A Fővárosi Ítélőtábla Gf.40508/2018/5. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 209. §, 209/A. §] Bírók: Felker László, Kurucz Zsuzsánna, Levek Istvánné

Fővárosi Ítélőtábla

10.Gf.40.508/2018/5-II.

A Fővárosi Ítélőtábla dr. ... ügyvéd (...) által képviselt felperes neve (...) felperesnek a Dr. ... Ügyvédi Iroda (..., ügyintéző: dr. ... ügyvéd) által képviselt ... (...) alperes ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2018. június 27. napján meghozott 20.G.40.195/2018/12-I. számú ítélete ellen az alperes részéről 13. sorszámon benyújtott fellebbezés folytán meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét azzal hagyja helyben, hogy kötelezi az alperest, hogy külön felhívásra fizessen meg az államnak 15.000 (Tizenötezer) forint le nem rótt kereseti illetéket;

kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 10.000 (Tízezer) forint másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes az 1996. évi CXII. törvény (rHpt.) 203. § (6) és (7) bekezdéseire, az 1959. évi IV. törvény (rPtk.) 205. § (3) bekezdésére, 209. § (1) és (4) bekezdésére, 209/A. § (2) bekezdésére, a 2/2014.PJE határozat 1. pontjára alapítva előterjesztett, módosított keresetében azt kérte, a bíróság állapítsa meg a közte mint adós és az alperes mint finanszírozó bank között 2007. augusztus 10-én 2.967.000 forint kölcsön személygépjármű megvásárlása céljából történő folyósítása tárgyában létrejött svájci frank alapú, változó kamatozású kölcsönszerződés érvénytelenségét, az érvénytelenség jogkövetkezményeként a szerződést nyilvánítsa hatályossá és a 2018. június 17-ig teljesített befizetések figyelembevételével a felperes tartozását 5.589 forintban állapítsa meg.

A kereseti előadás szerint a perbeli deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződés megkötésekor hatályos rHpt. 203. § (6) és (7) bekezdései lakossági ügyféllel kötött, devizahitel nyújtására irányuló szerződés esetén az abból eredően az ügyfelet érintő árfolyamkockázat feltárását tartalmazó egyértelmű és közérthető tájékoztatási kötelezettséget írtak elő a pénzügyi intézmény számára akként, hogy a tájékoztatásnak tartalmaznia kellett az árfolyamkockázat ismertetését, továbbá hatását a törlesztő részletre, az ügyfélnek pedig aláírásával kellett igazolnia a tájékoztatás tudomásulvételét.

A 2/2014. PJE határozat 1. pontjában és az ehhez kapcsolódó indokolás III.1. pontjában foglaltak értelmében a tájékoztatásból az általánosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó számára világosan és érthetően ki kellett tűnnie annak, hogy az árfolyamváltozás hatására a törlesztőrészlet összege korlátozás nélkül akár többszörösére is megemelkedhet; az árfolyam változás iránya és mértéke előre nem állapítható meg, ennek nincs felső határa; az árfolyamváltozás lehetősége valós, a hitel futamideje alatt is bekövetkezhet. Az Európai Unió Bírósága (EUB) C-186/16. számú ítéletében foglaltakra tekintettel a tájékoztatásnak az árfolyamkockázatra vonatkozóan figyelemfelhívást kellett tartalmaznia és abban ismertetni kellett az árfolyamváltozás működési mechanizmusát is úgy, hogy annak alapján a fogyasztó értékelni tudja a számára ebből eredő gazdasági következményeket.

A perbeli esetben az árfolyamváltozással összefüggésben a kölcsönszerződés egyedi része azt tartalmazta, hogy az Általános Szerződési Feltételekben (ÁSZF) szabályozott törlesztőrészlet-változás két tényező - a svájci frank (L)IBOR és a svájci frank árfolyam - függvénye.

A szerződés részét képező ÁSZF 7. pontjában pedig az került rögzítésre, hogy a törlesztőrészlet-különbözeten a kamatkülönbözetet és az árfolyam-különbözetet kell érteni, továbbá hogy a törlesztőrészlet változásának mértékét az alperes milyen képlet szerint számítja.

