BH+ 2005.12.541 A fegyveresen elkövetett rablás kísérletét tényállásszerű fenyegetéssel követi el a terhelt, aki (nem valódi) pisztolyát maga elé tartva pénzt követel az iroda alkalmazottaitól, akik azonban nem engedelmeskednek a felszólításnak, s ezért a terhelt a helyszínről elmenekül [Btk. 321. § (3) bek. a) pont, 16. §]

A városi bíróság a 2003. november 25-én kihirdetett ítéletével Sz. F. terheltet fegyveresen elkövetett rablás bűntettének kísérlete miatt 2 évi - végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre ítélte, egyben a lefoglalt játékpisztolyt elkobozta, s a terheltet kötelezte a bűnügyi költség megfizetésére is.

A tényállás a következőket tartalmazta:

A terhelt a cselekmény elkövetésekor szenzitív psychopathiában szenvedett, amely azonban nem érte el a kóros elmeműködés szintjét.

A rendőrtörzsőrmester terhelt 2003. augusztus 4-én érkezett a városba. A buszpályaudvaron lévő bankjegy automatából felvett 87 000 forintot, de a pénzt munkahelye felé tartva - ahová azért ment, hogy a betegállományával kapcsolatos orvosi okmányokat leadja - elhagyta. Ezért a terhelt visszatért a bank-automatához, abból további 3000 forintot vett ki, ezután több italboltba betérve sört fogyasztott, végül elhatározta, hogy kirabolja a helyi irodát. Ennek érdekében vásárolt egy pár fekete színű női térdfix harisnyát, továbbá egy játék pisztolyt.

16 óra 10 perc körüli időben lépett be az irodába, úgy, hogy az ajtóban a fejére húzta a harisnyát, majd az ügyféltérbe ment, ahol a zsebéből elővéve és maga elé tartva a pisztolyt, azt mondta, hogy "Kérem a pénzt!". Erre a pénztárban tartózkodó irodavezető megkérdezte, hogy "Milyen pénzt? Nemrég voltak itt a rendőrök." A terhelt ekkor közölte, hogy "Ne szórakozzanak vele", s felszólította a három alkalmazottat, hogy menjenek be az irodából nyíló kis helyiségbe. Minthogy azonban egyik hölgy sem mozdult, a terhelt káromkodva elindult a kijárat felé. Az ajtóban levette a fejéről a harisnyát, azután futva eltávozott.

E tényállást alapul véve az elsőfokú bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a terhelt a cselekményével megvalósította a fegyveresen elkövetett rablás bűntettének kísérletét. Célja nem vitásan idegen dolog, a pénztárban lévő pénzösszeg jogtalan eltulajdonítása volt, s evégből élet, illetve testi épség elleni közvetlen fenyegetést alkalmazott. Az elkövetés módja - az arc harisnyával történő eltakarása, a PA 63. típusú maroklőfegyverhez hasonlító tárgy elővétele és eközben a pénz átadására történő felszólítás - ugyanis alkalmas volt arra, hogy az iroda alkalmazottaiban komoly félelmet keltsen. Minthogy az élet, testi épség elleni közvetlen fenyegetés kifejtése (hiszen a terhelt tényállás szerinti megjelenése, felszólításai annak tekintendők) megkezdődött, a pénz átadása vagy átvétele viszont nem történt meg; a cselekmény kísérleti szakban maradt.

Az elsőfokú bíróság álláspontja értelmében az a körülmény, hogy a terhelt a bűncselekmény befejezése, a pénz elvétele nélkül távozott a helyszínről, önkéntes elállásként nem értékelhető, minthogy abban az időtényező és a jelenlévő személyek váratlan reakciója játszott döntő szerepet.

A másodfokon eljárt megyei bíróság a 2004. február 11-én meghozott ítéletével a terheltet a fegyveresen elkövetett rablás bűntette kísérletének vádja alól felmentette, a játék pisztoly elkobzását mellőzte, s megállapította, hogy az eljárás során felmerült bűnügyi költséget az állam viseli.

A másodfokú bíróság utalt arra, hogy a rablási fenyegetés - a Btk. 138. §-ában írtaktól eltérően - kvalifikált, azaz élet vagy testi épség ellen kell irányulnia és közvetlennek kell lennie. A jelen ügyben e feltételek megvalósultak ugyan, de a sértetti oldalon az akaratbénító hatás nem volt tetten érhető, mivel az iroda alkalmazottai az első ijedtségen túl, a terhelt fenyegetéseit nem vették komolyan, követeléseinek teljesítését megtagadták.

Ehhez képest a másodfokú bíróság úgy vélte, hogy - élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetés hiányában - a terhelt cselekménye a rablás bűntettének tényállási elemeit nem merítette ki. A terhelti magatartás legfeljebb a rablás előkészületeként lenne értékelhető, amelyet viszont a törvény nem rendel büntetni. Erre figyelemmel a megyei bíróság a terheltet a Be. 331. §-a (1) bekezdésének első fordulata alapján, utalással a Be. 6. §-a (3) bekezdésének záró fordulatára, valamint a) pontjának első fordulatára, a vád alól felmentette.

A másodfokú bíróság ügydöntő határozata ellen 2004. június 4-én a megyei főügyészség terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a terhelt terhére a Be. 405. §-a (1) bekezdésének a) pontjára alapozottan. Álláspontja szerint ugyanis a terhelt - bűncselekmény hiányában történő - felmentésére anyagi jogi szabálysértés eredményeként került sor. Ezért a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezésére és a bíróság új másodfokú eljárásra utasítására tett indítványt.