A Fővárosi Ítélőtábla Mf.31084/2021/5. számú határozata munkaviszony megszüntetése (munkaviszony JOGELLENES megszüntetése) tárgyában. [1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 39. § (1) bek.] Bírók: Laczó Adrienn Lilla, Orosz Andrea, Szalai Beatrix

A határozat elvi tartalma:

A munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményeit az Mt. kártérítési szabályai alapján lefolytatott bizonyítás eredményeként lehet alkalmazni. A kárenyhítési kötelezettség kapcsán a bizonyítás a munkáltatót terheli, e körben meg kell jelölnie azokat a tényeket, körülményeket, hogy a munkavállaló reálisan milyen jövedelmet érhetett volna el, a bíróság hivatalból bizonyítást nem folytathat le.

***********

Fővárosi Ítélőtábla

mint másodfokú bíróság

2.Mf.31.084/2021/5.

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a S. Nagy és Koczor Ügyvédi Iroda (Cím4, ügyintéző: dr. Koczor Péter ügyvéd) által képviselt Felperes1 (Cím2) felperesnek - a Lékó és Társa Ügyvédi Iroda (cím3, ügyintéző: dr. Lékó László ügyvéd) által képviselt Alperes1 (Cím1) alperes ellen munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezménye iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 4.M.70.203/2020/21. számú ítélete ellen az alperes 22. sorszám alatt benyújtott fellebbezése folytán meghozta az alábbi

ítéletet:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett részében helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 50.000 (ötvenezer) forint + áfa másodfokú perköltséget, valamint külön felhívásra az állam javára 161.400 (egyszázhatvanegyezer-négyszáz) forint fellebbezési eljárási illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

Az elsőfokú bíróság döntése és az alapjául szolgáló tényállás

[1] A Fővárosi Törvényszék Munkaügyi Kollégiuma a 2021. február 12-én kelt 4.M.70.203/2020/21. számú ítéletében kötelezte az alperest kártérítésként elmaradt jövedelem címén 2.817.400 forint és ennek késedelmi kamata, 120.636 forint SZÉP kártya juttatás és 300.000 forint + Áfa perköltség megfizetésére a felperes javára, valamint 176.000 forint eljárási illeték viselésére.

[2] Az általa megállapított tényállás szerint a felperes 2017. október 9-től állt munkaviszonyban az alperessel üzletvezető munkakörben és munkáját az alperes cím5 alatti két - szomszédos - üzletében végezte. A munkaviszony keretében a felperes havonta 250.000 forint alapbérben, 60.000 forint forgalmi jutalékban és 10.000 forint SZÉP kártya juttatásban részesült.

[3] 2019. december 21-én a zárást megelőzően az ügyvezető közölte a felperessel, hogy az online forgalom visszaesése miatt meg kíván válni tőle. Ezt követően december 23-án e-mailben is elküldte felperesnek a felmondást, amelyben indokolás nélkül mindösszesen annyit rögzített, hogy a munkaviszony 30 napos felmondási idővel, 2020. január 21-én megszűnik és a felperes a teljes időre felmentést kapott a munkavégzés alól.

[4] A felperes 2020. január 22-től álláskeresési járadékot vett igénybe és közben próbált elhelyezkedni. Az álláskeresési járadék letelte után munkaszerződést kötött a testvére tulajdonában álló cég1 Kft-vel adminisztrátor munkakör betöltésére, napi 2 órás részmunkaidővel, havi 56.000 forint munkabérért. Az új munkáltató székhelye a felperes lakóhelye, amelyért a felperes - helyesen - 150.000 forint bérleti díjban részesült.

[5] Az elsőfokú bíróság a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 64. § (1) bekezdés b) pontja, (2) bekezdése, 65. § (1) bekezdése, 66. § (1)-(2) bekezdése alapján megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát. Ténykérdésnek tekintette, hogy a felmondásnak indoka nem volt, ezért rögzítette, hogy e körben alperesi állítást vizsgálnia nem kellett, az indok kapcsán szóban közölt tájékoztatás pedig az írásbeli indokolás elmaradása miatt jelentőséggel nem bírt. Megállapította, hogy a jogellenes munkaviszony megszüntetés miatt az alperes kártérítési felelősséggel tartozott.

