A Fővárosi Ítélőtábla Bf.390/2016/34. számú határozata emberölés bűntette (NYERESÉGVÁGYBÓL, KÜLÖNÖS KEGYETLENSÉGGEL, TÖBB EMBEREN elkövetett emberölés bűntette) tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 92. §, 166. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 78. §, 348. §, 361. §, 371. §, 372. §, 373. §, 381. §] Bírók: Elek Balázs, Gömöri Olivér, Háger Tamás

Fővárosi Ítélőtábla

8.Bf.390/2016/34.

A Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Debrecenben, a 2017. május 24. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta és kihirdette a következő

ítéletet:

A nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel, több emberen elkövetett emberölés bűntette miatt ellen indított büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék 7.B.170/2016/40. számú ítéletét megváltoztatja a következők szerint.

A kiutasítás mellékbüntetés időtartamára vonatkozó rendelkezést mellőzi.

Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

A szabadságvesztés tartamába beszámítja a vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes letartóztatásban töltött időt.

A másodfokú eljárásban 83.820 (nyolcvanháromezer-nyolcszázhúsz) Ft - államot terhelő - bűnügyi költség merült fel.

I n d o k o l á s

A törvényszék a rendelkező részben írt ítéletével vádlottat bűnösnek mondta ki az elkövetéskori, a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Büntető Törvénykönyv) 166. § (1) bekezdésében meghatározott, és a (2) bekezdés b), d) és f) pontja szerint minősülő nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel, több emberen elkövetett emberölés bűntettében. Ezért őt életfogytig tartó fegyházbüntetésre, és mellékbüntetésül 10 év Magyarország területéről történő kiutasításra ítélte. Kimondta, hogy a vádlott a fegyházbüntetésből legkorábban 23 év elteltével bocsátható feltételes szabadságra.

Rendelkezett a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időnek a kiszabott szabadságvesztés büntetésbe való beszámításáról, a lefoglalt bűnjelekről, és az eljárás során keletkezett bűnügyi költségről.

Az ítéletet az ügyész tudomásul vette. A vádlott bár kifejezett fellebbezésre irányuló nyilatkozatot az ítélet kihirdetése után nem tett, azonban az ekkor tanúsított magatartását a bíróság fellebbezésnek tekintette.

A bírói gyakorlat szerint fellebbezésnek kell tekinteni a vádlott minden olyan nyilatkozatát, amelyből az ítélettel egyet nem értése, annak sérelmezése következik. Ez nem csak a vádlott kifejezett szóbeli, verbális nyilatkozatára értendő, hanem egyéb magatartására is. Jelen ügyben azzal, hogy a vádlott mindkét cipőjét a bíróság felé dobta, egyértelműen kinyilvánította, hogy nem ért egyet az ítélettel. Így helyes, hogy a törvényszék a vádlott e magatartását fellebbezés bejelentésének tekintette.

A védő az ítélet kihirdetéskor a büntetés enyhítése érdekében élt jogorvoslattal. Fellebbezésének írásbeli indokolásában kifejtette, hogy az ítéleti tényállás hiányos és iratellenes. Kifogásolta, hogy nem vizsgálta a törvényszék az eljárás során felmerült nevű marokkói állampolgár esetleges szerepét. Sérelmezte az igazságügyi orvos szakértői véleményeknek a lefoglalt késsel kapcsolatban tett megállapításaival kapcsolatos bírói értékelést. Az életszerűség kérdése nem szakértői kompetencia, így a szakértők e tárgykörben tett nyilatkozata nem szolgálhat az ítéleti tényállás alapjául. Tévesen zárta ki az elsőfokú bíróság azt, hogy az apját láthatta volna az emeleten. Elmulasztotta tisztázni azt az ellenmondást, hogy kitől származtak az ismeretlen ujjnyom, tenyérnyom és lábnyom töredékek és ki az az ismeretlen személy, akinek a vérét a helyszínen beazonosították. Nem vizsgálta a Fővárosi Törvényszék, hogy valaki más a vádlottat követően járt-e a helyszínen valamint, hogy ki lehetett az a személy, aki fent járt az emeleten. Sem a nyereségvágy, sem a különös kegyetlenség, illetve a több emberen elkövetettség nem állapítható meg kétséget kizáró bizonyossággal. A büntetés kiszabása során értékelt enyhítő körülményeket nem kellő súllyal vette figyelembe az elsőfokú bíróság, így különösen a vádlott beismerő vallomását, kiskorú gyermekei tartására vonatkozó kötelezettségét, személyiségzavarát, büntetlen előéletét és az időmúlást. Téves súlyosító körülményként értékelni a kiterveltséget, hiszen arra bizonyítást nem vett fel a törvényszék. Mindezek alapján elsődlegesen a törvényszék ítéletének megváltoztatását, és a vádlott aljas indokból vagy célból elkövetett emberölés bűntettében való bűnösségének megállapítását, másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését indítványozta. Sérelmezte, hogy a vádlott részére nem történt meg valamennyi nyomozati iratnak a vádlott anyanyelvére történő lefordítása, ezáltal a vádlott akadályozva volt a védekezésben, amely szintén az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését eredményezheti a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. számú törvény (a továbbiakban Büntetőeljárási Törvény) 375. § (1) bekezdése alapján.

