A Fővárosi Törvényszék Pf.638870/2011/3. számú határozata helytállási kötelezettség megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 123. §, 206. §, 215. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 207. §, 339. §, 544. §, 559. §, 685. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 39. §] Bírók: Béres Balázs, Fodor Judit, Somfai János

A Fővárosi Törvényszék

mint másodfokú bíróság

41.Pf..../2011/3. szám

A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság a dr. Németh Ferenc Ügyvédi Iroda (.... szám; ügyintéző: dr. Németh Ferenc ügyvéd) által képviselt felperes neve(.... szám) felperesnek

a Kristonné dr. Dusza Gabriella ügyvéd (.... szám) által képviselt alperes neve(alperes címe szám) alperes ellen helytállási kötelezettség megállapítása iránt indított perében a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt folyamatban tett perében a 2011. évi június hó 9. napján 36.P..../2010/8. sorszámú ítélet ellen a felperes által 9. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta az alábbi

Í T É L E T E T

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva megállapítja, hogy a felperes által 2008. január 1-én személynek okozott károkért az alperes a "Családi Biztosítás" Kiegészítő Felelősségbiztosítás Különös Feltételei szerint köteles helytállni.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek - 15 napon belül - 60.000.-(Hatvanezer)forint kétfokú költséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S

A felperes édesanyja, anyja neve és az alperes között "Családi Biztosítás" vagyonbiztosítási szerződés jött létre 2000. május 26-i kockázatviselési kezdettel, melynek Különös Feltételei I/2.1.b. pontja értelmében a felperes, mint a kockázatviselés helyének ½ arányú résztulajdonosa édesanyjával együtt biztosított. Ezen vagyonbiztosítási szerződés felelősségbiztosítási elemet is tartalmaz. A felperes a vagyonbiztosítási szerződés tárgyát képező ingatlanban személyi sérüléssel járó kárt okozott személynek. Ezen káresemény folytán az alperessel szemben a Pp. 123. § -a szerinti megállapítási keresetet terjesztett elő. Felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy a baleset a felelősségbiztosítási szerződés hatálya alá tartozik, ezért személy kárigényéért a felperes helyett az alperes helytállani köteles. Perköltséget is igényelt.

Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 15.600.-forint perköltséget.

Ítélete indokolásában felhívta a Pp. 123. § -át, és osztotta az alperes azon álláspontját, hogy a felperesnek nincs olyan joga, amit az alperessel szemben meg kellene óvni, ilyet nem is jelölt meg, ezért a megállapításra irányuló keresetnek nem volt helye.

Tényként rögzítette, hogy szemben a biztosítási szerződésben foglaltakkal, a felperes a kárt két munkanapon túl jelentette be, azonban helyesnek tartotta a felperes azon hivatkozását, hogy ennek ellenére a perben lehetőség volt a szerződést érintő lényeges körülmények feltárására.

Felhívta a Ptk. 685. § b) pontját, és nem osztotta a felperes azon következetes álláspontját, hogy a jegyesség kizárólag az eljegyzést követő kapcsolat. A jegyesség fogalmát a ma használatos "együttjárás" a viszonzott udvarlás fogalmával azonosította. Meggyőződése szerint ez következik a hozzátartozó Ptk-beli felsorolásából is. Ez a viszony pedig a felperes és személy között kétségtelenül fennállt - állapította meg a bizonyítási eljárás eredményeképpen. E körben utalt arra, hogy a felperes és személy kapcsolatában a formális eljegyzés nem hozott változást. anyja neve tanúvallomása alapján megállapítható, hogy személy korábban is rendszeresen a felperesnél lakott, fél nem lepődött meg azon, hogy személy a felperessel kettesben szilveszterezik, és személy tanú vallomása szerint korábban is tettek több napos utazást kettesben.

