A Szolnoki Törvényszék Pf.21454/2017/6. számú határozata tartásdíj megszüntetése (GYERMEKTARTÁSDÍJ megszüntetése) tárgyában. Bírók: Nánásiné dr. Szabó Róza, Rimaszombati Éva, Válik Edina

Szolnoki Törvényszék

1.Pf.21.454/2017/6. szám

A Szolnoki Törvényszék, mint másodfokú bíróság, a dr. Pecsenye Erzsébet ügyvéd (felperesi jogi képviselő címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a Csősziné dr. Fellegi Katalin ügyvéd (alperesi jogi képviselő címe) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen - gyermektartásdíj megszüntetése iránt indított perében a Szolnoki Járásbíróság 4.P.21.685/2016/27. sorszámú ítélete ellen a felperes 29., 30. sorszám alatt benyújtott fellebbezése folytán meghozta a következő

í t é l e t e t:

A törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, és a felperesnek a Kecskeméti Városi Bíróság 13.P.20.966/2011/8. számú egyezséget jóváhagyó végzése alapján az 1994. július 13. napján született nevű utónevű gyermek után megállapított havi 50.000.- /Ötvenezer/ Ft gyermektartásdíj fizetési kötelezettségét 2016. július 1. napjától kezdve megszünteti.

Mentesíti a felperest a 70.000.- /Hetvenezer/ Ft elsőfokú perköltség megfizetése és a 36.000.- /Harminchatezer/ Ft le nem rótt elsőfokú illeték viselése alól.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 70.000.- /Hetvenezer/ Ft elsőfokú perköltséget.

Kötelezi az alperest, hogy az államnak erre irányuló felhívásra térítsen meg 36.000.- /Harminchatezer/ Ft elsőfokú illetéket.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 25.000.- /Huszonötezer/ Ft másodfokú perköltséget.

Kötelezi az alperest, hogy az államnak felhívásra térítsenek meg 48.000.- /Negyvennyolcezer/ Ft másodfokú eljárási illetéket.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

A Szolnoki Járásbíróság 4.P.21.685/2016/27. számú ítéletében a felperes keresetét elutasította, és kötelezte arra, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperes részére 70.000.- Ft összegű perköltséget, továbbá az állam javára külön felhívásra 36.000.- Ft le nem rótt eljárási illetéket.

Ítéletében megállapította, hogy a peres felek 1994. január 29. napján kötöttek házasságot, amelyet a Kecskeméti Városi Bíróság 13.P.20.966/2011/8. sorszámú ítéletében, egyező akaratnyilvánítás alapján bontott fel, 2011. július 8. napján.

A peres felek a bontóperi eljárás során egyezséget kötöttek egymással, amelyben megállapodtak abban, hogy a házasságból 1994. július 13. napján született nevű utónevű gyermekük az édesanyjánál kerül elhelyezésre, egyidejűleg a felperes kötelezettséget vállalt arra, hogy a 2011. január 1. napjától kezdődően havonta és előre a hónap 15. napjáig megfizet az édesanyja részére a gyermek keresőképességének eléréséig 50.000.- Ft határozott összegű gyermektartásdíjat.

A peres felek a felperesi édesapa és a gyermek közötti kapcsolattartás körében abban állapodtak meg, hogy az korlátlan, de megegyezés hiányában jogosult a felperes minden hónap második hétvégén szombat 9 órától, vasárnap 18 óráig a kapcsolattartásra, megilleti őszi, téli, tavaszi szünet fele, megegyezés hiányában ennek második fele, kezdőnap 9 órától a zárónap 18 óráig, nyári szünetből 30 napra jogosult, megegyezés hiányában ez július 1-től július 15. napjáig, augusztus 1. napja és 15. napja közötti időszakra esik a kezdőnap 9 órájától, az utolsó nap 18 óráig. Megilleti továbbá a kettős ünnepek második napján a kapcsolattartás joga 9 órától 18 óráig.

Ítéletében megállapította, hogy a bontóper idején a peres felek gyermeke 17 éves volt, aki a város 1i gimnázium 1 11. évfolyamát fejezte be, és a bontóperi eljárást követően is reménykedett abban, hogy a felek között a kapcsolat helyreáll.

