BH 1993.8.475 I. Az élet és testi épség elleni szándékos bűncselekmények, valamint a testi sérüléssel járó vagy halált eredményező, foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetés az elkövető szándékának a vizsgálata alapján határolható el [Btk. 166. §, 170. §, 171. § (3) bek. II. tétel és (4) bek.].

II. Megvalósítja az önbíráskodás vétségét, aki a korábbi jogtalan fegyverhasználat folytán megfélemlített sértettet az általa jogosnak vélt vagyoni követelésének a teljesítésére kényszeríti [Btk. 273. § (1) bek., 138. §].

III. Büntetéskiszabási szempontok a foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetés bűntettét megvalósító terhelt esetében [Btk. 83. §, 171. § (3) bek. I. tétel].

A megyei bíróság a terhelt bűnösségét súlyos testi sértés bűntettének kísérletében, lőfegyverrel és lőszerrel való visszaélés bűntettében és önbíráskodás vétségében állapította meg, és halmazati büntetésként 1 év 6 hónapi - végrehajtásában 4 évi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre és 20 000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte. A megállapított tényállás lényege a következő.

A 31 éves, nős, két kiskorú gyermek tartásáról gondoskodó terhelt raktárvezető, aki büntetlen előéletű, fegyvertartási engedéllyel nem rendelkezik, de kedvtelésből elsősorban szúrófegyvereket gyűjt.

A terhelt a vádbeli napon a barátaival szórakozott, majd este mindannyian a masszázsszalonba mentek. A szeszes italtól közepes fokban befolyásolt állapotban levő terhelt már korábban is járt ezen a helyen, és ismerte a "szolgáltatások" árait. Amikor az egyik leány (alkalmazott) felajánlotta a szolgáltatásait, a terhelt a barátjától kölcsön kapott 9000 forintot, ebből az összegből 3000 forintot a pénztárnál befizetett, míg a további 6000 forintot a különszobában a leánynak adta át. Itt azonban - nem tisztázható okok miatt - nézeteltérés alakult ki a terhelt és a leány között, ezért ez utóbbi által nyújtandó szolgáltatásra nem került sor.

A masszázsszalonban mint rendfenntartó P. P. és E. G. teljesített szolgálatot, akik mindketten erős fizikumú fiatalemberek.

A terhelt a leánynak kifizetett 6000 forint felét visszakérte, a leány azonban a visszafizetést megtagadta. Ezután a terhelt a rendfenntartó P. P. sértetthez fordult ezzel a kéréssel, aki ugyancsak nemleges választ adott. Ekkor a terhelt megfenyegette a sértettet: "Véres lesz a fejed!", "Ne engedj be, ha visszajövök!"

