A Székesfehérvári Törvényszék Mf.20295/2017/6. számú határozata illetmény tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 239. §, 253. §] Bírók: Kaló Zsuzsanna, Kollár Zoltán, Müllerné dr. Hradszky Erzsébet

Székesfehérvári Törvényszék, mint másodfokú bíróság

2.Mf.20.295/2017/6. szám

Székesfehérvári Törvényszék, mint másodfokú bíróság a képviselő (kévpiselő címe) által képviselt felperes neve (felperes címe.) felperesnek,- a képviselő neve által képviselt alperes neve (alperes címe.) alperes ellen illetmény megfizetése iránt indított perében a Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 5.M.18/2017/5. számú ítélete ellen az alperes által 6. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatja, és az alperest terhelő marasztalás összegét 865.504,- (nyolcszázhatvanötezer-ötszáznégy) Ft-ra, és annak 2015. november 1. napjától a kifizetésig járó kamatára felemeli.

Ezt meghaladóan az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 10.000,- (tízezer) Ft másodfokú perköltséget.

A fellebbezési illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen nincs helye további fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

A keresetnek helyt adó elsőfokú ítéletet az alperes támadta fellebbezéssel, annak megváltoztatását, a felperes keresetének az elutasítását kérte.

Az alperes álláspontja szerint az ítélet eljárási szabályt sért, mert az elsőfokú bíróság nem tett eleget indokolási kötelezettségének, nem létező jogi fogalmakra, eljárási rendre úgy hivatkozott, hogy azok jogszabályi alapját nem rögzítette.

Az elsőfokú ítéletet azért is jogszabálysértőnek tartotta, mert álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az illetményt megállapító határozatban feltüntetett garantált illetményt és a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt tévesen minősítette önálló jogcímű juttatásnak, emiatt az alkalmazandó jogszabályt is helytelenül alkalmazta. A jogszabályból ugyanis egyértelműen az következik, annak megítélésénél, hogy a felperes a garantált bérminimumot megkapta-e, nem az illetmény kiszámításának módját, hanem a teljes kifizetett illetményt kell figyelembe venni, így a felperesnél hiány nem mutatkozik. A kinevezési okmányban lévő illetmény egyébként is csak közös megegyezéssel módosítható, ezért téves az elsőfokú bíróságnak azon rendelkezése, amellyel lényegében a kinevezési okmányban foglaltak megváltoztatta. Nincs ugyanis olyan jogi norma, amely lehetővé tette volna a teljes illetmény megváltoztatását, ami így lényegében bújtatott béremelésnek minősül.

Tévesnek tekintette az elsőfokú bíróságnak ama megállapítását is, hogy a garantált illetményen felüli rész "a munkáltató egyoldalú jognyilatkozatával jön létre, és az önálló jogcímnek minősül". Ezzel szemben abból kellett volna kiindulni, hogy a perbeli időszakban a garantált illetménynél magasabb mértékű illetmény megállapítására csak a Kjt. 66. § (7) és (8) bekezdése biztosított lehetőséget, s ha a munkáltató nem aszerint járt volna el, jogszabálysértőnek minősülne.

Hivatkozott arra is, hogy a munkáltató az Mt. valamennyi rendelkezését betartotta, ha az elsőfokú bíróság az Mt. 6. § (4) bekezdésének megsértését tapasztalta, meg kellett volna jelölnie, hogy a munkáltató a felperest mely joga gyakorlásában korlátozta, kötelezettsége teljesítésében akadályozta.

Hangsúlyozta, hogy a felek közötti jogviszonyban is alkalmazandó az pacta sunt servanda és a clausura rebus sic stantibus elve, és részletesen indokolta, hogy ezen elvek érvényesülését az Mt. miként teszi lehetővé. Kiemelte "a felek között a szerződés megkötése, módosítása során - miután azt a felek elfogadták- a hatályos jogszabályok által szabályozott tartalmú szerződés és szerződéses jogviszony jött létre. A szerződés, a szerződésmódosítás minden esetben tartalmazta az illetmény összegét, amely a Kjt. 66. § (7) és (8) bekezdéseinek rendelkezései szerint került meghatározásra. A felek tehát abban állapodtak meg, a szerződéses akarat az volt, hogy a felperes a közalkalmazotti feladatokat ellátja, míg az alperes -szerződéses akarata szerint- a Kjt. 21. § (5) bekezdésében írt garantált illetménytől eltérően - Kjt. 66. § (7) és (8) bekezdése rendelkezésének megfelelően- megállapított illetményt fizet.".

Jogorvoslati kérelmét kiegészítette és hivatkozott arra, hogy a felperes közalkalmazotti viszonya 2009. január 1-je után jött létre, ezt követően a garantált illetménynél magasabb illetmény csak a Kjt. 66. § (7) és (8) bekezdése alapján volt adható, vagyis a közalkalmazott csak minősítés alapján kaphatott magasabb illetményt. Mindebből pedig megállapítható, ha -a közalkalmazott 2009. január 1-je előtt munkáltatói döntésen alapuló illetményrészben részesült- a 3 évenként történő kötelező besorolás során a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész, mint jogcím a felek újabb megállapodása alapján megszűnt. Hivatkozott arra is, hogy a Kjt. 65. §-hoz fűződő miniszteri indokolásból levezethető, hogy a jogalkotónak az volt az akarata, amennyiben a garantált illetmény megállapítására vonatkozó szabályok megváltoznak, pontosabban a garantált illetmény mértéke növekszik, ez a változás mindaddig nincs hatással az illetményre, míg az illetmény mértéke a garantált illetmény mértékét meghaladja.

A felperes a jogalap körében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte, keresetét azonban a 2017. február 1. és a 2017. augusztus 31-ig terjedő időszakban elmaradt illetmény megfizetésre felemelte, és további 96.866,- Ft-ra tartott igényt. Alaptalannak tartotta alperes azon érvelését, hogy azért nem érvényesíthetné a jogszabályon alapuló igényét, mert a munkáltatói döntésen alapuló illetménnyel együtt többet fizetett, mint ami a jogszabály szerint járna. Hivatkozott a legfőbb bírói fórum e tárgykörben kialakult, több ügyben is kifejtett azon álláspontjára, hogy a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész biztosítása a munkáltató egyoldalú döntésén, mérlegelésén alapul, annak változatlan összegére a közalkalmazottnak addig van alanyi joga, amíg a garantált illetmény összege változatlan.

Az alperes fellebbezése alaptalan.