BH 1998.5.233 A házastárs vállalkozó tevékenységéből eredő tartozás a házastársi vagyonközösség része [Csjt. 27. § (1) bek., 28. §, 30. §].

A peres felek 1988. október 1-jén kötöttek házasságot, melyből 1989. szeptember 11-én Alexandra, 1993. augusztus 18-án pedig Renáta nevű gyermekeik születtek. A felek életközössége 1995. július 9-én megszűnt.

Az életközösség megszűnése után a közös lakást is magában foglaló közös tulajdonú ingatlanukat peren kívül értékesítették, a vételárat felosztották, a közös vagyonhoz tartozó ingókat pedig természetben osztották meg azzal, hogy értékkülönbözet megfizetésére nem tartottak igényt (15. sorsz. jkv.). A házasság felbontása iránti perben megkötött egyezség szerint mindkét gyermekük a felperesi anya gondozásában maradt, az alperes tartásdíj fizetését vállalta, és a felek rendezték az alperes és a gyermekek közötti kapcsolattartást is (19. sorsz. jkv.).

A bontóperben a felek között kizárólag az volt vitás, hogy az alperes egyéni fuvarozói tevékenységének gyakorlása közben az életközösség fennállása alatt felmerült - járulékokkal növelt - adósságok az alperes különadósságához tartoztak-e, vagy pedig azért a felek együttesen kötelesek helytállni.

A bíróság jogerős ítéletével a felek házasságát felbontotta, és megállapította, hogy a különböző összegű tartozások a feleket - egymás közötti viszonyukban - azonos arányban terhelik.

A megállapított tényállás szerint a fenti tartozások az életközösség fennállása alatt az alperes egyéni vállalkozásával kapcsolatban merültek fel, az adósságként jelentkező összeg azonban csak részben került felhasználásra a közös életvitel során, annak egy része ugyanis késedelmi pótlékokból és bírságoktól tevődött össze, a különböző tartozásokra, illetve azok járulékaira vonatkozóan okirati bizonyítékok állottak rendelkezésre. A felperesnek tudomása volt a vállalkozás körülményeiről, annak veszteségességéről is, csupán az összegszerűségeket nem ismerte. Erre alapítottan kizárólag a korábbi bevételeket tekintette közös vagyonnak, a terhekre nézve az alperes különadósságának megállapítását kérte.

A jogerős ítélet indokolása szerint az adósságok a házassági életközösség alatt az alperes által folytatott vállalkozói tevékenységgel kapcsolatban keletkeztek, ezek közös jellege mellett a Csjt. 27. §-ának (1) bekezdésében megfogalmazott vélelem szól. A felperes által hivatkozottak nem alkalmasak ezen vélelem megdöntésére, mivel a tartozások hosszabb időszak alatt, folyamatosan halmozódtak fel, a vállalkozást terhelő pénzbeli kötelezettségek teljesítésének elmulasztásáról a felperesnek saját elismerése szerint is tudomása volt, az a körülmény, hogy a pontos összeggel vagy annak nagyságrendjével nem volt tisztában, a közös vagyoni jellegen nem változtat. A Csjt. 30. §-ának (1) bekezdése értelmében ugyanis a vagyonközösség fennállása alatt, továbbá a házassági életközösség megszűnésétől a közös vagyon megosztásáig terjedő időben csak a házastársak közös egyetértésével lehet a vagyonközösséghez tartozó tárgyakat elidegeníteni, vagy általában olyan vagyonjogi rendelkezést tenni, amely nem a házastársak különvagyonára vonatkozik. A Csjt. 30. §-ának (2) bekezdése szerint bármelyik házastársnak a vagyonközösség fennállása alatt kötött, az alábbi rendelkezés alá tartozó visszterhes ügyletét a másik házastárs hozzájárulásával kötött ügyletnek kell tekinteni, kivéve, ha az ügyletkötő harmadik tudott, vagy a körülményekből tudnia kellett arról, hogy a másik házastárs az ügylethez nem járult hozzá. A tágabb értelemben vett rendelkezés körébe tartozik minden olyan kötelezettségvállalás, amely a közös vagyont érinti. Az ügyletkötésben részt nem vett házastárs hozzájárulása nincs alakszerűséghez kötve sem az életközösség ideje alatt, sem annak megszűnése után. A hozzájárulás nemcsak a házastárs nyilatkozatával adható meg, hanem bármilyen ráutaló magatartással.

A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, melyben törvénysértésként a Csjt. 27. §-ának (1) bekezdésében, a 28. §-ában, illetve a 30. §-ában foglaltak téves alkalmazást jelölt meg. Álláspontja szerint az adósságok egy része nem visszterhes ügyletből keletkezett, így a bíróság helytelenül hivatkozott a Csjt. 30. §-ára, melynek kiterjesztő értelmezésére azért sem volt mód, mert az alperes adósságairól a felperes nem is tudott, ezért azok ellen nem tiltakozhatott, amennyiben pedig az alperes különadósságai a közös vagyont gyarapították, a felperes azért a Csjt. 30. §-ának (4) bekezdése szerint csak a közös vagyon erejéig tartozik felelősséggel.