A terhelt 22 óra tájban távozott a masszázsszalonból, a lakására ment, majd a későbbiekben elhatározta, hogy visszamegy a szalonba, és a pénzének egy részét visszaszerzi. Magához vette az engedély nélkül birtokában tartott 7,62 mm kaliberű TT-pisztolyát, a hozzávaló 7 db lőszerrel együtt, és így tért vissza a szalonhoz, ahová becsengetett. A csengetésre P. P. sértett ment ki, míg E. G. - a másik rendfenntartó - a bejárati ajtóhoz vezető folyosó közepe táján állt. A kémlelőnyíláson kitekintő sértett látta a terheltet, de mert a terhelt viselkedésében semmi gyanúsat nem tapasztalt, a nála levő kulccsal a bejárati ajtót kinyitotta annyira, hogy a nyíláson a felsőteste kifért. Ekkor a terhelt nem észlelte, hogy a folyosón még másvalaki is tartózkodik. A terhelt az ajtót nyitó sértettet felhívta arra, hogy menjen ki. A sértett lépett is egyet előre, közben azonban észrevette, hogy a terhelt a jobb kezét a dzsekije alatt tartja. Ekkor a sértett veszélyt sejtett, és visszalépve az ajtót igyekezett becsukni, míg a terhelt vállával az ajtónak feszülve ennek meghiúsítására törekedett. A sértett a zsebében levő kulcsot nem tudta elővenni, mert a nyomás ellen a kilincset tartania kellett. Mintegy 10 másodperc eltelte után a terhelt a fizikai erő használatával felhagyott, azt feltételezte ugyanis, hogy P. P.-nek sikerült az ajtót kulccsal bezárnia. A terhelt kb. 1 méterre eltávolodott az ajtótól, és felszólította a sértettet, hogy nyissa ki az ajtót, mert különben szétlövi a zárat. A terhelt felszólítását E. G. nem hallotta, ekkor ugyanis eltávozott a folyosóról, és léptei a terhelt számára is hallhatóak voltak, melyből arra következtetett, hogy P. P. eltávozott az ajtó közeléből. A terhelt a csőre töltött pisztolyt kibiztosította, majd a fegyvert a zárra tartva, négy célzott lövést adott le. Ezek közül három lövésnél a fegyvert két kézzel tartotta, a negyedik lövést azonban fél kézzel adta le. Három lövedék közvetlenül a zár mellett csapódott az ajtóba, a negyedik pedig az ajtófélfától kb. 50 cm-re. Az egyik lövedék P. P. sértett farizmán áthatolva, nyolc napon belül gyógyuló sérülést okozott. A sértett ekkor a lőiránnyal szemben állt, ugyanis - a terhelt feltételezésétől eltérően - a felszólítás után sem hagyta el a helyszínt, hanem mindvégig a kilincset fogta. A szalonba egyébként az említett bejárati ajtón át lehet bejutni, az ajtó két darab - egyenként 5-5 mm-es vastagságú - falemezből van összeállítva. Az ajtótól kb. 5 méter hosszú és 1 méter széles folyosón lehet megközelíteni a vendégek fogadására szolgáló helyiséget. A folyosó fapadozatú, szőnyeggel borított, alatta pince húzódik, ezért a rajta való közlekedés zajjal jár.

P. P. az őt ért pisztolylövés után a helyszínről elmenekült, a terhelt pedig bement a szalonba. Jobb kezét a dzsekije alatt tartva E. G.-től követelte, hogy adja vissza a 3000 forintját. E. G. - aki már korábban hallotta a lövéseket, és tudta, hogy a terheltnél lőfegyver van - a kasszából kivett 3000 forintot, és átadta a terheltnek, aki ezután eltávozott. A terhelt az említett pisztolyt és a hozzá való 10 db lőszert 1991 májusában vásárolta, és azokat engedély nélkül tartotta a birtokában.

A terhelt cselekménye folytán a szalon berendezési tárgyaiban 9100 forint kár keletkezett.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész a cselekmény téves jogi minősítése miatt - emberölés bűntette kísérletének megállapítása végett - és súlyosításért jelentett be fellebbezést.

A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét annyiban változtatta meg, hogy a súlyos testi sértés bűntette kísérleteként értékelt cselekményt életveszélyt okozó testi sértés bűntette kísérletének minősítette, a szabadságvesztést 2 évi börtönbüntetésre súlyosította, a főbüntetés végrehajtásának a felfüggesztésére és a pénzmellékbüntetés kiszabására vonatkozó rendelkezést mellőzte, végül a pisztolyt és a lefoglalt 11 db töltényt elkobozta.

Az eljárt bíróságok határozatai ellen a terhelt javára törvényességi óvás emelésére került sor. A törvényességi óvásban kifejtettek szerint az eljárt bíróságok a terhelt személy elleni bűncselekményének a jogi minősítése tekintetében téves álláspontra helyezkedtek, amikor azt a Btk. 170. §-a szerint értékelték; tévedtek az eljárt bíróságok akkor is, amikor a terhelt bűnösségét az önbíráskodás vétségeként is értékelték; végül a cselekmény téves jogi értékelése a büntetés kiszabására is kihatással volt, ami törvénysértő fő- és mellékbüntetés kiszabását eredményezte.

A legfőbb ügyész egyetértett a törvényességi óvással abban a részében, amely a terhelt által elkövetett személy elleni bűncselekmény téves jogi minősítésére és ennek folyományaként törvénysértően eltúlzott büntetés kiszabására vonatkozott; ugyanakkor azonban a törvényességi óvással nem értett egyet abban a részében, amely az önbíráskodás vétségében való bűnösség megállapítását kifogásolta.