A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21020/2013/4. számú határozata kártérítés (KÖZIGAZGATÁSI JOGKÖRBEN okozott kár megtérítése) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 24. §, 80. §, 130. §, 152. §, 155. §, 157. §, 195. §, 233. §, 239. §, 251. §, 254. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 5. §, 324. §, 325. §, 327. §] Bírók: Bleier Judit, Egriné dr. Salamon Emma, Molnár József

Fővárosi Ítélőtábla

9.Pf.21.020/2013/4.

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Szeiler Erika ügyvéd (felperesi jogi képviselő címe) által képviselt I.rendű felperes neve (I. rendű felperes címe) I. rendű és II.rendű felperes neve (II.rendű felperes címe) II. rendű felperesnek - a dr. Domé Judit ügyvéd (I. r alperesi jogi képviselő címe) által képviselt Budafok-Tétény Budapest XXII. Kerület Önkormányzat (I.rendű alperes címe) I. rendű és Budafok-Tétény Budapest XXII. Kerület Polgármesteri Hivatala (I.rendű alperes címe) II. rendű alperes ellen közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránt indult perében a Fővárosi Törvényszék 2013. április 25. napján meghozott 4.P.20.778/2012/15. számú ítélete ellen az I. és II. rendű felperes részéről 17. sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla a 9.470.000 forint közmű bekötési költség utáni kamatkövetelésre irányuló kereset tekintetében a pert megszünteti, és az elsőfokú bíróság ítéletének az erre vonatkozó elutasító rendelkezését hatályon kívül helyezi. Egyebekben az elsőfokú ítéletet a per részbeni megszüntetésére is kiterjedően helybenhagyja.

Kötelezi a felpereseket, hogy 15 napon belül fizessenek meg egyetemlegesen az I. és II. rendű alpereseknek személyenként 25.000 (huszonötezer) forint + áfa másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperesek keresetükben kérték, hogy a bíróság kötelezze az I. és II. rendű alperest arra, hogy egyetemlegesen fizessenek meg az I. és II. rendű felperesnek egyetemlegesen 4.523.041 forint kártérítést - melyből 2.631.041 forint a perbeli ingatlan karbantartásával és őrzésével felmerült költség, további része pedig a kisajátítási eljárás miatti közigazgatási és bírósági eljárások során felmerült költség - és ezen összeg után 1995. február 20. napjától a kifizetésig a Ptk. 301/A. §-a szerinti késedelmi kamatot. Kérték továbbá, hogy az I. rendű alperes fizessen meg az I. rendű felperesnek - az ingatlan közművesítésének költségeként - 9.470.000 forintot és ezen összeg után1995. február 20. napjától a Ptk. 301/A. §-a szerinti késedelmi kamatot.

Az alperesek, a kereset jogalapját és összegét egyaránt vitatva, annak elutasítását kérték.

Az elsőfokú bíróság az I. rendű felperes közműbekötés költsége miatt 9.470.000 forint tőke megfizetésére előterjesztett kereseti kérelme tekintetében a pert megszüntette. Ezt meghaladóan a felperesek keresetét elutasította. Kötelezte a felpereseket, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg az alpereseknek 1.000.000 forint perköltséget, valamint hogy egyetemlegesen fizessenek meg az államnak külön felhívásra 750.000-750.000 forint kereseti és fellebbezési illetéket.

Az elsőfokú bíróság permegszüntető határozata a Pp. 157. § a) pontja alapján alkalmazandó Pp. 130. § (1) bekezdés d) pontjának II. fordulatán alapult. A közműbekötés költségét azért tartotta ítélt dolognak, mert a Fővárosi Bíróság 14.K.32.914/2005/111. sorszámú ítéletének indokolásában az eljáró bíróság rögzítette, hogy az ítélethozatalt megelőző tárgyaláson a jelen per felperesei kérték a kisajátított ingatlan közművesítésével kapcsolatban felmerült 9,5 millió forint költségük megtérítésére a jelen per I. rendű alperesének kötelezését. Az ítélet e kereseti kérelem vonatkozásában külön indokolást nem tartalmazott, de a rendelkező rész, és az indokolás egybevetéséből megállapítható volt, hogy ezen kereseti kérelmet a bíróság elutasította, tehát az elbírálásra került. Az ítélet a közműköltség késedelmi kamatai tekintetében döntést nem tartalmazott. A közműköltség késedelmi kamata tekintetében ezért az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította, arra hivatkozással, hogy a jogalap tekintetében a járulék osztja a főkövetelés sorsát, ezért miután a közigazgatási bíróság a felperes tőkekövetelését nem találta alaposnak, a felpereseket ezen összeg után késedelmi kamat sem illeti meg. A perbeli terület őrzésével és gondozásával 1995-től 2004 decemberéig felmerült költség vonatkozásában is elutasította a keresetet. A felperesek ezen állított igényüket 2012. június 5. napján érkezett kereset pontosításukban terjesztették elő. E követelés a Ptk. 324. § (1), 326. § (1) bekezdése alapján elévült, ezért a Ptk. 325. §-ának (1) bekezdése szerint bírósági úton megalapozottsága esetén sem érvényesíthető, így a bizonyítást e körben mellőzte. A felperesek részéről nem történt olyan igényérvényesítés, amely az elévülés megszakadását eredményezte. A kisajátítással kapcsolatos eljárási költségeket a II. rendű alperessel szemben azért utasította el, mert a II. rendű alperes kizárólag a telekmegosztás engedélyezése körében járt el, a kisajátítási eljárást a XI. kerületi önkormányzat polgármesteri hivatala folytatta le, így e körben a II. rendű alperes sem jogellenes, sem egyéb magatartást nem tanúsított. A kisajátítás kérdésében jogvita a felperesek és az I. rendű alperes között állt fenn. Nem jogellenes magatartás az, hogyha az ellenérdekű felek ellentétes álláspontjukat kifejtve vesznek részt államigazgatási és peres eljárásokban. Ebből eredően az ezen eljárások során felmerült eljárási költségek miatt kártérítési felelősség az ellenérdekű felet nem terheli, az az eljárási szabályok szerint az adott eljárásban érvényesíthető.

