A Győri Ítélőtábla Pf.20292/2018/3. számú határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 84. §, 253. §, 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:43. §] Bírók: Menyhárdné dr. Sarmon Hedvig, Szabó Péter, Világi Erzsébet

Győri Ítélőtábla

Pf.III.20.292/2018/3/I.szám

A Győri Ítélőtábla a dr. Pauli Szilárd ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Tóth Ügyvédi Iroda által képviselt alperes ellen személyhez fűződő jogsértés miatti sérelemdíj megfizetése iránt indult perében a Székesfehérvári Törvényszék 2018. augusztus 23. napján kelt 21.P.20.549/2017/20. sorszámú ítélete ellen a felperes által 21. sorszámon benyújtott fellebbezés folytán - tárgyaláson - meghozta a következő

í t é l e t e t :

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A feljegyzett 320.000,- (háromszázhúszezer) Ft fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

A felperes 2016. november 4. napjától 2017. január 4. napjáig az alperes büntetés-végrehajtási intézetben töltötte a szabadságvesztés büntetését.

A befogadásakor az alperes egészségügyi személyzete rögzítette a megbetegedéseit, köztük a jobb láb - 2009 évben bekövetkezett - trombózisát, és az alkalmazott gyógyszereit (Chlinotal, Frontin), amelyekre vonatkozóan orvosi igazolással nem rendelkezett.

A feltüntetett adatok helytállóságát a felperes az aláírásával igazolta.

2016. november 18-án a felperest tüdőszűrésre szállították.

A 2016. december 4-én kelt vérsűrűség vizsgálatra vonatkozó beutalón már feltüntették, hogy 2 mg, a trombózis megelőzésére szolgáló vérhígító gyógyszert, Syncumart is előírtak számára.

2016. december 7-én a felperest a büntetés-végrehajtás központi kórházában ambulánsan vizsgálták, vérsűrűségmérést végeztek.

2016. december 28-án a felperes a bentétkezéshez kért engedélyt. Az egészségügyi dokumentáció rögzítette, hogy a gyógyszerelésével elégedetlen, a jobb lába dagadtabb volt a balnál.

2017. január 4-én a Fi Büntetés-végrehajtási Intézetbe, reintegrációs őrizetbe került. Az ekkor kelt ambuláns lap szerint a felperes a javasolt terápia mellett panaszmentes volt.

A felperes a kereseti kérelmében az Alaptörvény 20. cikke (1) (2) bekezdései, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013 évi V.törvény (Ptk.) 2:43 § a) pontja és 2:52 §. § (1) bekezdése alapján 4 millió Ft sérelemdíj megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

Előadta, hogy a befogadásakor a nála lévő 2 havi gyógyszerkészletét elvették, majd az alperes három héten keresztül nem biztosította számára a létfontosságú vérhígító gyógyszert (Syncumart), amellyel a jobb lába thrombotikus állapotának kialakulása megelőzhető lett volna. A kérelme ellenére egészségügyi körleten nem helyezték el.

A fentiek miatt az egészségügyi állapota romlott, fájdalmai voltak, sérült az egészséghez fűződő személyiségi joga.

A 2009. július 23-án kelt zárójelentéssel bizonyította a 2009. áprilisban bekövetkezett trombózisos megbetegedését. Az egyesített Sz I és Sz L Kórház-Rendelőintézet Pszichiátriai és Addiktológiai Centrum által kiállított, 2017. július 7-i zárójelentéssel a jobb lába állapotrosszabbodását kívánta alátámasztani.

Bizonyítási indítványt terjesztett elő a cellatársai tanúkénti meghallgatására annak igazolása céljából, hogy vérhígító gyógyszert csak három hét elteltével kapott, aminek következtében járóképtelenné vált, fájdalmat kellett elszenvednie. Indítványozta a teljes egészségügyi dokumentációja beszerzését, majd ennek alapján orvosszakértő kirendelését annak alátámasztására, hogy az alperes jogsértő mulasztása az egészségügyi állapotának romlását eredményezte.

Az alperes a kereseti kérelem elutasítását kérte.

Állította, hogy jogellenes magatartást nem tanúsított. Vitatta a felperes egészségügyi állapotának romlását is. Ez utóbbi védekezését azzal támasztotta alá, hogy a felperes - a letéti számlájának adatai szerint - rendszeresen járt vásárolni a büntetés-végrehajtási intézet boltjába, azaz járóképtelenségére alappal nem hivatkozhat. Kiemelte, hogy a felperes 2016. december 7-én a büntetés-végrehajtás központi kórházában járt vérsűrűség vizsgálat céljából , ahol az állapotában nem észleltek olyan negatív változást, ami a kórházban tartását indokolta volna.

Vitatta, hogy a felperes egészségügyi státuszának esetleges romlása a vérhigító befogadáskori néhány napos kimaradásával áll okozati összefüggésben.

Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasító döntésében megállapította, hogy a felperes befogadáskori egészségügyi ellátásával kapcsolatosan az alperest mulasztás nem terheli.

A törvényszék nem látta igazoltnak a felperes azon állítását, hogy a befogadáskor 2 havi gyógyszerkészletet vitt magával, amelyet tőle dokumentálás nélkül elvettek. A befogadó lap ezt a körülményt nem rögzíti, a keresetlevelében maga a felperes sem tér ki erre.

A felperes a befogadás körülményeivel összefüggésben ellentmondásos nyilatkozatokat tett, orvosi iratok átadását nem igazolta.

Az elsőfokú bíróság elfogadta a felperes azon tényállítását, hogy három hétig nélkülözte a Syncumar vérhigító gyógyszert, mivel az alperes nem bizonyította, hogy ennek alkalmazását mely időponttól kezdődően rendelte el. Ezen tényállítás mellett sem tekintette azonban igazoltnak a felperes által állított mértékű állapotromlást. A felperest ugyanis esetleges fájdalmai sem akadályozták abban, hogy a bolti vásárlások céljából az épületet elhagyja, illetve az étkezdébe lejárjon (bentétkezést egy hónap elteltével kapott, azonban ekkor már vérhigítót szedett).