BH 2005.5.178 I. A kapcsolattartás akadályozása csak akkor indokolja a gyermekelhelyezés megváltoztatását, ha a megváltoztatás - az egyéb körülményeket is értékelve - a gyermek érdekében áll [Csjt. 72/A. § (2) bek.].

II. A felülvizsgálati eljárásban nem vehető figyelembe olyan felülvizsgálati ellenkérelem, amely a perben korábban elő nem terjesztett nyilatkozatot tartalmaz [Pp. 275. § (1) és (2) bek.].

A peres felek 1990. május 9-én kötöttek házasságot, melyből 1991. február 23-án M., 1994. január 12-én E. nevű gyermekeik születtek. A bíróság a házasságot az 1998. május 25-én kelt, első fokon jogerőre emelkedett ítéletével a felek egyező akaratnyilvánítása alapján felbontotta.

A bontóperben a felek 1998. május 25-én előzetes egyeztetések és egy 1997. október 17-én kötött írásbeli megállapodás alapján egyezséget kötöttek, mely szerint mindkét gyermek a felperesi anyánál került elhelyezésre, az alperes tartásdíj fizetését vállalta és a felek szabályozták a kapcsolattartást. Ez utóbbi kérdésben az egyezség tartalmazza, hogy a folyamatos kapcsolattartás keretei közt az alperes minden hónap páros hétvégéjén szombat 10 órától vasárnap 18 óráig jogosult a gyermekeket a gondozás helyéről elvinni, és oda köteles őket visszavinni, a bármely okból elmaradt kapcsolattartást a következő hét végén ugyanolyan terjedelemben pótolni kell. Az időszakos kapcsolattartás körében az alperes jogosult húsvét, karácsony és pünkösd másnapján 10 órától 16 óráig elvinni a gyermekeket, továbbá minden évben július 15. napjától 30. napjáig magánál tartani. A bíróság az egyezséget végzésével jóváhagyta.

A kapcsolattartás gyakorlása során a problémák az egyezségkötést követően jelentkeztek, elsősorban az időszakos kapcsolattartásokkal összefüggően. 1998-ban M. betegsége miatt az alperes augusztus 2. napjától vihette el a gyermekeket, 1999-ben az augusztus hónap jelentős részét tölthette velük, ami a korábbi, folyamatos kapcsolattartás pótlását is magában foglalta. 2000 márciusától E. láthatása a gyermek határozott elzárkózása miatt elmaradt, és M. kapcsolattartása is több esetben az egyezségben foglaltakból eltérően valósult meg, illetve megfelelő együttműködés hiányában elmaradt.

A felperes pontosított keresetében elsődlegesen az alperes kapcsolattartási jogának megvonását, másodlagosan annak korlátozását kérte úgy, hogy az alperest havi egy alkalommal, vagy minden páratlan hétvégén csak egy napig illesse kapcsolattartás, míg az éves, nyári kapcsolattartás egy hétre korlátozódjon. Álláspontja szerint az alperes a láthatások merev betartásával és az átadáskor a gyermekek előtt tanúsított ellenséges magatartásával a gyermekeket felzaklatta, őket az anya ellen hangolta, amivel az érdeksérelmüket is megvalósította.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult, viszontkeresetében a gyermekelhelyezés megváltoztatását és a gyermekek nála történő elhelyezését kérte. Azzal érvelt, hogy a kapcsolattartás korlátozásával a felperes azt bizonyította, hogy a gyermekeket az apa ellen neveli, ezáltal nevelési alkalmassága nem megfelelő.

Az eljárás során igen jelentős mennyiségű iratanyag keletkezett, mely azonban nagyrészt a felek egymást vádoló beadványait tartalmazza. A bíróság tanúként a felek közeli hozzátartozóit, továbbá a felek magánéletétől távol álló személyeket hallgatott meg, ez utóbbiak csak egy-egy kiragadott eseményre tettek vallomást. A bizonyítás adatai szerint nem kétséges az, hogy a felek mindegyike alkalmas a gyermekek nevelésére, és képes biztosítani részükre a megfelelő objektív körülményeket is.

Az ügyben első ízben 2000. január 10-én L.-né P. Á. igazságügyi pszichológus szakértő terjesztett elő szakvéleményt, melyet a 2000. június 21-ei tárgyaláson szóban egészített ki. A vélemény szerint a szülők mindketten mélyen kötődnek gyermekeikhez, a gyermekek is ragaszkodnak szüleikhez, de aktuálisan az anyához való érzelmi kötődésük erősebb. Mindkét fél oldaláról igen erős indulatok "dolgoznak", így indirekt módon viselkedésük olyan, hogy az a gyermekekben a másik szülővel kapcsolatos feszültségeket indukál. M. különböző szülői elvárásoknak igyekszik megfelelni, ami nála fokozott szorongást idéz elő. A két gyermek egymáshoz kötődik, esetleges elválasztásuk pszichológiai szempontból kedvezőtlen hatással lenne rájuk.

