A Legfelsőbb Bíróság Kfv.35186/2009/7. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [2000. évi C. törvény (Számviteli tv.) 44. §, 81. §, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 1. §, 2. §] Bírók: Kárpáti Magdolna, Kurucz Krisztina, Lomnici Zoltán

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék K.32152/2008/11., *Kúria Kfv.35186/2009/7.* (BH 2011.11.327, EH 2010.2202)

***********

Kfv.V.35.186/2009/7.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Machács és Társai Ügyvédi Iroda, ügyintéző dr. Machács Barna/ ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Szabó Szilvia jogtanácsos által képviselt Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Központi Hivatala Hatósági Főosztály alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Fővárosi Bíróság 2009. február 3. napján kelt 11.K.32.152/2008/11. számú ítélete ellen a felperes által 12. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán eljárva tr- nyilvános tárgyaláson - meghozta az alábbi

í t é l e t e t

A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 11.K.32.152/2008/11. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 1.500.000 /azaz egymillió-ötszázezer/ forint felülvizsgálati perköltséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 2.500.000 /azaz kétmillió-ötszázezer/ forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes tulajdonában volt a Budapest, ... kerület ... hrsz-ú, kivett ipartelep megjelölésű ingatlan.

A felperes 2006. július 25. napján adásvételi előszerződést kötött az ingatlanra, a továbbiakban: előszerződő fél/ céggel, a vételárat a szerződő felek 350.000.000 Ft + 70.000.000 Ft általános forgalmi adó /áfa/ összegben határozták meg.

A felperes a vele addig üzleti kapcsolatban nem állt külföldi off shore társaságoknak /székhelyeik: ... Köztársaság, ... szigetek/ a 2006. szeptember 14. napján megkötött kölcsönszerződések szerint 3.197.548.650 Ft kölcsönt nyújtott. A szerződések aláírásakor az összeg nem állt a rendelkezésére.

A felperes 2006. szeptember 15-én 3.200.000.000 Ft + 640.000.000 Ft áfa értékben az ingatlant eladta a Kft-nek. A vevő az ingatlan vételárát a szerződésben megszabott határidőben kiegyenlítette, a felperes a rendelkezésre álló pénzösszeget a korábban megkötött kölcsönszerződések alapján kihelyezte.

Az előszerződő cég 2006. október 20-án 3.350.000.000 Ft összegre a felperessel szemben az illetékes bíróságtól fizetési meghagyás kibocsátását kérte. A felperes az előszerződő cég követelését lekönyvelte, a "8" számlaosztályon belül 8631 káreseménnyel kapcsolatos fizetések címén elszámolta, "479" egyéb rövid lejáratú kötelezettségként tartotta nyilván, és a 2006. évi társasági adóbevallásában az adózás előtti eredményét 3.350.000.000 Ft-tal csökkentette.

Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Közép-magyarországi Regionális Igazgatósága /a továbbiakban: elsőfokú hatóság/ a felperesnél társasági adónemben 2006. évre bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés eredményeként a 2007. október 15. napján kelt 2867420913 számú határozatával a felperes terhére a bevalláshoz viszonyítva 504.026.000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amelyből 501.713.000 Ft minősült adóhiánynak, kötelezte a felperest az adókülönbözet összege, továbbá 250.856.000 Ft adóbírság, és 19.095.000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére, megállapítva, hogy felperes 2006. évre az adózás előtti eredményét a ténylegesnél 3.350.000.000 Ft-tal alacsonyabb összegben mutatta ki. Indokolása szerint felperes eljárásával /az ügyleteivel/ az ingatlan értékesítéséből származó jelentős összegű bevétele utáni társasági adó fizetési kötelezettségét kívánta megkerülni. Ezzel az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény /a továbbiakban: Art./ 2.§-ának /1/ bekezdésében foglalt rendeltetésszerű joggyakorlás elvét megsértette, továbbá az összeg, mint adóalap, jogellenesen elvonásra került, ugyanis a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény /a továbbiakban: Sztv./ 44.§-ának /1/ bekezdés c. pontja, illetve 81.§-ának /2/ bekezdés b. pontja szerint csak valós jogcímmel lehet elszámolni fizetett kártérítést. Az elsőfokú hatóság hangsúlyozta, hogy nem azért nem ismerte el a kárigényt, mert eljárása során a felperessel szemben kibocsátott fizetési meghagyás még nem volt jogerős, hanem, mert a felperes nem okozott jogellenesen kárt. Az Art. 1.§-ának /7/ bekezdése alkalmazásával a feltárt összefüggésből adódóan a kártérítés címén elszámolt összeg a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény /a továbbiakban: Tao.tv./ 8.§-ának /1/ bekezdés d. pontja szerint nem a vállalkozás érdekében felmerült ráfordítás, így az adózás előtti eredményt növeli.