Utalt arra, hogy az ambulánslapon személy saját lakcímeként feltüntetett felperesi lakcím nem lehet abból eredő félreértés, hogy a mentők erről a címről szállították őt kórházba, hiszen nem a mentők, hanem felperes vitte személyt a kórházba. A lakcím rögzítése nyilvánvalóan bemondás alapján történt, nem pedig hatósági igazolvány alapján, hisz személy károsult bejelentett lakcíme akkor is és jelenleg is - a felperes feleségeként - a szüleié. Fentiek összegzéseképpen úgy foglalt állást, hogy a hozzátartozónak okozott kárért az alperes akkor sem lenne köteles helytállni, ha a megállapítási kereset feltételei fennállnának, mert az ilyen nem biztosítási esemény a felelősségbiztosítás különös feltételei 2.a. pontja értelmében.

Az ítélet ellen a felperes élt fellebbezéssel, melyben annak megváltoztatásával a keresetének történő helytadást kért. Az elsőfokú ítéletet jogellenesnek, megalapozatlannak, és iratellenesnek minősítette.

Utalt arra, hogy a helyes tényállás szerint a perbéli káresemény időpontjában személy károsulttal a felperes az udvarlás szintjét elérő baráti viszonyban volt, alkalomszerűen találkoztak, szerveztek közös programokat, de csak a későbbiekben fordult komolyabbra a kapcsolatuk, melynek során körülbelül egy évvel később eljegyezték egymást, azóta pedig már össze is házasodtak.

Nyilvánvalóan személy kára a felperes hibájából bekövetkezett, és személy kárigénye is fennállt, mindössze az egyre szorosabbá váló baráti és érzelmi kapcsolat okán - miután világossá vált a számukra, hogy a felperesnek az alperessel kötött lakásbiztosítása felelősségbiztosítási módozatra is kiterjed - határoztak úgy, hogy célszerűbb az alperessel szemben érvényesíteni hiszen végső soron felperes a felelősségét illetőleg az ebből adódó fizetési kötelezettségét az alperesre háríthatja. Ugyanakkor, mivel a Ptk. 559. § (2) bekezdése értelmében a károsult igényét a biztosítóval szemben közvetlenül nem érvényesítheti ezért a felperes mint biztosított az 559. § (1) bekezdése alapján követelhette alperestől, hogy mentesítse őt olyan kár megtérítése alól, amelyért jogszabály szerint felelős. A kárbejelentőn a lap kiállításával ez megtörtént, melyen felperes elismerte a felelősségét, így értelemszerűen azt várta el az alperestől, hogy az általa okozott kárt térítse meg helyette személynek. Mint hogy pedig alperesektől elzárkózott, nem maradt más jogi lehetőség, minthogy felperes megállapítás iránti keresetet terjesszen elő alperessel szemben.

A fentiek alapján teljességgel érthetetlen az elsőfokú bíróság azon álláspontja, hogy nincs olyan joga a felperesnek, amit az alperessel szemben meg kellene óvni. A felperesnek ugyanis a károkozás folytán a Ptk. 339. § (1) bekezdése szerinti helytállási kötelezettsége keletkezett személy felé, azaz amennyiben nem rendelkezett volna felelősségbiztosítással, úgy a vagyona a károsultnak okozott kárösszeggel csökkent volna. Azonban a felelősségbiztosítási szerződés megkötésével és a díjfizetéssel megszerezte azt a jogot, hogy az alperes mentesítse őt ettől a vagyoncsökkenéstől, ezáltal nyilvánvaló, hogy az alperes teljesítési kötelezettségének a bíróság általi megállapítása igencsak a jogai megóvása miatt vált szükségessé.

Meggyőződése szerint az elsőfokú bíróság indokolása iratellenes is abban a vonatkozásban, hogy felperes nem jelölte meg azt a jogát, melyet a bíróságnak meg kellett volna óvnia, hiszen felperes már a keresetlevélben világosan és egyértelműen megjelölte, hogy a keresetet - azaz a jogai megóvását - a Ptk. 559. § (1) bekezdésére, a biztosítási esemény bekövetkezésére, valamint a biztosítási feltételek II/1. pontjában foglaltakra alapozta, mely szerint az alperes helyette helytállni tartozik a károsult felé.