Az ítélet ellen az I. és II. rendű felperes fellebbezett. Fellebbezésükben kérték, hogy a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét úgy változtassa meg, hogy a keresetüknek adjon helyt, továbbá kötelezze az alpereseket egyetemlegesen a másodfokú perköltség viselésére. Kérték, hogy a fellebbezés elbírálása során a Fővárosi Ítélőtábla legyen figyelemmel a Pesti Központi Kerületi Bíróság 9.P.61.952/1995/7. számú végzésére, a Fővárosi Bíróság 4.P.23.867/1998/14. számú ítéletére, a Legfelsőbb Bíróság Pf.V.24.684/2000/4., valamint a Pfv.V.20.118/2008/4. számú végzésére és a Fővárosi Bíróság 14.K.32.914/2005/111. számú ítéletében foglaltakra. Az elsőfokú bíróság permegszüntetési döntésével kapcsolatosan a 14.K.32.914/2005. számú közigazgatási perben kirendelt igazságügyi szakértők véleményére hivatkozva előadták, hogy a közigazgatási bíróság 111. számú ítéletében azt rögzítette, hogy a kártalanítás összegének meghatározásánál a szakértői véleményben szereplő ingatlanértéket - mint közművesített ingatlan értékét - vette figyelembe, ezért abban a perben a felperesek további kártalanítási igényt nem támaszthatnak, és ezért utasította el az I-V. rendű felpereseknek a közművek értékére vonatkozó kereseti kérelmét. Megállapítható tehát, hogy a közigazgatási bíróság nem vizsgálta az I. rendű felperes közművek kiépítésének költségével kapcsolatos keresetét. A közigazgatási bíróság azt utasította el, hogy ezen igényt a közigazgatási perben vizsgálja. Az elsőfokú bíróság permegszüntetése ezért iratellenes és jogsértő. Az ingatlan gondozási költségének megfizetése iránti követelésük két okból sem évülhetett el. A követelés 2005. szeptember 13-án vált esedékessé. Az elsőfokú bíróság a per tárgyalását 2003. november 27. napján felfüggesztette. Ez ideig a felperes ezt az igényét - mint idő előttit - nem terjeszthette elő. 2008. május 2. napján a bíróság a per tárgyalását folytatta, azonban 2009. július 7. napján ismételten felfüggesztette mindkét felperes vonatkozásában. Ezt követően a tárgyalás folytatására 2012. március 17. napján került sor. A Pp. 155. §-ának (1) bekezdése szerint a felfüggesztés joghatása, hogy minden határidő megszakad, beleértve az elévülést is, majd a felfüggesztés megszűnésétől újra kezdődik. A 2012. június 5. napján érkezett igényérvényesítés ezért egyik felperes vonatkozásában sem késett el. Megállapítható továbbá, hogy a közigazgatási perben 2009. február 16. napján ezt az igényt is előterjesztették, a közigazgatási bíróság azonban e követelést ugyan úgy, mint a közművek kiépítésének költségei iránti követelést, nem vizsgálta. Állították, hogy a kisajátítási és kártalanítási eljárásokkal kapcsolatban felmerült költségüket az alperesek jogellenes magatartása okozta. Az alperesek a felperesek tulajdonát kisajátították, majd teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás helyett azt csak 10 évig tartó államigazgatási és peres eljárások következményeként fizették meg. Magatartásuk a Ptk. 5. §-ába ütközött, hiszen felettes szervük utasítása ellenére sem hajtották végre a kártalanítást, mindent megtettek annak érdekében, hogy arra egyáltalán ne kerüljön sor. Az elsőfokú ítéletben írtakkal szemben a II. rendű alperes kártérítési felelőssége is fennáll, hiszen az ő határozata - kártalanítás nélküli kisajátítás - vezetett a 10 évig tartó kártalanítás nélküli, függő jogi helyzet kialakulásához, melynek során a felperesek önhibájukon kívül a felesleges hatósági és földhivatalai eljárások költségeit voltak kénytelenek viselni. Kérték továbbá, hogy a bíróság mentesítse őket a perköltség megfizetése alól, ennek hiányában pedig a perköltséget mérsékelje. Arra hivatkoztak, hogy a teljes keresetük az alperesek rosszhiszemű eljárásából, a kártalanítás nélküli kisajátításból eredt. Az alperesek a per során rosszhiszemű perelhúzó magatartást tanúsítottak. A felperesek a perre okot nem adtak. Arra is hivatkozott, hogy a bíróság perköltség-számítási alapja is téves, hiszen eredetileg a kártalanításnak megfelelő kár követelése iránti keresetet terjesztettek elő, melyben 100%-ban pernyertesek lettek, hiszen keresetük a közigazgatási bíróság által megítélt kártalanítás folytán vált okafogyottá. Ugyanezen okok alapján kérték, hogy a bíróság a fellebbezési és kereseti illetékfizetésre kötelezésüket mellőzze. E körben hivatkozott a hatékony jogorvoslathoz való jog védelmére.