Az ezt követően kirendelt Sz. J. szakértő csak E.-t vizsgálta, és megállapította, hogy a kislány az apától érzelmileg eltávolodott, őt elutasítja, ami a körülmények hatására alakult ki. Az anya direkt ráhatását a szakértő nem észlelte, de megállapította, hogy ez a helyzet nem a gyermek-apa közti kapcsolattartás korlátozását teszi szükségessé, hanem a kislány egészséges személyiségfejlődése érdekében éppen az érzelmi kapcsolat erősítése, ennek érdekében pedig a kapcsolattartás fenntartása a megfelelő eszköz.

A sorozatosan megismételt gyámhatósági eljárások irataiból megállapítható, hogy a felperes a kapcsolattartás elmaradását és annak okát általában jogi képviselője útján közölte az alperessel, aki erre a gyámhatóságnál tett bejelentésekkel reagált, majd az egyeztetések a gyámhatóság előtt történtek, mert a felek egymás között a konfliktusok feloldására képtelenek voltak. 1999. augusztus 2-án a gyámhatóság írásban figyelmeztette a felperest kötelezettségei teljesítésére, majd 2000. augusztus 25-én E. elmaradt kapcsolattartásai miatt a felperest 5000 forint pénzbírsággal sújtotta, mely határozat másodfokon jogerős lett.

A fenti bizonyítékok egybevetésével az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes keresetét és az alperes viszontkeresetét elutasította. Indokolása szerint a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelemi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet (továbbiakban: Gyer.) 31. §-ának (2) bekezdése értelmében a gyámhivatal, illetve a bíróság a már megállapított kapcsolattartási jogot a gyermek érdekében - kérelemre - korlátozza, ha a jogosított jogával a gyermek vagy a gyermeket nevelő személy sérelmére visszaél. A peres adatok alapján az alperesnek felróható ilyen magatartást nem látott bizonyítottnak, ezért a felperes keresetét elutasította.

A gyermekelhelyezés megváltoztatása tárgyában a Csjt. 72/A. §-a (2) bekezdésének alkalmazásával a rendelkezésre álló adatok alapján azt állapította meg, hogy a gyermekek fejlődése a jelenlegi körülményeik között biztosított, ennek ellenkezőjét az alperes nem bizonyította. Nem nyert bizonyítást az az alperesi állítás sem, hogy a felperes a gyermekeket ellene neveli és a kapcsolattartás végrehajtását szándékosan akadályozza. Rámutatott, hogy az alperesnél történő elhelyezés ellen szól az is, hogy a gyermekek közül E. az apával 2000 márciusától kapcsolatot nem tart, vele nem találkozott.

Az elsőfokú ítélet ellen mindkét fél fellebbezett.

A másodfokú bíróság a szakértői véleményekre tett észrevételekre tekintettel a bizonyítást U. B. igazságügyi pszichológus szakértő véleményének beszerzésével kiegészítette. A 2002. április 15-én a szülőkön és a gyermekeken is elvégzett vizsgálat eredményeként a szakértő megállapította, hogy a gyermekek testi-lelki fejlettségi szintje megfelelő, M. viszont a feszültséget nehezen tűri és lelkiismereti problémaként éli meg, hogy szülei között választásra kényszerül. Az elsőfokú eljárásban mindkét gyermek kötődése - anyai dominanciával - erős volt mindkét szülőhöz. E.-nél ez megváltozott, kizárólagossággal az anya javára. M. kötődik az apjához is, de ezt feltételekhez köti, a háttérben az anyai elvárásnak megfelelni akarás állhat. M. az apját szereti, az ellene felsorolt verbális vádjai a közös vizsgálat alatt megdőltek, metakommunikációjával pedig jelezte, hogy lelkiismereti konfliktusként éli meg az apja elleni "támadását". A gyermekek kötődése egymáshoz erős, szétválasztásuk pszichológiai szempontból helytelen és indokolatlan lenne. Jelenlegi családjukban és iskolájukban "gyökeret eresztettek", a szülők közötti választás konfliktushelyzetét kivéve kiegyensúlyozottan élnek. Anyjukhoz, annak élettársához erősen kötődnek, fentiekkel együtt biztonságigényüket ez a helyzet kielégíti. Elhelyezésük megváltoztatása indokolatlan stresszhelyzetet teremtene számukra, a gyermekek normális személyiségfejlődése szempontjából viszont kiemelt jelentősége van annak, hogy válás esetén is lehetőségük legyen a tőlük különélő szülővel való kapcsolattartásra.