A Székesfehérvári Törvényszék P.20549/2017/20. számú határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 78. §] Bíró: Müllerné dr. Hradszky Erzsébet

Székesfehérvári Törvényszék

21.P.20.549/2017/20. szám

A Székesfehérvári Törvényszék dr. Pauli Szilárd (ügyvéd címe) ügyvéd által képviselt felperes neve (felperes címe.) felperesnek,- dr. Tóth Ügyvédi Iroda (ügyvéd címe) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen személyhez fűződő jogsértés miatti sérelemdíj iránt indult perben meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

a bíróság a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi, hogy az alperesnek 15 napon belül fizessen meg 60.000,- Ft + ÁFA perköltséget.

A feljegyzett eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen a kézhezvételtől számított 15 napon belül a Győri Ítélőtáblához címzett de a Székesfehérvári Törvényszéknél benyújtott fellebbezéssel lehet élni.

Az ítélet ellen fellebbezést előterjesztő fél számára a jogi képviselet kötelező az ítélőtábla előtti eljárásban A jogi képviselő közreműködése nélkül eljáró fél perbeli cselekménye és nyilatkozata hatálytalan. A jogi képviselővel nem rendelkező fél által benyújtott kérelem (ellenkérelem) nem hatálytalan ha a fél pártfogó ügyvédi képviselet engedélyezése iránti kérelmet terjesztett elő vagy a bíróság egyéb okból köteles elutasítani a kérelmet. Nem hatálytalan a perbeli cselekményes nyilatkozata akkor sem, ha a törvény az adott perbeli cselekményre nézve a meghatalmazott útján történő eljárást kizárja.

A másodfokú bíróság az ítélet ellen irányuló fellebbezést tárgyaláson kívül bírálhatja el, ha az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 251. §-ában, illetve a 252. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott okból kell hatályon kívül helyezni. Amennyiben a fellebbezés csak a kamatfizetésre, a perköltség viselésére vagy összegére, illetve a meg nem fizetett illeték vagy az állam által előlegezett költség megfizetésére vonatkozik, a fellebbezés csak az előzetes végrehajthatósággal, teljesítési határidővel, vagy a részletfizetés engedélyezésével kapcsolatos, a fellebbezés csak az ítélet indokolása ellen irányul, a felek ezt kérték, a másodfokú bíróság megítélése szerint - tekintettel a fellebbezési (csatlakozó fellebbezési) kérelemben, illetve a fellebbezési kérelemben foglaltakra is - az ügy eldöntése tárgyaláson kívül is lehetséges.

I n d o k o l á s

A bíróság a felperes keresetlevele, az alperes nyilatkozata, a perbe becsatolt iratok, továbbá X. Y. tanúvallomása alapján az alábbi tényállást tárta fel:

A felperes 2016. november 4-én otthonából vonult be az Y-ba.

Az aznapi orvosi befogadólapon kézírással feltüntetésre került, hogy a felperes milyen gyógyszereket szed, továbbá milyen betegségekben szenved (agykéreg sorvadás, 52%-os munkaképesség csökkenés, jobb láb trombózisa). A betegségelőzmények, szedett gyógyszerek, illetve a jelenlegi panaszok helyes feltüntetését a felperes aláírásával igazolta.

A lapon másik kézírással feltüntetésre került az, hogy a felperes munkaképtelen, továbbá az a felhívás, hogy dokumentációját kérje be, ugyancsak az is, hogy jobb alsó végtag ödémás, továbbá az addigi terápia folytatása került elrendelésre, vagyis a felperes által jelzett gyógyszerek szedése, ami a Chinotal és a Frontin volt. Ezen kívül külön nyilatkozat is kitöltésre került a munkaképességről, miszerint munkaképtelen, azonban a körlet takarítását elvégezheti.

Ezt követően a felperes következő egészségügyi dokumentációja egy 2016. december 4-i beutaló, amelyen már feltüntetésre került, hogy a felperes akkor már napi 2 mg Syncumart szed. A beutaló a X. kórházba szólt az INR (vérsürüség) vizsgálatra.

A dokumentációtól eltérően a felperes előadta, hogy a Y-ba történő bevonuláskor magával vitte az otthon szedett gyógyszereit, ezen belül is a Syncumart, továbbá a 2009-ben kiállított kórházi zárójelentést is. Mind a gyógyszereket, mind a zárójelentést elvették tőle. A Syncumar gyógyszert nem irták fel neki és azt ténylegesen az Y-ban való fogvatartásának harmadik hete után bekövetkező orvosi vizsgálaton sikerült megkapnia, miután az akkor eljáró orvos a jobb lába állapota alapján azt felírta. Ekkor engedélyezték részére a bentétkeztetést is.

