A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20660/2013/3. számú határozata sajtó-helyreigazítás tárgyában. [2010. évi CIV. törvény (Smtv.) 12. §] Bírók: Hercsik Zita, Kisbán Tamás, Kizmanné dr. Oszkó Marianne

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.24215/2012/14., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.20660/2013/3.*

***********

Fővárosi Ítélőtábla

2.Pf.20.660/2013/3.

A Fővárosi Ítélőtábla dr. Balsai Szabolcs ügyvéd (fél címe 1) által képviselt I.rendű felperes neve (I.rendű felperes címe) I. rendű, II.rendű felperes neve (II.rendű felperes címe) II. rendű felperesnek, a Papp Gábor Ügyvédi Iroda (fél címe 2) által képviselt I.rendű alperes neve (I. rendű alperes címe) I. rendű, II.rendű alperes neve (II. rendű alperes címe) II. rendű alperes ellen, sajtó-helyreigazítás iránt indított perében, a Fővárosi Törvényszék 2013. január 30. napján meghozott, 70.P.24.215/2012/14. számú ítélete ellen a II. rendű alperes által 15. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, a kereset elutasítására vonatkozó rendelkezést mellőzi, és az elrendelt helyreigazítás 3. bekezdésében foglaltak helyett az alábbiak közlésére kötelezi a II. rendű alperest:

"Valótlanul állítottuk, hogy a II. rendű felperes, a II.rendű felperes neve 6 forintért vásárolt fel dinnyét. Ezzel szemben a valóság az, hogy a dinnyét a cég ennél magasabb áron vásárolta."

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az I. rendű alperest, hogy fizessen meg a felpereseknek 15 napon belül 15.000 (Tizenötezer) forint + áfa fellebbezési költséget, valamint a Magyar Államnak külön felhívásra 48.000 (Negyvennyolcezer) forint fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s:

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte a II. rendű alperest, hogy az általa szerkesztett ... internetes újságban az ítélet kézhezvételétől számított 15 napon belül az "..." című cikk címe fölött, annyi ideig, ameddig a cikk elérhető, de legalább a közzétételtől számított 30 napon keresztül tegye közzé az alábbi közleményt:

"Helyreigazítás: A ...-án megjelent "..." című cikkünkben valótlanul híreszteltük, hogy I.rendű felperes neve, ...es képviselő, illetve a részben tulajdonában álló II.rendű felperes neve ... nyarán olyan módon fogalmazott importált görögdinnyét, hogy ezt saját termelésű áruként tüntette fel.

Valótlanul híreszteltük továbbá, hogy I.rendű felperes neve, illetve a II.rendű felperes neve a tevékenysége során bármikor háromszoros árréssel értékesítette az általa felvásárolt görögdinnyét.

Azzal az állítással, hogy I.rendű felperes neve, illetve a ... az 1990-es években gyakran 6 forintért vásárolt dinnyét, amit aztán ennek a háromszorosáért adott el külföldön, azt a hamis látszatot keltettük, hogy I.rendű felperes neve, illetve a II.rendű felperes neve a hazai termelőktől indokolatlanul alacsony áron vásárolta fel a görögdinnyét."

Ezt meghaladóan a felperesek keresetét elutasította.

Kötelezte a II. rendű alperes által szerkesztett internetes újságot kiadó I. rendű alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felpereseknek mint egyetemleges jogosultaknak 57.150 forint perköltséget.

Kötelezte a II. rendű alperes által szerkesztett internetes újságot kiadó I. rendű alperest, hogy külön felhívásra fizessen meg az állam javára 36.000 forint le nem rótt illetéket.

Az elsőfokú bíróság ítéletében ismertette a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény (Smtv.) 1. § 1., 6., 7., 8. pontjait, 12. § (1) bekezdését, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 343. § (1) bekezdését, a Kúria PK 12., 13., 14. számú állásfoglalásait.

Az alperesi ellenkérelemben foglaltakra tekintettel elsősorban azt vizsgálta, hogy a perben mindkét felperes érintettsége és kereshetőségi joga fennáll-e. A cikk címe, valamint az I. rendű felperes megnevezése alapján arra következtetett, hogy az I. rendű felperes érintettsége egyértelműen megállapítható.

Megállapította továbbá, hogy a II. rendű felperesi cég is megnevezésre került a cikkben, mint amely import dinnyét forgalmazott, ezért a sérelmezett közlés a II. rendű felperesre is vonatkoztatható. Utalt arra is, hogy az 1990-es eseményekkel kapcsolatosan a II. rendű felperes konkrétan megnevezésre nem került, de több alkalommal használta az írás a " I.rendű felperes neve cége" kitételt.

Kiemelte, hogy a II. rendű alperes ugyan a helyi dinnyetermesztéssel foglalkozó személy tényállításaként jelentette meg a sérelmezett közléseket, de azok valótlannak minősülnek, akkor a II. rendű alperest helyreigazítási kötelezettség terheli. Nem befolyásolja ezt az sem, hogy az I. rendű felperest is megszólaltatta és számára a cáfolat lehetőségét biztosította.

A szerző tanúvallomását úgy értékelte, hogy a cikkben is szerepeltetett számlán kívül semmilyen közvetlen információval nem rendelkezett, a cikk anyagaként alapvetően informátorok elmondására támaszkodott, ezért a cikkben foglalt tényállításokról csak közvetett tudomása volt. Értékelte azt is, hogy a II. rendű alperes, bár hivatkozott rá, de a tanúként is meghallgatott tanú neve helybeli termelőn kívül más egyéb, a közlések valódiságát alátámasztó termelőt, illetőleg tanút az alperesi oldal nem jelölt meg.

tanú neve tanúvallomását a per eldöntése során figyelembe vette, de kitért arra is, hogy az I. rendű felperes és a tanú már a személyeskedésbe hajló rossz viszonyban állnak, ezért a tanú ilyen elfogultságát vallomásával kapcsolatban értékelni kellett.