BH 2001.8.373 Az örökhagyó aláírásának csak az a névírás tekinthető, amely a végrendelet szövegétől elkülönül: ha a két különálló lapon készült végrendelet első lapja ilyet nem tartalmaz, a végrendelet érvénytelen [Ptk. 629. § (1) és (2) bek., PK 82. sz.].

V. B.-né örökhagyó 1995. november 9-én végrendelet hátrahagyása mellett hunyt el. A per tárgyát képező Budapesten 1995. október 29-én kelt írásbeli magánvégrendeletében az örökhagyó a budapesti ingatlana 1/3-át a felperesre hagyta. A végrendeletben egyéb vagyontárgyaira további személyeket is örököséivé nevezett. A végrendeletet az örökhagyó saját kezűleg írta, az két különálló, megszámozott lapból áll. A felperes részére szóló juttatást az első lap tartalmazza, az elkülönült aláírást, a dátum és a hely megjelölését pedig a végrendelet második lapja. Az örökhagyó után törvényes örökös leszármazó, házastárs és felmenő hiányában a Magyar Állam. A hagyatéki eljárásban a végrendeleti örökösök és a Magyar Állam között öröklési vita keletkezett. Az eljárt közjegyző - többek között - a perbeli ingatlant ideiglenes hatállyal az alperes részére adta át.

A felperes a keresetében az 1995. október 29-én kelt írásbeli magánvégrendelet érvényességének megállapítását az öröklakás 1/3-ának végrendeleti öröklés jogcímén való megszerzése megállapítását, és az alperesnek a tulajdonjog ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése tűrésére kötelezését kérte. Érvelése szerint a végrendelet első lapjának első mondatában szereplő azon szövegrész, hogy: "Alulírott V. B.-né" az örökhagyó aláírásának minősül, ezért a végrendelet megfelel a Ptk. 629. §-a (2) bekezdésében előírt alaki kellékeknek.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. és a felperest 30 000 forint perköltségben marasztalta. Az ítélet indokolása szerint a végrendelet első lapjának első sorában szereplő szövegrész a végrendelet szövegétől nem különül el. A Ptk. 629. §-a (1) bekezdésének a) pontja és a (2) bekezdése arra vonatkozóan nem tartalmaz rendelkezést, hogy az aláírásnak egy lapon belül hol kell elhelyezkednie, de az aláírásának feltétele, hogy az a végrendelet szövegétől elkülönüljön, ezért a végrendelet szövegében lévő örökhagyói név nem tekinthető a végrendelet aláírásának.

A felperes fellebbezése alapján a másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét annak helyes indokai alapján helybenhagyta, a felperest perköltségben marasztalta, annak megállapítása mellett, hogy a le nem rótt illetéket az állam viseli.

A fellebbezés alapján rámutatott, hogy a végrendelet bevezető rendelkezésében írtak a végrendelkező személyének megjelölésére szolgálnak, és ezt az "alulírott" kifejezés használata megerősíti, amellyel az okiratot készítő előre jelzi, megnevezi az okirat aláíró személyét; ennek megfelelően az örökhagyó a végrendeletet - annak teljes rögzítését követően - a második oldalon látta el aláírásával. Rámutatott arra is, hogy a végrendelkezői akarati elv alkalmazása a perbeli esetben nem jöhet szóba, mert az a PK 82. sz. állásfoglalás értelmében csak az alaki hibában nem szenvedő végrendelet tartalma értelmezésénél érvényesülhet.

A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése, keresetének való helyt adás és az alperes perköltségben marasztalása iránt. Érvelése szerint a Ptk. 629. §-ának (2) bekezdése nem ad lehetőséget arra, hogy a saját kezű aláírás helyét az eljáró bíróság vizsgálja, és kizárólag annak elhelyezkedése alapján döntsön. Álláspontja szerint az aláírás "önazonosságot megjelölő speciális írásképű kézjel", amely az aláíró nevének sajátos megjelenítésétől áll. A szövegrészben található "V. B.-né" írásképileg megegyezik a második oldalon található aláírással. Ebben a helyzetben pedig az akarati elv alkalmazásával a végrendeletet érvényesnek kell tekinteni.

Hivatkozott arra is, hogy az eljárt bíróságok lényegében azt állapították meg, hogy az aláírás az, ami az írástól elkülönül. Ennek a megállapításnak jogszabályi alapja nincs, így kiterjesztően, az akarati elv sérelmére a nyilatkozati elv indokolatlan túlhangsúlyozásával és jogszabálysértő értelmezésével döntöttek az eljárt bíróságok úgy, hogy mintegy "jogot alkottak" az aláírás formai követelményeinek kialakításával. Erre a bíróságnak jogi lehetősége nincsen, ugyanakkor a Pp. 1. §-át is megsértette a jogerős ítélet, mert a jogvitát nem a jogszabályok és az igazság alapján döntötte el.