A vádlott is írásban indokolta fellebbezését. Ebben sérelmezte, hogy eleve kizárták a gyanúsítottak köréből. Hangsúlyozta az elsőfokú bíróság tanácselnökének elfogultságát, a bizonyítékok eltérő kezelésére, az ügyészi indítványnál súlyosabb büntetés kiszabására tekintettel. Kérte, hogy az ítélőtábla különös tekintettel vizsgálja az igazságügyi pszichológus szakértő folytatott beszélgetésének tartalmát, melyből egyértelműen kiderül, hogy az édesapját látta fent az emeleten az elkövetés során. A DNS szakértői vizsgálat eredménye álláspontja szerint az ő vallomását támasztja alá. Ugyanígy az, hogy is megsebesítette a kezét a bűncselekmény idején. Már az 1996. május 14-én készült rendőri jelentés is két tettest feltételezett, melyet a DNS szakértői vélemény alátámasztott. Mindezek miatt indítványozta "gyanúsítotti körbe való felvételét".

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.1152/2016/1-I. számú átiratában az ítéleti tényállás kiegészítését, érdemben az ítélet helybenhagyását indítványozta.

A másodfokú bíróság a fellebbezéseket a Büntetőeljárási Törvény 361. § (1) bekezdése alapján, nyilvános ülésen bírálta el.

A másodfokú nyilvános ülésen a védő a fellebbezésének indokolásában foglaltakat fenntartotta.

Az ügyész perbeszédében kifejtette, hogy álláspontja szerint a vádlott eljárási jogai nem sérültek az iratok részére való lefordítása kapcsán.

Mivel a vádhatóság kizárólag vádlottal szemben emelt vádat, a törvényszék a Büntetőeljárási Törvény 2. § (2) bekezdésének rendelkezése szerint más személy lehetséges közreműködését csak annyiban vizsgálhatta, hogy az a vádlott védekezését alátámasztja-e. A 16. számú módszertani levél szerint a szakvélemény nemcsak határozott, de határozatlan is lehet, az így is értékelhető. Annyiban osztotta a vádlott és a védő álláspontját, hogy a bűntett időpontjában valóban járt egy személy az emeleten. Álláspontja szerint ezzel indokolt is kiegészíteni az ítéleti tényállást. Azonban ez a személy csak és kizárólag a vádlott lehetett. A törvényszék az emberölés bűntettének minősítő körülményeit kifogástalan indokolás alapján, törvényesen állapította meg. Mivel a büntető törvény időbeli hatályára vonatkozó rendelkezés kombinatív alkalmazása tilalmazott, indítványozta a kiutasítás mellékbüntetés tartamára vonatkozó ítéleti rendelkezés mellőzését. Mindezek alapján az elsőfokú ítélet tényállásának kiegészítését, a kiutasítás tartamára vonatkozó rendelkezés mellőzését, egyebekben az ítélet helybenhagyását indítványozta.