A Kúria Mfv.10255/2015/2. számú precedensképes határozata társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [1949. évi XX. törvény (Alkotmány) 70/A. § (3) bek., (3) bek., (3) bek., 2011. évi CLI. törvény (Abtv.) 25. §, 26. §, 30. §, 32. §, Magyarország Alaptörvénye (Alaptörvény) II. cikk, XII. cikk, XV. cikk, XXIV. cikk (1) bek.] Bírók: Farkas Katalin, Magyarfalvi Katalin, Zanathy János

A határozat elvi tartalma:

A felperes a szolgálati járandósága szüneteltetése tárgyában indult ügyben az alkalmazott jogszabályok alaptörvény-ellenessége és nemzetközi szerződésbe ütközése miatt kérte a jogerős ítélet felülvizsgálatát. Az Alkotmánybíróság a Kúria által előterjesztett bírói kezdeményezést elutasította az EJEB az ellátás korlátozását nem ítélte Egyezmény-sértőnek. 2011. CLI. Tv. 25. §, 2011. CLI. Tv. 26. §, 2011. CLI. Tv. 30. §, 2011. CLI. Tv. 32. §

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Mfv.III.10.255/2015/2.szám

A Kúria a dr. Tordai Gábor ügyvéd által képviselt felperesnek a jogtanácsos által képviselt alperes ellen társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság által 2014. május 27. napján kelt 26.M.394/2014/5. számú jogerős ítélet ellen a felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 26.M.394/2014/5. számú ítéletét hatályában fenntartja.

A felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli.

I n d o k o l á s

Az Országos Rendőr-főkapitányság Nyugdíjmegállapító Osztálya a felperes részére 2008. február 29-i folyósítási kezdettel szolgálati nyugdíjat állapított meg. A alperes neve alperes a szolgálati nyugdíjat - a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvény (Knymt.) 5. § (1)-(2) bekezdése alkalmazásával - 2012. január 1-től szolgálati járandóságként folyósította tovább.

Az alperes 2013. május 23-án határozatot hozott az akkor havi 245.995 forint összegű ellátás folyósításának 2013. június 1. és december 31. közötti szüneteltetéséről, mert a felperes jövedelme - bejelentése szerint - 2013. május hónapban elérte a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 83/B. § (1) bekezdésében írt keretösszeget (a kötelező legkisebb munkabér havi összegének tizennyolcszorosát).

A másodfokú társadalombiztosítási szerv a NAV adatszolgáltatása alapján megállapította, hogy a felperes 2013. január 1. és április 30. között 2.094.779 forint járulékalapot képező jövedelmet szerzett, ami meghaladta az éves keretösszeget, ezért az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

A felperes a folyósítás szüneteltetéséről rendelkező társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálatát az ügyében alkalmazott jogszabályok alaptörvény-ellenességére, az Alaptörvény B) cikk, O) cikk, T) cikk, II., XII., XIII., XV. és XXIV. cikk sérelmére hivatkozva kérte, állítva, hogy a rendelkezések ellentétesek a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvével, a szerzett jogok és a tulajdon védelmével, a visszamenőleges hatályú jogalkotás és a hátrányos megkülönböztetés tilalmával, a tisztességes eljárás követelményével és sértik az emberi méltóságot. A felperes hivatkozott arra is, hogy a rendelkezések nemzetközi szerződésekbe ütköznek, ellentétesek az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában 1950. november 4-én kelt Egyezmény (Egyezmény) 14., 17. cikkével, az Egyezmény kiegészítő jegyzőkönyve 1. cikkével, valamint az Európai Unió Bírósága (EUB) és az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) által alkalmazott jogelvekkel, az igazságosság, jóhiszeműség, jogbiztonság, arányosság, jogos várakozás, bizalomvédelem, jogbiztonság elvével, a visszaható hatály tilalmával, a szerzett jogok védelmével. Konkrét rendelkezések megjelölése nélkül hivatkozott arra is, hogy a Knymt. és a Tny. ellentétben áll az Egységes Európai Okmánnyal, az Európai Unióról szóló szerződéssel, az Európai Unió Alapjogi Chartájával, az Amszterdami Szerződéssel, a Nizzai Szerződéssel és a Római Szerződéssel. A fenti indokok alapján a felperes indítványozta, hogy a munkaügyi bíróság - a per tárgyalásának felfüggesztése mellett - kezdeményezze az Alkotmánybíróságnál a Knymt. 3. § (2) bekezdés c) pontja és a Tny. 83/B. § (1)-(2) bekezdése alaptörvény-ellenességének és nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítását.

A felperes keresetét a munkaügyi bíróság elutasította.