Rögzítette, hogy nevű a gimnázium utolsó két évében angol és francia nyelvvizsgára készült, illetőleg orvosi egyetemre kívánt felvételizni, ennek érdekében különórákon vett részt a szabad ideje terhére.

A felperes és a gyermek közötti kapcsolattartás 2012. év húsvétjáig ugyan nem az egyezségben foglalt tartalommal, de folyamatosan megvalósult oly módon, hogy a gyermek rendszeresen töltött időt a felperes otthonában, település 1on. A kapcsolattartás során a gyermek az édesapjától fokozaton elhidegült. A gyermek megnövekedett tanulmányaira tekintettel a nyári kapcsolattartás a 11. és 12. évfolyam között már nem valósult meg. Ekkor a gyermek ország 1i tanulmányúton vett részt, amely tartózkodása alatt pánikbeteg lett, amely miatt az utat meg kellett szakítania, 10 nappal korábban hazatért arról.

A 2012. év húsvétján a felperesi családnál tartott ebéden a felperes a gyermek pályaválasztással kapcsolatos véleményét fejtette ki, mely szerint az nem megfelelő a gyermek számára, ez sértette a gyermeket, így arról idő előtt eltávozott. Ezt követően a ballagására meghívót csak az édesapja telefonhívását követően adta át részére oly módon, hogy a lakóhelye alatt elhelyezkedő, a felperes tulajdonában álló üzlethelyiségbe adta be.

A ballagáson a gyermek az édesapja azon nyilatkozatára, hogy majd keresi, úgy reagált, hogy majd ő hívja, ezt követően azonban a gyermek az édesapját telefonon nem kereste. A ballagás után egy névnapi üdvözleten túlmenően a felperes sem kereste a gyermekét. A gyermek a sikeres egyetemi felvételijéről édesapját nem értesítette, és a felperes sem értesítette a gyermekét élete fontosabb eseményeiről, mind házasságkötése, gyermeke születése és édesanyjának haláláról sem. A felperes és a gyermek egymást semmilyen formában nem kereste, nem köszöntötték egymást sem névnap, sem születésnap, sem karácsony alkalmából.

A felperes kereseti kérelmében kérte, hogy a bíróság a Kecskeméti Városi Bíróság 13.P.20.966/2011/8. szám alatti végzésével jóváhagyott egyezségben megállapított tartásdíj fizetési kötelezettségét szüntesse meg arra tekintettel, hogy a gyermek a tartásdíjra érdemtelenné vált. Álláspontja szerint megállapítható, hogy a gyermek nagykorúságának elérését követően különösebb indok nélkül az édesapjával a kapcsolatot megszakította, semmilyen formában őt nem kereste. Arra hivatkozott, hogy a kapcsolat megszakadása az alperesnek felróható, tekintettel arra, hogy a kapcsolattartások idején a gyermeket telefonon hívta, aki azt követően a kapcsolattartásról idő előtt eltávozott.

Az alperes a kereseti kérelem elutasítását, és a felperes perköltségben történő marasztalását kérte. Álláspontja szerint a perben érintett már nagykorú gyermek és a felperes közötti kapcsolattartás megromlása nem a gyermeknek felróható okból következett be, hanem arra figyelemmel, hogy a kapcsolattartások során a gyermeket több esetben sérelem érte, ennek következtében az édesapjától fokozatosan elhidegült, édesapja iránt félelmet érzett. Tagadta, hogy az alperes a kapcsolattartás akadályozására törekedett volna.

Az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeképpen azt állapította meg, hogy a gyermek a kapcsolattartások alatt fokozatosan igényelte volna édesapja jelenlétét, ez azonban csak részben valósult meg. A gyermeket a kapcsolattartások ideje alatt az édesapja részéről sérelmek érték, nehezményezte összehasonlítását az édesanyjával, sérelmezte, hogy féltestvérével, féltestvér 1vel szemben háttérbe szorult, és azt, hogy az édesapja a szalagavató főpróbáján nem jelent meg.