BH 1992.11.695 I. A házastársi közös vagyon megosztásánál az arányosság és méltányosság követelményeinek szem előtt tartásával lehetőleg a vagyonrész természetbeni kiadására kell törekedni [Csjt. 31. § (3) és (5) bek.].

II. A kölcsön visszafizetésével kapcsolatos kedvezmények a volt házastársakat közösen illetik meg [Ptk. 338. § (1), (2) bek.].

A peres felek 1976. augusztus 7-én kötött házasságából két gyermek született: 1979-ben Diana Éva és 1982-ben Roland István. Közös lakásuk az egyenlő arányú közös tulajdonukként nyilvántartott kétszobás, 54 m2-es társasházi öröklakás volt. Ezt a lakást a házastársak 1977-ben vétel útján szerezték. A 370 000 forint vételárból 70 000 forint előtörlesztést kellett befizetni, ebből 26 000 forint a felperes, 11 000 forint az alperes különvagyonából került kiegyenlítésre. A fennmaradó összegre a házastársak az OTP-től havi 910 forint részletfizetési kedvezményt kaptak.

Az említett lakással egy időben vásárolták meg a felek a 21 m2-es fűthető garázst, amely ugyanabban a társasházban önálló ingatlanként van nyilvántartva a felek 1/2-1/2 arányú közös tulajdonaként. Ezenkívül az együttélés alatt különféle lakásberendezési és felszerelési tárgyakat, háztartási és műszaki cikkeket, valamint más ingóságokat - közte egy Skoda 120 L típusú személygépkocsit - szereztek.

A peres felek között a házastársi életközösség 1986 októberében megszakadt, amikor az alperes a gyermekekkel együtt édesanyjához költözött, majd élettársi kapcsolatot létesített. A városi bíróság a felek házasságát felbontotta, gyermekeiket a jelen per alperesénél helyezte el, közös lakásuk használatát pedig akként osztotta meg, hogy a nagyszobát a felperes kizárólagos használatába adta a többi helyiség közös használata mellett.

A házasság felbontását követően 1988-ban a felperes újabb házasságot kötött, amelyből leánygyermeke is született. Azóta a házastársa tulajdonában levő lakásban lakik, de a perbeli lakás kisszobáját lezárva tartja, és ott ingóságait tárolja. Az alperes a gyermekekkel 1989 augusztusában visszaköltözött a perbeli lakásba.

A felperes a módosított keresetében a házastársi közös vagyon megosztását ennek keretében a közös ingatlanokon fennálló alperesi tulajdoni illetőségének a felperes tulajdonába adását és a közös ingóságoknak a birtokhelyzet szerinti elosztását kérte.

Az alperes az ellenkérelmében a lakás tulajdonjogának megszerzésére maga is igényt tartott. Nem ellenezte az ingóságok megosztását és azt sem, hogy a garázs a felperes tulajdonába kerüljön. Viszontkeresetet terjesztett elő, melyben kérte, hogy a bíróság őt jogosítsa fel a lakás kizárólagos használatára, és kötelezze a felperest 1987. január 1-jétől havi 1000 forint garázshasználati díj megfizetésére.