A bíróság ítéletében idézte a Knymt. 5. § (1) bekezdését, 11. § (1) bekezdését, a Tny. 83/B. § (1)-(2) bekezdését, és a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) és a garantált bérminimum megállapításáról szóló 390//2012. (XII.20.) Korm. rendelet 2. § (1) bekezdését, és megállapította, hogy a társadalombiztosítási határozatok meghozatala során alkalmazott jogszabályok - az Alkotmánybíróság 23/2013. (IX.25.) AB határozatában (ABH) foglaltak alapján - nem ellentétesek a felperes által felhívott alaptörvényi rendelkezésekkel. A munkaügyi bíróság álláspontja alátámasztásaként utalt az ABH indokolásának [74], [101]-[111] pontjaira, továbbá rögzítette, hogy az Alkotmánybíróság eljárásának - felperes által kért - kezdeményezését azért mellőzte, mert az Alkotmánybíróság a Tny. 83/B. §-a alkotmányosságáról a 19/B/2007. számú határozatában állást foglalt, a rendelkezés, valamint a Knymt. 11. § (1)-(2) bekezdése nemzetközi szerződésbe ütközését pedig a bíróság nem észlelte. A bíróság szerint az Egyezmény 12. cikk, 17. cikk és az 1. számú kiegészítő jegyzőkönyv 1. cikke sérelme az ABH-ból következően nem állapítható meg, mert az Alaptörvény a felhívott rendelkezésekben biztosított jogokat deklaráltan tartalmazza, érdemi vizsgálatot ezen túl a bíróság azért nem tudott lefolytatni, mert a jogi képviselővel eljáró felperes nem jelölte meg, hogy a határozatok mely pontjai sértik az EUB és az EJEB által alkalmazott egyetemes jogelveket.

A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben annak a társadalombiztosítási határozatokra is kiterjedő hatályon kívül helyezését, továbbá - a per tárgyalásának felfüggesztése mellett - az Alkotmánybíróság eljárásának a "pertárgyi jogszabályok, jogszabályi rendelkezések" alaptörvényellenessége és nemzetközi szerződésbe ütközése megállapítására irányuló kezdeményezését kérte arra hivatkozva, hogy a Knymt. 11. §-a és a Tny. 83/B. § -a ellentétesek az Alaptörvénynek a munkaügyi bíróság előtti eljárásban is hivatkozott rendelkezéseivel, az azokból származó elvekkel és követelményekkel, az Egyezmény 14. és 17. cikkével, az Egyezmény kiegészítő jegyzőkönyve 1. cikkével, valamint az EUB és az EJEB által alkalmazott jogelvekkel.

Mindenek előtt kifogásolta, hogy a munkaügyi bíróság a bírói kezdeményezés előterjesztésére irányuló indítványa elbírálása során nem vette figyelembe, hogy a törvényhozó a Tny. 83/B. § (1) bekezdését a 19/B/2007. AB határozat kihirdetését követően módosította. Mivel az ügyében alkalmazott rendelkezést az Alkotmánybíróság nem vizsgálhatta, a kezdeményezés elutasításának indoka sem lehet helytálló. A felperes sérelmezte azt is, hogy a bíróság a megjelölt jogszabályok nemzetközi szerződésbe ütközésére vonatkozó kifogásaival kapcsolatban nem indokolta meg határozatát, e körben csupán jogi érvekkel alá nem támasztott, értelmezhetetlen kijelentéseket tett. Érvelése szerint az, hogy az Alaptörvény deklarál valamely jogot, nem jelenti azt, hogy azok a valóságban is teljesülnek; a keresetben - a jogérős ítéletben írtakkal szemben - az Egyezmény sérülni vélt rendelkezéseire konkrétan hivatkozott. A felperes utalt arra is, hogy a bírák nyugdíjkorhatárának megváltoztatását, a Legfelsőbb Bíróság elnökének és az adatvédelmi biztosnak a felmentését az EJEB attól függetlenül találta egyezménysértőnek, hogy azt az Alkotmánybíróság nem ítélte alaptörvény-ellenesnek. A felperes itt emelte ki azt is, hogy az ABH-ban foglalt, az 57 év alatti és feletti személyek közötti megkülönböztetéssel kapcsolatos érvelés ellentmond az EJEB gyakorlatának, a szolgálati nyugdíj szolgálati járandósággá történő átalakítása, a járandóság csökkentése és szüneteltetése pedig - a 11/1991. (III.29.) AB határozat és a 22/2012. (V.11.) AB határozat alapján - alapjogot sértő jogalkotói és jogalkalmazói "magatartásnak" minősül.