A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20752/2015/4. számú határozata közérdekű adat kiadása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 78. §, 164. §, 253. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 57. §, 2011. évi CXII. törvény (Infotv.) 3. §, 31. §] Bírók: Békefiné dr. Mózsik Tímea, Lesenyei Terézia, Pullai Ágnes

Fővárosi Ítélőtábla

8.Pf.20.752/2015/4.

A Fővárosi Ítélőtábla a Karsai Dániel Ügyvédi Iroda (fél címe 2, ügyintéző: dr. Karsai Dániel ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe..) felperesnek a Balsai Ügyvédi Iroda (...., ügyintéző: dr. ifj. Balsai István ügyvéd) által képviselt alperes neve (alperes címe.) alperes ellen közérdekű adat kiadása iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2015. május 18. napján kelt, 64.P.21.720/2015/5. számú ítélete ellen az alperes 6. sorszám alatt előterjesztett fellebbezése folytán meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezését megváltoztatja és a keresetet elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 25.000 (Huszonötezer) forint + áfa összegű ügyvédi munkadíjból álló első- és másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

Indokolás

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül adja ki dr. L. J. alperes neveet vezető államtitkár 2013. március 22-23-i svájci és a 2013. július 26-27-i olaszországi kiküldetésével kapcsolatban a felperes részére, hogy kikkel folytatott megbeszéléseket az államtitkár az utazások során név és tisztség szerint megjelölve, ki kezdeményezte a találkozókat és miért, mik voltak ezeknek a tárgyalásoknak a témái.

Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 37.500 forint perköltséget és megállapította, hogy a felmerült 36.000 forint illeték az állam terhén marad.

Az ítélet tényállásában megállapította, hogy dr. L. J. alperes neveet vezető államtitkár 2013. március 22-23-án Svájcban, 2013. július 26-27-én Olaszországban hivatalos kiküldetésben járt.

A felperes 2015. március 24-én e-mailben kérte az alperest, hogy a kiküldetésekkel összefüggésben adjon választ a következő kérdésekre: 1. Kikkel folytatott megbeszélést az utazások során, közölje a tárgyalópartnerek nevét és tisztségét? 2. Ki kezdeményezte ezeket a találkozókat és miért? 3. Mik voltak ezeknek a találkozásoknak a témái, mi hangzott el ezekről Ön, illetve tárgyalópartnerei részéről ezeken a tárgyalásokon?

Az ítélet előzményként ismertette, hogy a felperes korábbi adatigénylésére az alperes 2014. április 29-én azt közölte, hogy a svájci utazás során az államtitkár egy német állampolgárral a magyar-német, valamint a magyar-orosz üzleti kapcsolatokról tárgyalt, az olaszországi utazáson pedig a svájci illegálisan kivitt magyar pénzeszközökkel kapcsolatosan folytatott megbeszélést.

Az érintett kiküldetésekkel kapcsolatos adatkiadás körében per is volt folyamatban a felek között, melyben a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf......./2014/4-II. számú részítéletével kötelezte az alperest, hogy adja ki az arra vonatkozó adatokat, hogy az államtitkár mely feladatainak végrehajtása érdekében volt szükség az utazásra, mely szállodákban szállt meg a delegáció, szállásköltséget utazásonkénti és szállodánkénti bontásban. A döntés alapján az alperes 2015. május 7. napján tett eleget részben a kötelezésnek akként, hogy az egyes miniszterek, valamint a alperes neveet vezető államtitkár feladat- és hatásköréről szóló 2012/2010. (VII. 1.) Korm. rendelet (Kormr.) 10. §-ában foglalt pontokba szedett feladat- és hatáskört megjelölte.

A felperes keresetében a 2015. március 24-én megküldött adatigénylésnek megfelelő kérdések megválaszolására kérte kötelezni az alperest.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Azzal védekezett, hogy a kért közérdekű adattal rögzített formában nem rendelkezik és nincs olyan jogszabály, amely ezt számára előírná. Álláspontja szerint a felperesen van a bizonyítás terhe, hogy ezek az adatok léteznek és ha ez sikerre vezet, akkor vizsgálható a megtagadás jogszerűsége. A bírósági kioktatást követően annak bizonyítását vállalta, hogy a kiküldetésekkel összefüggésben kizárólag a 10/2011. (VIII. 4.) MeG államtitkári utasítás rendelkezéseinek megfelelő adatkörnek van birtokában, mely a alperes neve belföldi és ideiglenes külföldi kiküldetéseivel kapcsolatos kiadások elszámolásáról rendelkezik.