A felperes a beutaló alapján 2016. december 6-án vérvizsgálaton volt a központi kórházban. Az ambuláns vizsgálati lap, amely 2016. november 7-én került kiállításra rögzíti, hogy az INR kontroll az napi értéke 1,65, a továbbiakban 3-2 mg másnapos váltásban (a Syncumar nem került feltüntetésre, de vélhetően erről a gyógyszerről van szó). Ugyancsak rögzíti az ambuláns lap, hogy a felperes elmondása szerint a novemberi vérvétel kimaradt, a vizsgálat napján megkapta a 3 mg gyógyszert, négy hét múlva kontrollra visszavárták.

Az alperesi intézmény már 2016. december 6-án kiállította az új beutalót 2017. január 4-re, majd 2016. december 30-i keltezéssel ismételten kiállításra került egy beutaló, amelyen az került feltüntetésre, hogy a beutalás teljesülésének időpontja 2017. január 11-e. (Tényszerűen 2017. január 4-én a felperest a F. reintegrációs őrizetbe helyezte).

A felperes 2016. december 28-án is jelentkezett az egészségügyi szolgálaton. A bent étkeztetéshez kért engedélyt és gyógyszerelésével volt elégedetlen. Jobb lába dagadtabb volt az ellenoldalihoz képest (2009 óta). A bent étkeztetést 1 hónapra engedélyezték. (Az nem ismert, hogy a korábbi engedély folytatásáról van e szó, vagy alapból még csak akkor került engedélyezésre.)

A F. 2017. január 04-i ambuláns vizsgálati lapja szerint a felperes a javasolt terápia mellett panaszmentes. Gyógyszerként Syncumar és Pentoxilt tüntettek fel. (Az nem derül ki az iratokból, hogy utóbbi gyógyszer elrendelésére már elöbb vagy január 4-én került-e sor.)

A felperes 2017. január 4-én kártérítés iránti keresetet nyújtott be a Székesfehérvári Törvényszékhez. Abban a fenti tényállás mellett előadta, hogy a 2009-ben szerzett betegségét kórházi jelentéssel is dokumentálta és számtalan gyógyszert kellett szednie az elhelyezéskor, mindezt figyelmen kívül hagyta az alperesi intézmény és olyan körülményeket biztosított számára, amelyek az állapota folyamatos, tartós romlásához vezettek. Több ízben is kérte, hogy az egészségügyi körletben helyezzék el, ezt nem teljesítették. Az intézet parancsnokához fordult kártérítési igénnyel, azonban elutasították. Mindezek alapján 4.000.000,- Ft kártérítési (sérelmi díj) igénnyel lépett fel.

A keresetlevélhez csatolt 2009. július 23-i zárójelentés ténylegesen a XV. zárójelentése. Abban az anamnézisnél jobb arcfél, kéz, láb zsibbadásra, továbbá jobb láb gyengeségre panaszkodott. Ugyancsak szerepel benne, hogy 2009. április 29-én a sürgősségi osztályon megállapították, hogy a jobb comb ég, fájdalmas, vörös, az ultrahang a zárójelentésben megnevezett helyen throbust mutatott; a felajánlott sebészeti hospitalizációt elutasította. Megjelölésre került, hogy a "Syncumárra váltás célszerű". A javasolt terápia között a Syncumár tabletta 1 mg-os, továbbá a Venaruton Forte is szerepel.

A felperes jogi képviselője 2017. október 6-án nyújtotta be a keresetpontosítását. A jogi képviselő rögzítette, hogy a felperesnek nem áll rendelkezésére a Y. belüli kártalanítási eljárásban meghozott határozat, illetve azzal kapcsolatban egyetlen irat sem, mindamellett a felperes emlékei szerint a kérelme benyújtásra került és azt elutasította az alperes. Hivatkozott arra, hogy a felperesnek az Alaptörvény 20. Cikk (1) és (2) bekezdésében biztosított és a Ptk. 2:43. § a) pontja szerint garantált az élet, a testi épség és az egészség védelméhez fűződő személyiségi joga sérült az alperes felróható magatartása körében. Utalt arra, hogy a becsatolt zárójelentés szerint a felperes 2009. április 29-én alsó végtagot érintő trombózison esett át. Ettől az időponttól kezdődően rendszeresen különböző véralvadásgátló és érvédő gyógyszereket kellett szednie (Syncumar, Venoruton Forte) az ismételt trombózis megelőzése érdekében. Mindamellett a felperes vérét havonta meg kellett vizsgálni (vérsűrűség mérés) annak érdekében, hogy a véralvadásgátló gyógyszerezés kielégítő mivolta megerősítést nyerjen és az életveszélyes állapotot eredményező trombózis ismételt kialakulásának jelei idejében felismerhetők legyenek.