője az örökhagyó vagyonával a halála után saját belátása szerit és teljes mértékben rendelkezhet és konkrét kikötést e körben nem határoz meg az örökhagyó. A rendelkezései jogosultság a tulajdonjog legerősebb részjogosultsága, és mindez arra utal, hogy az örökhagyó a vagyona feletti tulajdonosi rendelkezést, azaz az örökösi minőséget kívánta kifejezésre juttatni. Az alapítvány célja alapvetően, hogy a rászoruló idős emberek számára lakást és ellátást biztosítson, illetve ehhez hozzájáruljon, és e rendeltetésének nem elhanyagolandó szerepe van az örökhagyói akarat feltérképezésekor, különös tekintettel a jótékony cél említésével összefüggésben. Lényeges szempont továbbá, hogy több helyen is megemlíti az örökhagyó a törvényes örökösöket, mint akiket nem kíván juttatásban részesíteni, többek között, amikor azt írja, hogy még élő unokatestvérei nem szolgálnak és nem szorulnak rá anyagi segítségre. Az örökhagyó valós szándékára utaló egyéb körülmények körében a bíróság utalt arra, hogy az örökhagyó a lakását már életében elajándékozta felperesnek, illetve az egyik pannonhalmi földterülete eladásából befolyó vételárat is az alapítványnak adta. Önmagában ez a körülmény nem, de a kifejtettekkel egybevetve mégis alkalmas arra, hogy az örökhagyó valódi szándékára következtetni lehessen, így az akarati elv érvényesítésével a bíróság megállapíthatónak látta, hogy az örökhagyó akarata a felperes öröklésére irányult, ekként megállapította a perbeli végrendelet érvényes létrejöttét, mely olyan örökös elnevezést tartalmaz, mely alapján a felperes örökösi minősége megállapítható volt.

Az ítélet ellen I-II.r. alperesek éltek fellebbezéssel, kérve az ítélet hatályon kívül helyezését, illetve megváltoztatását azzal, hogy a végrendelet érvénytelen.