A Kúria Gfv.30183/2015/1. számú precedensképes határozata kártérítés tárgyában. [1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) 1. §, 2. §] Bírók: Csőke Andrea, Osztovits András, Vezekényi Ursula

A határozat elvi tartalma:

Közhasznú tevékenység végzése is minősülhet piaci magatartásnak, így az adott tényállás mellett érdemben kell vizsgálni, hogy a közhasznú szervezet tisztességtelenül végzi-e gazdasági tevékenységét. 1996. LVII. Tv. 1. § (1), 1996. LVII. Tv. 1. § (2), 1996. LVII. Tv. 2. §, 1996. LVII. Tv. 5. §

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Gfv.VII.30.183/2015/10.

A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a Nagy és Trócsányi Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Bogdán Tibor ügyvéd által képviselt felperesnek az Ohlendorf Ügyvédi Iroda ügyintéző: Ohlendorf Nóra ügyvéd által képviselt I. r., a Dr. Lampé Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Lampé Zoltán ügyvéd által képviselt II. r. a Dr. Kovács Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Kovács Gyula ügyvéd által képviselt III. r., és a Dr. Kujbus Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Kujbus Mária ügyvéd által képviselt IV. r. alperes ellen kártérítés megfizetése iránt a Debreceni Törvényszéken 1.G.40.057/2012. számon indult és a Debreceni Ítélőtábla Gf.II.30.106/2015/7. számú jogerős ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperes részéről előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson - meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I.r. alperesnek 635.000 (hatszázharmincötezer) Ft, a II.r. alperesnek 508.000 (ötszáznyolcezer) Ft, a III.r. alperesnek 311.150 (háromszáztizenegyezer-egyszázötven) Ft, a IV.r. alperesnek 323.850 (háromszázhuszonháromezer-nyolcszázötven) Ft felülvizsgálati eljárási költséget, valamint az államnak felhívásra 3.500.000 (hárommillió-ötszázezer) Ft felülvizsgálati eljárási illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából lényeges tényállás szerint a felperes főtevékenysége hortobágyi fehér lúd és pekingi kacsa tenyésztés.

Az I. r. alperes Ausztriában bejegyzett alapítvány, a V Csoport tagja.

A II. r. alperes 2011 szeptembere és 2013 márciusa között az I. r. alperessel megbízási jogviszonyban állt.

A III. r. és a IV. r. alperesek német és osztrák piacon értékesítő baromfitenyésztő és feldolgozó cégek.

Az I. r. alperes 2009-ben média kampányt indított élő állatok tollának eltávolítása (a továbbiakban: tollazás, tolltépés, tollszedés) ellen, a fogyasztók, a kereskedők és a termelők meggyőzése érdekében. 2009. szeptember 10-én a III. r., 2010. június 21-én a IV. r. alperes megállapodott az I. r. alperessel a tollazás megszüntetéséről, és ennek az I. r. alperes általi ellenőrzési lehetőségéről.

2011 nyarán a felperes termékeit nem tudta értékesíteni, mivel a vágóhidak csak tépetlen törzsállományból származó árut voltak hajlandók megvásárolni. 2011. december 28-án - az I. r. alperes képviselőivel történt 2011. december 14-ei találkozást követően - a felperes vezérigazgatója írásbeli nyilatkozatban vállalta, hogy a cége tulajdonában levő teljes libamennyiségre vonatkozóan az élve tépést azonnali hatállyal befejezi. Nyilatkozott egyúttal arról is, hogy az I. r. alperes kollégái a telepeit bármikor bejelentés nélkül ellenőrizhetik. 2011. december 30-án az I. r. alperes e-mailban tájékoztatta a felperest, hogy nincs kifogása azzal kapcsolatban, hogy a felperes a III. r. alperesnek árut szállítson, mivel a felperes hitelt érdemlően kötelezte magát az élve szedés azonnali leállítására. 2012. február 1-jén az I. r. alperes arról állított ki nyilatkozatot, hogy nem látja akadályát a felperes tulajdonában lévő libák tojásai, illetve kislibái eladásának olyan cégek részére, amelyek szintén kizárják a végtermék, illetve a tenyészlibák tollazását.

2012. január 6-án a felperes és a III. r. alperes lúd keltető tojás adás vételi szerződést kötött, amelyben a felperes vállalta a tollazás tilalmának a betartását. 2013. január 24-én a felperes és a IV. r. alperes kötött értékesítési szerződést, melyben a felperes vállalta, hogy a napos liba 2012-től nem tollazott állományból származik.

A felperes keresetében az I. r. és a II. r. alpereseket 54.042.500 Ft és járulékai egyetemleges megfizetésre kérte kötelezni, amely összegből 26.541.000 Ft erejéig a III. r. alperessel, 27.501.500 Ft erejéig a IV. r. alperessel egyetemleges marasztalásukat kérte. Hivatkozott arra, hogy az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény (Ávtv.) és a 32/1999.(III.31.) FVM rendelet a tollazást engedi. A Csoport 1999-ben indított kampányában felkereste, megfenyegette a termelőket és a vágóhidakat. Az I. r. alperes megtiltotta az üzleti partnereinek, hogy a felperestől vásároljanak. A szerződésekbe kényszerítés, fenyegetés miatt került a tollazást tiltó klauzula, így a felperes nem tudott élni a toll értékesítésére kapott ajánlatokkal. Magatartásuk ezért jogellenes, az I. r. alperes által vezetett pozitív, illetve fekete lista sérti a jóhírnevét, a Ptk. 4. § (1) bekezdésébe, az 5. §-ába, a 200. §-ába, a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) 2. §-ába, 5. §-ába, az I. r. alperes alapító okiratába ütközik, egyben a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján is kárfelelősséggel tartoznak.

A III. r. és a IV. r. alperes az I. r. alperes magatartásával ok-okozati összefüggésben, azzal a feltétellel vásárolta csak meg a termékeit, ha felhagy a tollazással. Magatartásuk jogellenes a Tpvt. 2. §-ába, a Ptk. 318. §-ába ütközik, így szintén fennáll kártérítési felelősséggük.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Megítélése szerint az I. r. alperes kampánya nem tekinthető a Ptk. 210. §-ában írt fenyegetésnek. A felperes a megváltozott gazdasági körülményekhez, a piachoz, a fogyasztói igényekhez alkalmazkodott, amikor vállalta a tollazás beszüntetését. Az elsőfokú bíróság szerint a Tpvt. hatálya az I. r. alperesre nem terjed ki, mivel nem tanúsított piaci magatartást és így a Tpvt. szerint kártérítési felelősség sem terheli. A Ptk. 200. §-ára történő hivatkozás kapcsán a kereset alapjául megjelölt tényeket a felperes nem bizonyította, a Ptk. 78. §-ára alapozott igényre nézve tényelőadást nem tett. Az I. r. alperes felelőssége hiányában a megbízott II. r. alperes sem tartozik kárfelelősséggel.

Az elsőfokú bíróság nem találta megalapozottnak a III. r. és IV. r. alperesekkel szemben a Ptk. 318. §-ára alapított keresetet sem, mivel a szerződés sérelmezett feltételét, a tollazás tilalmát nem minősítette a szerződéssel ellentétes magatartásnak. Az értékesítési piac igényeihez igazodó magatartás nem ütközik az üzleti tisztesség követelményébe sem. A gazdasági erőfölénnyel kapcsolatos ügyek elbírálása pedig a Tpvt. 21. §-a és 86. §-a értelmében a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) hatáskörébe tartozik.

A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.