A városi bíróság - az 5. sorszámú végzésével kijavított - ítéletével a perbeli lakás kizárólagos használatára az alperest jogosította fel, és kötelezte a felperest, hogy a kisszobát 15 napon belül adja az alperes birtokába. Egyúttal a lakáson fennálló közös tulajdon megszüntetésére irányuló kereseti és viszontkereseti kérelmet elutasította. A garázs vonatkozásában az alperes 1/2 tulajdoni hányadát - 86 250 forint megváltási ár ellenében a felperes tulajdonába adta. A közös vagyonhoz tartozó ingóságokat akként osztotta meg, hogy 72 690 forint értékű vagyontárgyat - közte a személygépkocsit - az alperes, 46 810 forint értékű ingóságot a felperes kizárólagos tulajdonába adott, és a felperest 93 630 forint értékkiegyenlítés megfizetésére kötelezte. Kötelezte a felperest, hogy egyes, a gyermekek tulajdonát képező ingóságokat adjon ki az alperesnek, és 1986. december 1-jétől mind a lakás, mind a garázs használatáért fizessen többlethasználati díjat az alperesnek. Az ítélet indokolása szerint súlyosan sértené az alperes és a bent lakó gyermekek érdekeit, ha a felperes lakottan váltana magához a perbeli lakást. A bent lakó alperes viszont a megváltáshoz szükséges készpénzzel nem rendelkezik. Ezért a bíróság a közös tulajdon megszüntetésére nem látott lehetőséget, a lakás kizárólagos használatát viszont az alperesnek és a gyermekeknek biztosította. Ugyanakkor a garázst a megfelelő teljesítőképességgel rendelkező, birtokban levő felperes tulajdonában adta. Az ítélet ellen mindkét fél fellebbezett. Az alperes a módosított fellebbezésében kérte, hogy a bíróság mindkét ingatlant adja az ő tulajdonába, és számolja el a javára az általa teljes egészében kiegyenlített OTP-tartozást. Teljesítőképességét 390 000 forint értékű kötvény bemutatásával igazolta.

A felperes fellebbezése az ingóságok eltérő megosztására, a használati díj összegének leszállítására, valamint lakáshasználati jog ellenértékének a megítélésére irányult. Nem vitatta, hogy az alperes egy összegben kifizette a hátralékos OTP-kölcsöntartozást, de - álláspontja szerint - az alperes javára ennek folytán csak a tényleges befizetésnek és nem a teljes tartozásnak a felperesre eső része számolható el.

A megyei bíróság - a részbizonyítás lefolytatását követően hozott ítéletével a városi bíróság ítéletét részben megváltoztatta: a felperesnek a lakáson fennálló 1/2 tulajdoni hányadát 390 000 forint - 30 napon belül egy összegben fizetendő - megváltási ár ellenében az alperes tulajdonába adta, és ugyancsak az alperesnek adta a garázst is azzal, hogy annak a 86 000 forintos megváltási ára beszámítása folytán kiegyenlítést nyert. Kötelezte a felperest, hogy a lakást 30 napon belül ürítse ki, és adja az alperes birtokába. A megyei bíróság az ingóságok megosztását is módosította, melynek következtében az alperes tulajdonába - a személygépkocsival együtt - 170 670 forint, a felperesébe 37 410 forint értékű vagyontárgy került. Részben megváltoztatta a lakáshasználati díjra vonatkozó rendelkezéseket és - az első fokú ítélet több rendelkezését mellőzve - az alperest 53 245 forint ingó értékkülönbözet megfizetésére kötelezte. A másodfokú bíróság a perbeli lakás értékét - a fellebbezési tárgyaláson kiegészített szakértői vélemény alapján - 1 000 000 forintban határozta meg, amelyet a gyermekekre tekintettel 25%-kal csökkentett. A fennmaradó 750 000 forintból 30 000 forintot vont le a lakás megszerzésénél a felperes javára mutatkozó különvagyon-különbözet értéknövelt összege címén, és az így kiszámított 720 000 forint közös vagyoni érték 1/2-ét (360 000 forintot) a felperesi különvagyon-különbözettel növelve állapította meg a 390 000 forint megváltási árat, amelynek ellenében a lakásingatlant a teljesítőképességet igazoló bent lakó alperes tulajdonába adta. Emiatt célszerűnek tartotta, hogy a lakás közelében levő garázs is az alperes tulajdonába kerüljön. Ennek fejében azonban az alperest megváltási ár megfizetésére nem kötelezte, mert számítása szerint az életközösség megszakadásakor 211 757 forint OTP-tartozás ráeső 1/2 részéből (106 000 forint) a felperes az eltelt időben csupán 28 210 forintot fizetett meg, 77 800 forintot tehát "az alperes egyenlített ki helyette". A felperes tartozik még a közös költségek 1/2 része címén 7650 forinttal, összes tartozása tehát 85 450 forint az alperessel szemben, amelyet a 86 000 forint megváltási árba beszámítva a felek követelései kölcsönösen megszűntnek tekinthetők.