Az elsőfokú bíróság a keresetet túlnyomó részben alaposnak találta. Döntését az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdésére és 28. cikkére, az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (Infotv.) 3. § 5) pontjára, 29. § (1) bekezdésére, 31. § (1)-(3), (5)-(7) bekezdéseire alapította.

Megállapította, hogy a felperesi kereset közérdekű adatnak minősülő adatkörre vonatkozik és úgy tekintette, hogy az adatok ebbéli minőségét az alperes nem vitatja, miként az adatigénylés megtörténtét sem. Az elsőfokú bíróság elvetette az alperes azon védekezését, hogy a kért adatok nincsenek a kezelésében, mivel ilyen adatok rögzítését jogszabály nem írja elő. Az államtitkár miniszteri utasításon alapuló feladatának konkrét megjelöléséről szóló tájékoztatás, valamint a kiküldetések engedélyezési folyamata alapján az elsőfokú bíróság úgy találta, hogy ez önmagában feltételezi azt, hogy annak az adatnak a birtokában van az alperes, amely a kereset 1. és 2. pontját képezi. Nyilvánvalónak találta, hogy ilyen minőségű eljárás kizárólag akkor lehetséges, ha az alperes képviseletében eljáró személy tárgyalópartnere is jogosult az érintett fél képviseletére és adott feladat- és hatáskörben nyilatkozattételre. Kitért rá, hogy a bíróság jegyzőkönyvbe rögzített álláspontja is az volt, hogy az alperes szabadon dönti el, hogy a perben milyen védekezést terjeszt elő, ugyanakkor az Infotv. 31. § (2) bekezdése alapján bármilyen hivatkozás, amellyel a perben előáll a vonatkozásban a bizonyítás őt terheli. Érvelése szerint a bizonyítási teher felperesre való áthárítása gyakorlatilag a józan ésszel ellentétes, hiszen pontosan azért fordult közérdekű adatigényléssel a közigazgatási szervhez, mert ezen adatokat nem ismeri. A közérdekű adatigénylés teljes ellehetetlenítésével járhatna, ha a bíróság az adatigénylőt kötelezné bizonyításra, hiszen tőle nem várható el, hogy az adatkezelő utasításait, ügymenetét ismerve mondja meg pontosan, hogy egy-egy közérdekű adat hogyan és miképpen keletkezik, kik a felelősök a rögzítés, a kezelés, illetőleg a továbbítás folyamatában.

A jogerős részítélet és az alperesi tájékoztatás alapján az elsőfokú bíróság bizonyítottnak látta, hogy az alperes a alperes neveet vezető államtitkár hivatalos feladat- és hatáskörében történt eljárásával összefüggésben adatot kezel és ilyen adatok a rendelkezésére állnak. A Kúria Pfv.IV....../2013/4. számú eseti ügyben foglaltakat a jelen ügyben nem találta alkalmazhatónak, mivel ott az adatigénylés csak további feldolgozással előállítható, minőségileg új adatkörre vonatkozott. A perbeli esetben azonban az adatkiadási kérelem úgynevezett alapadatokra vonatkozott, mivel a felperes egy konkrét engedélyezési számmal ellátott külföldi kiküldetéssel összefüggésben adatokat kért, amelyek magának az engedélyezési eljárásban a feltételei. Mivel az 1. és 2. kérdésben megfogalmazottak konkrét adatokra vonatkoznak azokra konkrét válasz adható. A 3. kérdés kizárólag a témára vonatkozóan tartalmazott határozott kérelmet, ugyanakkor arra vonatkozó második részét, hogy mi hangzott el a tárgyalásokon a felek részéről nem tekintette határozott adatigénylésre irányuló kérelemnek, mert nem felel meg annak az elvárásnak, hogy a közérdekű adat megismerése iránti kérelemnek egyértelműnek és határozottnak kell lennie.