A Miskolci Törvényszék Bf.233/2021/5. számú határozata garázdaság vétsége tárgyában. [2012. évi C. törvény (Btk.) 339. § (1) bek., 2017. évi XC. törvény (Be.) 590. § (1) bek.] Bírók: Pabis Attila, Páricsiné dr. Nagy Ágnes, Spisák Sándor

Miskolci Törvényszék, mint másodfokú bíróság

7.Bf.233/2021/5. szám

A Miskolci Törvényszék, mint másodfokú bíróság Miskolcon, a 2021. szeptember 29. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta és kihirdette a következő

végzést:

A garázdaság vétsége miatt vádlott ellen indult büntetőügyben az Ózdi Járásbíróság 2021. február 09. napján kelt 11.B.40/2020/28. számú ítéletét helybenhagyja.

I n d o k o l á s

[1] Az Ózdi Járásbíróság a 2020. február 09. napján kelt 11.B.40/2020/28. szám alatti ítéletében bűnösnek mondta ki vádlottat a 2012. évi C. törvény (a továbbiakban Btk.) 339.§ (1) bekezdése szerinti garázdaság vétségében, ezért őt, mint többszörös visszaesőt 1 év börtön fokozatú szabadságvesztésre és 1 év közügyektől eltiltásra ítélte. A járulékos kérdések körében rendelkezett a feltételes szabadság kizártságáról, továbbá az Ózdi Járásbíróság 3.B.154/2016/27. számú ítéletével jogerősen kiszabott 1 év 4 hónap börtön fokozatú szabadságvesztés végrehajtása során a Székesfehérvári Törvényszék F.394/2019. szám alatti határozatával engedélyezett feltételes szabadság megszüntetése felől.

[2] Az elsőfokú ítélet ellen vádlott jelentett be fellebbezést felmentés érdekében.

[3] A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Főügyészség a Bf.420/2021/3. számú átiratában a védelmi perorvoslatot alaptalannak találta.

Álláspontja szerint a járásbíróság az eljárási szabályok betartásával folytatta le a bizonyítási eljárást, melynek során eleget tett a tényállás felderítésére vonatkozó törvényi kötelezettségének, a beszerzett bizonyítékokat egyenként és összességében okszerűen mérlegelve állapította meg ítélete történeti tényállását. Indokolási kötelezettségét is teljesítette, melynek során kellő részletességgel, logikus érveléssel adott számot arról, hogy mely bizonyítékokat és miért fogadott el, illetőleg, hogy miért nem foghat helyt a vádlott tagadásban megnyilvánuló védekezése. A megállapított tényállás ekképpen megalapozott, ebből pedig törvénysértés nélkül vont következtetést a járásbíróság a fellebbezéssel érintett vádlott bűnösségére, a cselekmény jogi minősítése is megfelel az anyagi jogi rendelkezéseknek. További álláspontja szerint a büntetés kiszabása során az enyhítő és súlyosító körülményeket a járásbíróság körültekintően feltárta és azokat nyomatékuknak megfelelően értékelve szabott ki a terhelttel szemben 1 év börtön fokozatú szabadságvesztést és 1 évi közügyektől eltiltást, mely joghátrány az irányadó középmértékre is figyelemmel eltúlzottnak nem tekinthető, annak enyhítése nem indokolt. Mindezek alapján indítványozta, hogy a törvényszék a járásbíróság ítéletét a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban Be.) 605.§ (1) bekezdésére alapítottan hagyja helyben.

[4] A törvényszék a bejelentett perorvoslatot a Be.599.§-a alapján nyilvános ülésen bírálta el, melyen a terhelt szabályszerű értesítés ellenére nem jelent meg.

[5] A törvényszék az előterjesztett perorvoslat alapján az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző bírósági eljárást a Be. 590. § (1) és (2) bekezdései értelmében teljes terjedelmében felülbírálta.

[6] E felülbírálat alapján megállapította, hogy a járásbíróság a bizonyítási eljárást a perrendi szabályok maradéktalan betartása mellett folytatta le, ennek során olyan eljárási szabályszegést nem valósított meg, mely az ítélet hatályon kívül helyezését eredményezné. Az elsőfokú bíróság emellett ügyfelderítési kötelezettségének kifogástalanul eleget tett, a rendelkezésre álló bizonyítékokat összegyűjtötte és mérlegelési körébe vonta, ítéleti tényállását a felvett bizonyítás anyagára alapítottan, a bizonyítékokat a logika általános szabályainak megfelelően értékelve, helyesen állapította meg.

[7] A megállapított tényállás nem szenved a Be.592. § (1) bekezdés a)-b), illetőleg a Be. 592.§ (2) bekezdés a)-d) pontjaiban rögzített hibákban és hiányosságokban, ekként az a Be.591. § (1) bekezdése alapján az érdemi felülbírálat keretében a másodfokú bíróság részére is irányadóként szolgált és a törvényszék a határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapította.

[8] Az elfogadott tényállás alapulvételével az elsőfokú bíróság okszerűen, törvénysértés nélkül vont következtetést vádlott bűnösségére, ekként a felmentést célzó perorvoslat alaptalannak tekinthető, az eredményre nem vezethetett.

[9] Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárás során felkutatta és megvizsgálta a történtek rekonstruálásához szükséges bizonyítékokat és a ténymegállapításait kellően megindokolta. A járásbíróság által megállapított tényállás minden, az elbírálás szempontjából lényeges tény vonatkozásában valósághű, felderített, iratokkal egyező és okszerű. Álláspontját meggyőzően, világosan, követhető és ellenőrizhető érveléssel támasztotta alá, a bizonyítás során együttesen és összességében is mérlegelte a rendelkezésre álló bizonyítékokat, illetve az egymással szemben álló bizonyítékokat összevetve értékelten mérlegelte.