BH 2010.8.209 A sikkasztást sajátjaként rendelkezéssel valósítja meg a felszámoló biztos, aki a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet vagyonából pénzkölcsönt nyújt [Btk. 317. § (1) bek. II. ford.].

Pertörténet:

Miskolci Járásbíróság B.1815/2007/10., Miskolci Törvényszék Bf.1762/2007/7., Kúria Bfv.763/2008/6. (*BH 2010.8.209*)

***********

Az elsőfokú bíróság a 2007. október hó 30. napján kihirdetett ítéletéve a terheltet bűnösnek mondta ki jelentős értékre, folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntettében. Ezért őt végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett 1 év 2 hónap börtönre, mellékbüntetésül a felszámolói foglalkozás gyakorlásától 5 év eltiltásra ítélte.

A megállapított tényállás szerint a terhelt a T. Kft. felszámolóbiztosa, büntetlen előéletű.

A T. Kft. felszámolását a bíróság 2003. április hó 7-ei kezdő időponttal rendelte el. Felszámolóként a K. Kft.-t jelölte ki, a felszámolóbiztos a terhelt volt.

A T. Kft. ügyvezetője és a terhelt 2003. május hó 8-án megállapodást kötöttek, amely szerint a felszámolás alatt álló kft. az U. Kft.-vel kötött korábbi alvállalkozói szerződés alapján tevékenységét a felszámolóbiztos hozzájárulásával tovább folytatja a vállalkozás működőképességének a helyreállítása érdekében. E megállapodás alapján a T. Kft. a gazdasági tevékenységét tovább folytatta, és az elvégzett munka alapján az U. Kft. 2003. év folyamán - március hónaptól december 11-éig - több részletben, összesen 13,3 millió forintot fizetett ki a T. részére.

Ezt követően a terhelt 2004. április hó 7. napján kölcsönszerződést kötött a Cs. Rt.-vel. A szerződés alapján a T. Kft. kölcsönad a Cs. Rt. részére 10 millió forintot átmeneti finanszírozási problémáinak a megoldására. A kölcsön 2004. április 7-től állt rendelkezésre, annak lejárata 2005. december 31. A kikötött kamat a kölcsönadó számlavezető bankjának mindenkori folyószámla kamata. A kölcsön fedezete a kölcsönvevő teljes árbevétele a lejárat alkalmával.

A kölcsönszerződést mind a kölcsönadó, mind a kölcsönvevő részéről a terhelt írta alá, aki egyben a Cs. Rt. felszámolóbiztosa is volt.

2005. március hó 15. napján a terhelt újabb kölcsönszerződést kötött. Aszerint a T. Kft. 3 millió forint összegű kölcsönt nyújtott a D. Rt. részére. A kölcsön 2005. április hó 15-étől áll rendelkezésre, annak lejárata 2005. december 31. A kamat a kölcsönadó számlavezető bankjának mindenkori folyószámla kamata. A kölcsön fedezete a kölcsönvevő teljes árbevétele a lejárat alkalmával.

E szerződést kölcsönadóként a terhelt, míg kölcsönvevőként a D. Rt. részéről B. I.-né írta alá. A D. Rt. képviseletre jogosult vezérigazgatója a terhelt volt.

A bíróság a 2005. december hó 18. napján kelt végzésével a T. Kft. felszámolási eljárását befejezettnek nyilvánította és elrendelte a gazdálkodó szervezet jogutód nélküli megszüntetését, valamint a cégjegyzékből való törlését.

E nem jogerős végzés szerint a felszámolt kft. vagyonából valamennyi hitelező kielégítést nyert, továbbá a tulajdonosok is részesedtek a záró pénzkészletből.

A jogi indokolás körében kifejtette az elsőfokú bíróság, hogy a terhelt a felszámolói kötelezettségét kizárólag a két kölcsön nyújtása során szegte meg. Egyebekben felszámolói tevékenységét a Csődtörvényben foglaltaknak megfelelően folytatta. Arra a tényre is figyelemmel, hogy a hitelezők kielégítése sem egészben, sem részben nem hiúsult meg, nem valósította meg a Btk. 290. §-a (1) bekezdésének d) pontjába ütköző és aszerint büntetendő csődbűntettet.

A terhelt anélkül, hogy erre akár a felszámolás alatt álló cég volt vezetője, tulajdonostársa, vagy a törvény feljogosította volna, a felszámolási eljárás alatt a kezelésében lévő cég pénzeszközeivel a sajátjaként rendelkezett, amikor a saját érdekeltségi körébe tartozó cégeinek abból 13 millió forintot kölcsönadott.

Az elsőfokú bíróság e tényállás alapján a terhelt cselekményét a Btk. 317. §-ának (1) bekezdésében meghatározott, az (5) bekezdésének a) pontja szerint minősülő és büntetendő jelentős értékre folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntettének minősítette.

A másodfokon eljárt bíróság a 2008. március hó 20. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta. A folytatólagosság mellőzésével a sikkasztás bűntettét 2 rendbelinek minősítette [Btk. 317. § (1) bek., (5) bek. a) pont]. A mellékbüntetés tartamát 2 évre mérsékelte és rögzítette, hogy a kiszabott főbüntetés halmazati büntetés. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A másodfokú bíróság szerint miután a két kölcsönnyújtás között csaknem egy év telt el, a két cselekmény nem foglalható a folytatólagosság egységébe, ezért a terhelt terhére megállapított sikkasztás bűntettét 2 rendbelinek minősítette, rámutatva arra, hogy e két cselekmény miatt kiszabott büntetés halmazati büntetés.

A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt nyújtott be védője útján felülvizsgálati indítványt a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján arra hivatkozással, hogy bűnösségének a kimondására a büntető anyagi jog szabályainak a megsértése miatt került sor.

A védő a felülvizsgálati indítványában rámutatott arra, hogy a terhelt, mint felszámoló, a felszámolás alatt álló gazdasági társaság vagyonával a Cstv. rendelkezései alapján szabadon rendelkezhetett. A Cstv. vagy más jogszabály sem tiltja azt, hogy a felszámoló a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet vagyonát vagy annak részét kölcsönadja. Azt a követelményt támasztja a felszámolóval szemben, hogy mint vagyonkezelőnek, az ésszerű gazdálkodás szabályai szerint kell eljárnia.

A terhelt a két kölcsön nyújtásával a jogszabály rendelkezéseit, a vagyonkezelő kötelezettségét nem szegte meg, és a hitelezők kielégítését nem veszélyeztette. A felszámolási eljárás eredményeként a hitelezők a törvényben meghatározott módon teljes körűen kielégítést nyertek.

A védő mindezek alapján azt indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a megtámadott határozatokat változtassa meg és a terheltet a terhére megállapított 2 rb. jelentős értékre elkövetett sikkasztás bűntette miatt emelt vád alól bűncselekmény hiányában mentse fel.

A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta.

A terhelt, mint felszámoló a felszámolás alatt álló gazdasági társaság vagyonával a sajátjaként rendelkezett, amikor a felszámolás alatt lévő kft.-hez befolyt 13,3 millió forintból a tényállásban írtak szerint két alkalommal más gazdasági társaságnak kölcsönt folyósított.

A Legfőbb Ügyészség ezért azt indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványnak ne adjon helyt, és a megtámadott határozatokat a hatályában tartsa fenn.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványt - a Legfőbb Ügyészség nyilatkozatával egyezően alaptalannak találta.

A Btk. 317. §-ának (1) bekezdése szerint sikkasztást követ el, aki a rábízott idegen dolgot jogtalanul eltulajdonítja, vagy azzal sajátjaként rendelkezik.