A szerződés ugyanakkor sem az egyedi részében, sem az ÁSZF-ben nem tartalmaz az árfolyamkockázatra nézve a rHpt. 203. §-ában, a 2/2014. PJE határozatban és az EUB C-186/16. számú ítéletben foglaltaknak megfelelő olyan tájékoztatást, amelyből a felperes számára érthető és világos lett volna, hogy az árfolyamkockázatot korlátozás nélkül ő viseli, és amely alapján megalapozottan felmérhette volna, hogy az árfolyamkockázat viselése számára milyen gazdasági következményekkel járhat.

Ilyen tájékoztatásra az alperes részéről a szerződéskötést megelőzően sem került sor.

Az alperes által előadottakkal szemben sem a kölcsönszerződés egyedi részében, sem az ÁSZF 7. pontjában foglaltak nem értékelhetők az alperest terhelő tájékoztatási kötelezettség teljesítéseként.

A szerződésben az árfolyamkockázatról egyáltalán nem esik szó, abban az árfolyamkockázat kifejezés sem szerepel. A négy változót tartalmazó matematikai képlet egyébként sem alkalmas arra, hogy az átlagosan tájékozott, laikus fogyasztó képes legyen megérteni a szerződésből eredő jelentős kockázatokat, különös tekintettel arra, hogy ehhez az egyedi szerződés vonatkozó rendelkezéseivel történő összehasonlítása is szükséges lenne.

Az árfolyamkockázattal kapcsolatos megfelelő tájékoztatás hiányában a szerződés árfolyamkockázatra vonatkozó rendelkezése tisztességtelen, semmis, ami a szerződés teljes érvénytelenségét eredményezi.

Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.

Egyebek között előadta, a rHpt. szerződéskötéskor hatályos 203. § (6) és (7) bekezdéseiben foglaltak szerinti tájékoztatási kötelezettsége az árfolyamkockázat ismertetésére és annak a törlesztőrészletekre gyakorolt hatására terjedt ki, a tájékoztatás az ügyfél által aláírt szerződéses okiratba foglaltan is megtehető volt.

A deviza alapú kölcsönszerződés esetén az árfolyamkockázat abban áll, hogy az árfolyam változásának hatására az ügyfél által teljesítendő ellenszolgáltatás, a törlesztőrészletek összege is változhat.

A perbeli esetben az egyedi kölcsönszerződés, valamint az ÁSZF 7.A) pontjának a szerződés egyedi részébe is beépített rendelkezése egyértelműen rögzíti azt, hogy a svájci frank árfolyam az egyik olyan tényező, amitől a törlesztőrészletek változása függ, ezért az árfolyamkockázat ismertetését a szerződés egyértelműen és világosan tartalmazza.

Az ÁSZF. 7.A) pontja egy számítási képlet formájában azt is egyértelműen és világosan rögzíti, hogy az árfolyamkockázat a törlesztőrészletekre miképpen hat, az árfolyam változása esetén a törlesztőrészlet összege hogyan kerül meghatározásra. Abból pedig, hogy az ÁSZF 7. pontja meghatározza az árfolyamváltozásból eredő törlesztőrészlet negyedévenként elszámolásra kerülő legalacsonyabb összegét, a felső határáról azonban nem rendelkezik, egyértelműen az következik, hogy az árfolyamváltozásnak nincs felső határa, az abból eredő törlesztőrészlet-változás korlátlanul a felperest terheli.

Az árfolyamkockázatra vonatkozó egyértelmű és világos, a szerződés aláírásával elismerten már a szerződés megkötését megelőzően megismert fenti szerződéses rendelkezések alapján a felperes mint általánosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó számára látható volt, hogy a törlesztőrészlet fizetési kötelezettsége az árfolyamváltozás függvényében változhat, ugyanakkor nem gondolhatta alappal azt, hogy az árfolyamkockázat nem valós, vagy őt csak korlátozott mértékben terheli. Ezért a 2/2014. PJE határozatban foglaltakra is tekintettel a szerződés árfolyamkockázatra vonatkozó, az egyedi részben és az ÁSZF 7. pontjában szereplő rendelkezéseinek tisztességtelensége és a szerződés ebből eredő semmissége nem állapítható meg.