[6] A 6/2016. (XI. 28.) KMK vélemény alapján az anyagi pervezetés körében kioktatta az alperest arra nézve, hogy a munkavállaló kárenyhítési kötelezettségével kapcsolatosan a bizonyítás a terhére esik. Nem találta megalapozottnak azt az alperesi hivatkozást, hogy a felperes valójában visszaél a munkaviszony jogellenes megszüntetése miatti helyzettel, holott a referenciájával, kvalitásaival rövid időn belül el tudna helyezkedni.

[7] A felperes által becsatolt iratok alapján megállapította, hogy a felperes a munkaviszony megszüntetésének másnapjától álláskeresési járadékot igényelt, azaz e körben rögtön intézkedett a végett, hogy ne maradjon ellátás nélkül. Rámutatott, hogy a felperes 2020. február 18-án a cég3 Zrt-nél kétszer személyes találkozón vett részt, azonban ez a pályázata eredménytelen volt. Az aktív álláskeresést alátámasztották a cég4, a cég5., a cég6., valamint a cég7 üzlet vonatkozásában megküldött jelentkezések is. Kifejtette, hogy a felperes az alperesi hivatkozással ellentétben nem járt el felróhatóan azzal, hogy a cég1 Kft-nél helyezkedett el napi 2 órás részmunkaidőben, mivel igazolta azt, hogy azt megelőzően is állást keresett és ezt jelenleg is megteszi és mindez a kárenyhítési kötelezettség megszegésének sem minősül. Nem számította be a máshonnan megtérült jövedelembe a cég1 Kft által a felperes részére ingatlana bérbeadásáért fizetett bérleti díj összegét, ugyanis abban nem munkavégzéssel összefüggésben részesül a felperes és a bérleti jogviszony már 2018. június 1-től létesült, amely korábbi, mint az új munkaviszony kezdete.

[8] A munkavállalót terhelő kárenyhítési kötelezettség megítélésénél utalt a BH2020.4.119. számú döntésre és hangsúlyozta, hogy amennyiben munkavállaló bizonyítottan a jogellenesen megszüntetett munkaviszonyában betöltött munkakörének megfelelő állást keres, az a kárenyhítési kötelezettség aktív teljesítésének minősül. A felperes által becsatolt álláskeresés kapcsán keletkezett levelezésekből megállapította, hogy a felperes eladó munkakörben igyekezett állást találni, állásinterjúkon vett részt és mérlegelte azt a körülményt is, hogy a koronavírus okozta pandémia gazdasági visszaesést okozott, amely azzal jár, hogy nehezebb ebben a munkakörben elhelyezkedni.

[9] Az összegszerűség tekintetében elfogadta a felperes számításait és az alapbér, valamint a jutalék figyelembevételével számított 3.779.814 forint elmaradt jövedelemből megtérült jövedelemként levonásba helyezte az álláskeresési járadék és munkabér összegét, amely 962.414 forintot tett ki, ezek különbözete, azaz 2.817.400 forint jár a felperesnek elmaradt jövedelem jogcímén, valamint a 120.636 forint összegű SZÉP kártya juttatás is. A 6/2016. (XI. 28.) KMK vélemény 8. pontja alapján határozott középarányos időponttól a késedelmi kamatról.

[10] A pertárgy értékét 2.938.036 forintban állapította meg és a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 82. § (1)-(2) bekezdése, valamint 83. § (2) bekezdése alapján marasztalta a pervesztes alperest a felperes perköltségében. Ennek mértékét a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (6) bekezdése szerint mérsékelt összegben számította, melynek mérlegelése kapcsán figyelemmel volt az ügy kevésbé bonyolult megítélésére, a megtartott tárgyalások számára és a beadott előkészítő iratok mennyiségére. Az alperest a pertárgyérték figyelembevételével az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 42. § (1) bekezdés a) pontja szerint számított illeték viselésére is kötelezte.